Egy hónapja, a spanyol bajnoki döntőn sérült meg Vigvári Vince, akinek kezét rögtön meg is műtötték. A játékos tagja a válogatott keretnek, ott is van az edzéseken, de különmunkát végez. Helyzetéről, a gyógyulás folyamatáról kérdeztük.
VLV-VIDEÓ:
A videóinterjú olvasható változata:
– Vigvári Vincét köszöntöm a magyar válogatott edzőzáborozásán. Egy különleges helyzetben lévő játékosról van szó, ő ugyanis csak “lubickol” itt az edzéseken. Lábtempót végez, nézi a többieket, és néha bemondja, hogy mit kellene csinálni. 🙂 Kezdjük egy szemléltető bemutatóval, hogy miért is van ez a helyzet. Emeld fel a kezed, légy szíves, hadd nézzük meg! (Mutatja.)
Igen. Hát ott történt egy kis sérülés, amiről írt már a vlv, de arra kérlek, hogy elevenítsük fel. Ugye, a spanyol bajnoki döntőn esett meg ez a sérülés, és nem is emlékeztél a pillanatára. Röviden fogad össze, hogy mi történt azóta!
– Igen, mindenkinek ez az első kérdése, hogy hogy történt. Ezt pontosan még most tudom megmondani. Azt tudom, hogy ott az egyik első pacsinál, amikor már megnyertük a döntőt, és elkezdtünk örülni, elrántottam a kezemmel, hogy fúú, fáj a kezem. És akkor kórház, röntgen, kiderült, hogy eltört. Mérlegeltük az opciókat. Ez, ugye, olyan tíz nappal a BL-elődöntő előtt történt. Nagyon az volt a fejemben, hogy nem tudom, mennyire komoly a törés, ezt valahogy biztos “össze lehet rakni” annyira, hogy valahogy szerepelni tudjak az elődöntőn. De aztán az orvosok gyorsan szembesítettek azzal, hogy sajnos erre nagyon kicsi az esély, mert veszélyes lenne.
És akkor áttértünk arra a megoldásra, hogy mi a legjobb és a leggyorsabb módja, illetve a legbiztonságosabb módja a gyógyulásomnak. Mindig többes száman beszélek, mert a válogatott orvosi stábja és a klubom, a Barceloneta stábja végig együttműködésben volt.
És arra a döntésre jutottak, jutottunk, hogy megműtik a kezemet. Ugye, a vlv már ismertette, hogy hogyan volt a műtét. Egy vaslapot beraktak a csontomra, amit jó pár csavarral rögzítettek.
Ez tegnaphoz képes négy hete volt. Azóta igazából annyi történt, hogy Bajnokok Ligáját nyertünk a Barcelonetával, és BL-győztes lettem! Ennek nagyon örülök, és azért ez volt a legjobb sebtapasz, úgymond. Még most is, ha rá gondolok…, nagyon-nagyon szép élmény volt.
Azóta folyamatosan nyomom a gyógytornát, járok a kezelésekre, illetve próbálom felgyorsítani a rehabilitációt. Most őszintén, egy kicsit csalódott vagyok, mert nem teljesen olyan tempóban halad a javulás, ahogy én azt vártam. A kezdeti lendület után kicsit belassult a kezem fejlődése.
– Meghívót kaptál ebbe a válogatott Világkupa-keretbe. Máégpedig úgy, hogy amikor meghívtak, Zsolt már tudott a sérülésedről. Tehát nem utólag kerültél ilyen helyzetbe. Milyen itt így a válogatottnál? Nagyon furcsa lehet, mert kívülről nézed, ha vízben látlak, a két kezed a fejed fölött a labdával. Hát…, nem tudom. Rossz érzés? Kellemetlen?
– Igen, sajnos így alakult. Ugye, a klubommal is gyakorlatilag a szezon legfontosabb két hetét így kellett végigcsinálnom, hogy néztem őket kívülről az edzésen. Akkor még vízbe se tudtam menni, sőt nem is kondizhattam. És aztán Máltán is csak kívülről tudtam őket buzdítani. Ez nyilvánvalóan nagyon nehéz volt, de gyorsan túl kellett magam tenni, mert tényleg segíteni akartam a csapatot, ahogy csak tudtam. Itt most annyiból más, hogy azért még nem most vannak a meccsek egyből. Mármint, hogy most lesz ugye a hétvégi margitszigeti torna, de egyébként Sydney, az ottani meccsekkel viszonylag messze van.
Amit tudok, csinálok, kondizom, főleg alsó testre, de felső testre is végzek olyan gyakorlatokkal, amelyekkel még nem terhelem a kezemet. Egy-másfél hét múlva megint lesz egy röngen, a második röngen, és ott már látják majd, hogy a törésnél összecsontosodott-e a kézfejem, és ha igen, akkor már már több mindent elkezdhetek csinálni.
Már volt egy-két dolog, amit kicsit elhamarkodottan csináltam, de nem esett vissza, hál’ Istennek semmilyen szinten a kezem fejlődése. És igen, igyekszem segíteni itt is a többieket, és persze próbálok dolgozni. Vízbe is megyek, csinálom, amit tudok, meg egyáltalán itt lenni, a csapattal lenni nagyon jó. Még akkor is, ha nem tudok részt venni a játékokban, nem tudok velük edzeni. Nyilván kicsit nehéz, de hát ez van, már túltettem magam rajta, abban reménykedem, meg bízom, meg dolgozunk rajta nagyon keményen itt mindenkivel, hogy a lehető leggyorsabban meggyógyuljon a kezem, és akkor már velük fogok tudni mindent csinálni.
– A jelenlegi állapotod szerint mikor várható az, hogy komolyabb edzéseket végezhetsz, illetve mikor játszhatsz?
– Ezt még nem tudjuk, nyilván minden attól függ, hogy a kezem hogyan javul. Szóval most konkrétan napokba, hetekbe nem mennék bele. Igen, reménykedem a legjobbakban, ahogy eddig is tettem, aztán majd meglátjuk.
– De úgy látom, hogy a hangulatod rendben van.
– A hangulatom rendben van, igen, most itt egy perccel ezelőtt említettem, hogy az utolsó interjúnk óta BL-győztes lettem. Ez nagyon sokat dobott az egész éven, az egész történeten. És még ha ez a sérülés történt is, jó itthon lenni, látom a családot, mindenkit, jó a csapattal lenni, szóval minden rendben, jól vagyok, köszönöm.
– Hát akkor gratulálok a BL-győzelemhez, gyors gyógyulást kívánok, és találkozzunk a közeli hetekben is…
– Nagyon köszönöm, Geyza, reméljük a legjobbakat!