Az Arcanum adatbázisát (adt.arcanum.hu) böngészve találtunk ezt a cikket, amely részletesen taglalja a magyar vízilabdasport legfontosabb problémáit – 53 évvel ezelőtt.
Kint vannak a vízből
MIÉRT GYENGE A VÍZILABDASPORT?
Aligha van még egy olyan sportág, amely annyira meglepné híveit, mint a vízilabda. Egyre-másra épülnek a versenyuszodák, ugyanakkor egyharmadára csökkent a vízilabda-szakosztályok száma. Olyan neves egyesületek számolták fel vízilabda-csapatukat, mint a Pécsi Dózsa, a Pécsi Ércbánya, a Székesfehérvári Építők, a Jászberényi Lehel, a Debreceni VSC, a Debreceni Spartacus, a Győri ETO, az Esztergomi Építők, a Miskolci Spartacus és a Szolnoki Honvéd. Az egri hat vízilabda-szakosztály közül egyedül csak a Dózsa maradt meg.
Csökken a mérkőzések látogatottsága, holott több gólt lőnek a játékosok, mint néhány évvel korábban. Ám a gólok többségét büntetőből, illetve négyméteresből érik el a játékosok. Soha ennyi szabálytalanság, sérülés nem fordult elő a mérkőzéseken, mint az utóbbi időben, mégsem állítanak ki senkit.
A visszaesés oka
Szolnokon hét uszodát, öt függetlenített edzőt és mindössze egy vízilabda-szakosztályt találunk. Üj uszoda épült, illetve épül Egerben, Kecskeméten, Kaposvárott, Szegeden, Zalaegerszegen és még több városban, s ugyanakkor megszűnt a vidéki vízilabda-bajnokság és a vidéki vízilabda-bizottság. Nem .is olyan régen még a fővárosi csapatok rangadóját vidéki játékvezetők vezették – közmegelégedésre – s azóta többszáz játékvezetőt képeztek ki, mégis ma alig találunk mérkőzésvezetőt, gólbírót.
Dudvari József, a Heves megyei Űszószövetség főtitkára, a hajdani Vidéki Vízilabda Szövetség elnöke a vízilabdasport visszaesését a következőkben látja:
– Az MTS elnöksége alig támogatta az OB. I. alatti bajnokságban szereplő csapatokat, a kezdő, vagy megyei szinten játszó együttesek pedig egy fillér támogatást sem kaptak. Elszigetelték a megyei szövetségeket, segítséget semmihez semnyújtottak. A vidéki bizottság ülésére hiába hívtuk meg az MTS elnökség és a Magyar Úszó Szövetség vezetőit, nem jöttek el. Aztán egyetlen körlevéllel megszüntették a vidéki bizottságot.
– Ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy a sportág ilyen hirtelen visszaesett – folytatta Dudvari József.
– Higgye el, vidéken ma sokkal több úszó- és vízilabda növendék van, mint bármikor azelőtt. Csak tanítani és szervezett bajnokságba kellene fogni őket. Az ilyen feladat elvégzésére azonban az előbb említett ok miatt nincs lehetőségük. A Magyar Úszó Szövetség pedig csak az Országos Bajnokság I. osztályú egyesületeivel foglalkozik.
Mit mond a főtitkár?
Ezután Dr. Kuti Lajoshoz, a Magyar Úszó Szövetség főtitkárához fordultunk: nyilatkozzon a helyzetről.
– Bár én csak január 1. óta töltöm be a főtitkári tisztséget, a vízilabdasport gondját-baját jól ismerem. Elöljáróban megemlítem, hogy Hollandiában például nemcsak a férfi, hanem a női vízilabda-szakosztályok száma is több, mint nálunk, pedig a magyar vízilabdának nagyobb hagyománya van, mint a hollandinak.
Mégis veszélyben van a vízilabdázás. Ennek azonban nemcsak a hazai vezetés az oka, hanem a Nemzetközi Úszó Szövetség is. Kezdjük talán sorjában: az új játékszabály a sportág szépségét, a játék folyamatosságát veszélyezteti, és a szabálytalanságok arányát is jelentősen növeli. Mivel a kiállítások megszűntek és helyükbe büntetőpontok léptek, a játékosok előtt egyszerűen utat nyitottak a szabálysértések elburjánzására. A víz alatti pankrációt pedig bíró legyen a talpán, aki észreveszi. De nem is sokat törődnek ezzel a játékosok, mert három súlyosabb szabálytalanságért -, amelyért azelőtt háromszori kiállítás járt volna – most egy büntetődobás adható. A Magyar Úszó Szövetség a mexikói olimpia idején összeülő Nemzetközi Úszó Szövetség elé terjeszti javaslatát: szüntessék meg a büntetőpontokat és a szabálysértéseket újból kiállítással büntessék!
Véleményünk szerint, a játékszabály módosítása mellett, a hazai vízilabdaberkekben is rendet kellene teremteni. Mégis csak tarthatatlan állapot, hogy a Magyar Úszó Szövetség tétlenül nézi a játékvezetés alacsony színvonalát és a vidéki vízilabda-szakosztályok sorozatos megszűnését. E sportág egyre csökkenő tábora úgy érzi, hogy az Úszó Szövetség nem áll hivatása magaslatán.
– Nem mindenért a szövetség a hibás. A játékvezetőket például nem nagyon csábította a mérkőzésenkénti 20 forint tiszteletdíj. Sok éves vita után most is mindössze 40 forintra sikerült felemelni a játékvezetői díjat, ugyanekkor az alsóosztályú labdarúgó-mérkőzéseken 100 forintot is adnak a mérkőzésvezetőknek. Ami pedig a vidéki vízilabdasportot és vezetését illeti, őszintén meg kell mondanom, abba mi nem szólhatunk bele – folytatta dr. Kuti Lajos. – Legfeljebb tanácsot, javaslatot tehetünk. Intézkedési jogköre az országos szövetségnek nincs!
Minél tovább beszélgettünk a főtitkárral, annál összekuszáltabb szálak nehezítették a kivezető út megtalálását. Mégsem látjuk kilátástalannak a sportág helyzetét. Annál is inkább, mert az alapfeltételek rendelkezésre állnak. Ma már több vidéki városunkban korszerű, hideg-meleg vízzel ellátott uszodák vannak és, amint említettük, megfelelő számú úszógárdával is rendelkezünk. Csupán a főváros szűkölködik olyan uszodákban, amelyek vízilabdázásra alkalmasak. Jelenleg ugyanis egyedül csak a Sportuszoda biztosítja a zavartalan játék lehetőségét. Ha vízilabdasportunkat nem íróasztal mellől irányítják majd, hanem azokra bízzák, akik elméletileg és gyakorlatilag is értenek hozzá, mint például az Úsző Szövetség, akkor hamarosan megtalálhatnánk a kivezető utat.
Néhány javaslat
A két szakember – Dr. KutiLajos és Dudvari József -, valamint a megszűnt vízilabdaszakosztályok egykori vezetőivel történt beszélgetés során magyarázatot kapunk a problémákra.
Ezek után úgy véljük, hogy a legfontosabb feladatok a következők:
1. A fővárosban legalább 4-5 uszodára lenne szükség, ahol a kezdő és serdülőkorú vízilabdázók rendszeresen fejleszthetnék játéktudásukat.
2. A vidék bekapcsolódásával széles körű játékvezetői tanfolyamok beindítása mellett több erkölcsi és anyagi megbecsülésre szorulna a vízilabdajáték vezetése.
3. Hívják újra életre a vidéki úszó-vízilabda bizottságot, amelynek egyik fő feladata lenne, hogy minden olyan helyen, ahol megfelelő létszámú úszószakosztály működik, ott szervezzék meg a vízilabda-szakosztályt, és az MTS elnöksége biztosítson részükre megfelelő anyagi támogatást.
4. Ahol vízilabda-szakosztály működik, ott tegyék kötelezővé a serdülőkorú, az ifjúsági bajnokság beindítását és szervezzék meg a megyei bajnokságokat.
5. Az MTS elnöksége és a Magyar Úszó Szövetség szoros kapcsolatot teremtsen a megyék úszószövetségeivel.
6. A Magyar Úszó Szövetség ne csak tanácsadási lehetőséget kapjon az MTS elnökségétől, hanem teljes jogú önállóságot. Továbbá ne csak a fővárosi egyesületeknek, hanem az egész magyar úszósportnak legyen igazi gazdája és szakmai irányítója!
Sárdi Ferenc/Szabad Föld