A Képes Sport 1947-ben (Boros János tollából) sorozatban dolgozta fel “a magyar vízilabda regényét”. A korszak nagy játékosegyéniségeinek visszaemlékezéseiben természetesen sok szó esett Komjádi Béláról. Most annak a Vértessy Józsefnek a szavait idézzük, aki Komi bácsi Los Angeles-i olimpiai bajnok csapatának tagja volt, később pedig maga is szövetségi kapitány lett. Forrásunk a szokásos, az Arcanum (adt.arcanum.hu) kincset érő adatbázisa.
És most, még most róla, Komjádi Béláról, a nagy mesterről szeretnék beszélni. Elmondom először halálának körülményeit. Mert a következő tavaszon, 1933 március 4-én meghalt. Kint voltunk az uszodában és jól emlékszem — Homonnai szerződéséről volt szó. Komi elintézte, hogy tisztviselőnek szerződtessék, a fedett uszodához, meg is beszélte, hogy a szerződést 25 évre kötik, de aztán az igazgatóság, ismerve Homonnai természetét, nem bízott benne, rövidebb időt állapított meg és még néhány feltételt belevett a szövegbe.
Homonnai felháborodottan vitte a szerződést Komjádihoz, feltüzelte őt. Ez nem ment nehezen, hiszen a kedvence volt. És ekkor kapott Komi agyvérzést. Másnap a szanatóriumban meghalt. Halála nagyon megdöbbentett. Az volt az érzésem, hogy nincs tovább semmi értelme az egész vízilabdának. Mert ki volt Komjádi Béla? Nem vízilabda szakember. A játékot, a technikát, az edzés problémáit Speisegger Ernőtől tanultuk meg. Komjádi más volt. Ő a lelke volt a magyar vízilabdának. Mindenkiben állandóan fenn tudta tartani azt a tudatot, hogy semmi sem fontos számára, csak a vízilabda.
Emlékszem, egyszer egészen fiatal koromban legénykedtem. Beültem a Stambul kávéházba. Szivarra gyújtottam és néztem a billiárdozókat. Ekkor belépett Komjádi. Úgy éreztem, hogy pofon ütnek. Eldobtam a szivart. Másnap az edzésen nem szólt hozzám. Bocsánatot kértem tőle. — Hát van neked eszed ? — fakadt ki. — Vízilabdázó akarsz lenni, vagy kávéházi lovag?
Neki köszönhettem, hogy vízilabdázó lettem. Tőle minden megállapítást feltétel nélkül elfogadtam. Ha kihagyott a csapatból, tudtam, hogy nem vagyok formában. Lettek később is jó vezetők. De őket már bíráltam. Komit — soha ! A lelkiismeretünk volt ő. Valamennyiünk lelkiismerete.
Képes Sport 1947. augusztus 12. (Arcanum adatbázis – adt.arcanum.hu)