A Jug Dubrovnikhoz igazolt a friss BL-győztes CNA Barceloneta 28 éves balkezes játékosa, Burián Gergely. A vlv-nek adott interjúban megvilágítja távozásának körülményeit és a klubváltáshoz fűződő várakozásait.
BURIÁN GERGELY a vlv-nek:
– Mi a hír?
– A Jug Dubrovnikba igazoltam.
– Mennyi időre szól a szerződés?
– Egy plusz még egy év opcionálisan.
– Na hát, akkor beszélj, kérlek a részletekről. BL-győztes csapattól távozol, most már mindenki tudja, hogy furcsa körülmények között…
– Az történt, hogy áprilisban, amikor már zajlottak mindenkivel a tárgyalások a következő szezonról, még azt mondták, hogy számítanak rám, megvan a helyem, egy hónap múlva pedig kiderült, hogy mégsem kívánnak hosszabbítani. Ez elég érzékenyen érintett, több okból is. Egyrészt nagyon szerettem ennél a csapatnál lenni. Annak ellenére, hogy csak két évet töltöttem a Barcelonetánál, nekem tisztára olyan érzésem volt, mintha itt nevekedtem volna, és itt játszanék 15 éve. A klub “fő szurkolójának” tartottam magam. Sokat jelentett ez a két év szakmai szempontból is, rengeteget kaptam az edzőktől, a játékostársaktól.
A másik: annyira későn közölték a számomra rossz hírt, hogy már szinte minden topcsapat kerete betelt, rendkívüli nehézségeket okozott, hogy megfelelő folytatásra teremtsek lehetőséget. Sokan igyekeztek segíteni (ezúton is köszönöm!) és menedzseri segítséget is igénybe kellett vennem.
– Volt-e valami indoklás a klubvezetés részéről? Hiszen a játékoddal nem nagyon lehetett gond.
– Nekem azt mondták, hogy egy topjátékos leigazolására nyílt lehetőségük és mivel a keretből már csak három embernek nem volt új szerződése, a Bustos testvérek (két védő) mellett nekem, ezért az én helyemet “áldozták fel”.
– Tudod, hogy kiről van szó, ki lesz az új ember?
– Igen, de nem százszázalékos bizonyossággal és még nem is hivatalos, úgyhogy nevet nem mondanék.
Egyébként ezzel semmi bajom nem lett volna, ha legalább februárban vagy márciusban megmondják, hogy ilyesmire készülhetek. De inkább húzták az időt velem kapcsolatban, ami nyilván egyre kellemetlenebbül érintett, s ez a megoldás enyhén szólva súrolta a korrektség határait.
– Mit szóltak a fejleményhez a játékostársak?
– Nagyon sok pozitív gesztust kaptam, volt, aki az öltözőben odajött, egy szót sem szólt, csak megsimogatta a fejemet.
Sokat segítettek is ebben az időszakban, és persze mondták, hogy ők sem értik, hogy miért történik ez. Ápolták a lelkemet rendesen, persze főként Vince (Burián barcelonai csapattársa, Vigvári Vince – a szerk.), aki nagyon sokat tett azért, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Köszönöm neki.
– A játékodra nem nagyon hatott ki a dolog – kívülről nézve, hiszen parádéztál a spanyol bajnokság döntőjében és a máltai BLF4-en is, sőt, a te egészen különleges góloddal került trónra a Barceloneta…
– Volt egy nagyon szörnyű két hetem, elveszítettem a kedvemet, az önbizalmamat, talán még a korábbi érdeklődésemet is a vízilabda iránt, nehéz volt még az edzések feladatait is teljesíteni.
Mindenki tudta, hogy nagyon-nagyon maradni akartam, és azt sem tagadom, szeretnék még egyszer oda visszatérni, mert nagyon jó embereket ismertem meg, rendkívüli a csapat, az ország, a kultúra, a város. Úgyhogy még így is, hogy kicsit kiszúrt velem egy ember, nem tudok rossz érzésekkel gondolni a klubra, annyi mindent kaptam tőlük.
Visszatérve a kérdésedre: büszke vagyok arra, ahogy a történtekre reagáltam. Össze tudtam szedni magam, eredményesen játszottam a bajnokságban és a szezon legfontosabb meccsén, a BL-döntőben is.
Óriási utat tettem meg közösen a többiekkel, megvertük a két legnagyobb riválist és elmondhatjuk, hogy most már a CNA Barceloneta a világ legjobbja! Így még búcsúzni is felemelő érzés számomra, hiszen történelmet írtunk. A játékommal szerintem “nyomot hagytam”, így a vége azért számomra is happy end lett.
És hát, igen, a BL-döntő után odajött hozzám a direktor és azt mondta, büszke rám, és a jövőben nyitva áll előttem a Barceloneta kapuja… Ezzel az információval nehéz volt mit kezdeni, talán csak a büszkeségemet növelte, hogy igenis nagyon jó sportemberi magatartást tudtam tanúsítani ebben a helyzetben, és a történtek ellenére az utolsó másodpercig küzdöttem a klubért. Talán úgy is felfoghatjuk, hogy egy nagyon jó fricska volt ez a részemről…
– Szóval akkor Jug Dubrovnik… Ez a klub most szerezte meg a bronzérmet a horvát bajnokságban, de ez azt jelenti, hogy csak az Eurokupában indulhat. Miért őket választottad, milyen lesz a csapatuk?
– Úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez képest a legjobb döntést hoztam meg, és ebben még személyes érzelmek is szerepet játszottak. Gyerekkoromban a Jug Dubrovnik a sportág csúcselitjéhez tartozott, ott voltam 2016-ban a Margitszigeten, amikor az Olympiakosz legyőzésével megnyerték a Bajnokok Ligáját. Mi úgy nőttünk fel, hogy a Jug a legnagyobbak közé tartozik.
Most egy kiváló edző, Vjekoszlav Kobescsak irányításával újra fel szeretnének kerülni a vízilabda világtérképére. A csapatból öten mennek el és öten érkeznek, erősítéssel vághatunk neki az új szezonnak. Az elmúlt években a Jugnak a harmadik hely jutott a horvát bajnokságban, most szerintem szorosabb lesz a verseny az élmezőnyben, a Mladost mintha gyengülne kicsit, szerintem a döntőbe jutás mindenképpen reális cél lehet.
Egyébként Perronéval is beszélgettem, ő is nagyon dicsérte a Jugot, és azt mondta, örül, hogy oda megyek.
– Kérek néhány játékostársnevet, hogy az olvasók el tudják helyezi az új csapatodat.
– A legnagyobb nevek biztos, hogy ismerősen csengenek. Busljét senkinek nem kell bemutatni, ahogy Maro Jokovicsot, Zuvelát vagy a világbajnok Krszticset sem.
– Jokovics-Burián balkezes páros – nem rossz…
– Sokat fogok tőle tanulni, ahogy Echeniquétől is tanulhattam Barcelonában.
– Hát sok sikert, Gergő! Azonban, mielőtt még Dubrovnikba utazol, van még itt egy kis feladat a magyar válogatottnál…
– Természetesen be szeretnék kerülni a csapatba és ott lenni minden világeseményen. Az Eb-csapatban nem szerepeltem, de szerencsére a tavaszom jól sikerült, meghatározó szerepem lett a klubomban és örülök, hogy fontos tétmeccseken sikerült bizonyítani.
Nyilván fontos, hogy folyamatosan kiegyensúlyozott legyen a teljesítményem, igyekszem elérni azt a stabilitást, amivel kivívtam a helyemet a szingapúri vb-csapatban. Ezt a szemléletet viszem tovább nyáron, és aztán később is, az olimpiára készülve, egészen addig, amíg vízilabdázom.
– Van-e bármi, amit még mondani szeretnél a céljaidról?
– Make Dubrovnik great again – ahogy Trump mondaná!
– Köszönöm a beszélgetést!
