Savonából Bresciába tette át székhelyét az olasz bajnokság gólkirálya, Leinweber Olivér. A húszéves játékos (válogatott kerettag) szerződése 1+1 évre szól. Új csapata az olasz bajnokságban ezüstérmet szerzett a Pro Recco mögött és erősítésekkel igyekszik tovább zárkózni, jó hazai és BL-szezont produkálni az új évadban. Videóinterjúnk és annak olvasható változata:
VLV-VIDEÓ:
A videóinterjú olvasható változata:
– Leinweber Olivér áll a vlv kamerája előtt, és mielőtt a válogatott első edzésnapjáról kérdeznélek, van itt egy hír, amiről ebben a pillanatban még nem tudjuk, hogy mikor lesz publikus: eligazolsz az eddigi csapatodból, a Savonából. Hát kérlek, mondd el a részleteket.
– Szia Geyza, üdvözlöm a kedves nézőket először is. Igen, jövőre a Bresciában fogom folytatni a karrieremet, úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen nagy előrelépés, ez is volt a célom.
Amikor Olaszországba szerződtem, szerettem volna elérni, hogy a Savona a jó játékommal minimum a bajnokság harmadik helyén végezzen, legyek vezére a csapatnak, s ha lehetséges, szerezzem meg a gólkirályi címet.
Eléggé támadó szellemű játékos vagyok, és valószínű volt, hogy ha sikerül jól játszanom, akkor a csapat is eredményes lesz és ez a gólkirályi cím is “becsúszott”. Ennek köszönhetően felfigyeltek rám nagyobb csapatok is, de mindenféleképpen szerettem volna Olaszországban maradni. Nagyon megszerettem magát az országot, a kultúrát. Érdekes az olasz játékstílus, ezt ma már mindenki tudja, aki akár csak a válogatottmeccseket követi. Sok a színészkedés, iszonyat pörgős, agresszív a póló, rengeteg ütéssel, fizikalitással. Nem azt mondom, hogy mindezt föl szeretném venni, de azért jó egy kicsit megtanulni, hogy ez ellen hogyan kell játszani. És persze, minél többet tűr az ember ilyen szituációkban, annál többet fejlődik.
De visszakanyarodva a Bresciára, mindenféleképpen előrelépésnek gondolom az új szerződést, nagyon örülök, hogy ők kerestek. Azt mondták, hogy nagyon fontos szerepet szánnak nekem, a kapásoldalon nekem kell majd vezérnek lenni, és persze “gólfelelősnek” is, irányítani, szervezni a támadásokat. E mellett természetesen a védekezésből is ki kell majd venni a részemet. Tizennégy fős keretünk lesz, ugye más csapatok azért dolgoznak akár 15-20 játékossal is, tehát biztos, hogy nagyon kemény lesz, meg nagyon fizikális, ezzel együtt nagyon várom.
A csapat edzője, Alessandro Bovo világszerte híres, mégpedig elsősorban arról, hogy képes kihozni a játékosokból a maximumot. Zsolt Bá’-t (Varga Zsolt szövetségi kapitányt – a szerk.) is megkérdeztem, hogy mi a véleménye és ő is megerősítette ezt az értékelést. A Brescia talán nem a legjobb játkosokból áll, de azért játszik ott hat olasz válogatott, és a montenegrói válogatott Popadics.
Nagyon várom, hogy még tovább fejlődjek, és hogy azt a játékstílust is teljes mértékben elsajátítsam. És utána, amikor itt a válogatottnál vagyok, vagy esetleg, ha majd később visszaigazolok Magyarországra, akkor ennyivel több legyek.
– Jó, hát akkor térjünk át a válogatottra. Megkezdődtek az edzések – milyen volt, milyen reményeid vannak, milyen a többiek között? Azért gondolom, egy picit neked eleve érdekes lehet az, hogy magyar hangokat hallasz edzés közben…
– Nagyon örülök, hogy itt lehetek, tényleg. Ahogy mondtad, a magyar hangok az elején szokatlanok voltak. Fura, de néha már most olaszul jut eszembe a mondandóm, amikor megszólalnék, pedig még nem beszélem elképesztően jól ezt a nyelvet.
Nyilván örülök annak, hogy sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebb minden és mint a sportágak nagy részében, a vízilabdában is az egyik legfontosabb dolog a kommunikáció. Sokkal egyszerűbb így, az biztos…
Igaz, hogy ez a bő keret, de nyilván az a célom, hogy ezt a jó szezont megkoronázzam azzal, hogy utazzak a csapattal a Világkupára, és ott segítsem a többieket, képviseljem Magyarországot – úgyhogy ezért fogok megtenni mindent.
Ma volt két edzés, a délelőtti mindenféleképpen egy ráhangoló jellegű, mert ugye, a fradisták és akik külföldön játszanak, csak most csatlakoztunk. Délelőtt volt egy inkább erőfelmérő kondi, utána pedig egy lazább lövőedzés.
Este megkezdtük a gyakorlást. Nincsen sok időnk, ugye jön az OTP Kupa már pénteken, arra már fel kell készülni. Nyilván az a cél, hogy megnyerjük, meg is fogunk tenni ezért mindent.
– Hogy keretbe foglaljam, megkérdezem azt, amit elfelejtettem az elején: az új szerződésed mennyi időre szól?
– Egy plusz egy éves. Ez nyilván egy évet jelent boiztosan, de abban reménykedem, hogy minden jól megy majd. amiért meg is teszek majd mindent.
A mostani csapatom, a Savona is meg szeretett volna tartani, de remélem, a Bresciánál is sokat fogok fejlődni. Most úgy tűnik, jól döntöttem, akár az olimpiáig szólóan játszhatok egy profi csapatban, jó körülmények között. A csapat jó, nagyobb ugrást ennél talán a Pro Recco, a Barceloneta vagy a Fradi jelentene, ezek képezik a vízilabda krémjét. Az ő szintüket pedig elérheti vagyis legalább negyediknek bejöhet néhány rivális, az Olympiakosz, a Marseille, a Radnicski és persze a Brescia is.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánok, először a válogatottnál, és aztán Olaszországban.
– Én is köszönöm szépen.