Sokak szerint minden idők legnagyobb magyar vízilabda-játékosa Németh (Jamesz) János volt. Az újpesti “proligyereknek” akadtak beilleszkedési gondjai, nem nagyon volt jóban Komjádi Béla szövetségi kapitánnyal sem, aki sokáig nem kedvelte – mondjuk ritkaság volt már akkor is, hogy vezető és játékos egyformán elküldi egymást melegebb éghajlatra. Berobbanását a sportág nemzetközi életébe dokumentálta egy prágai magyar nyelvű(!) lap. Elsődleges forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Némethet nem vitték ki az 1928-as amszterdami olimpiára, ahol a magyar válogatottnak győzelmi esélyesként be kellett érnie a fájdalmat okozó második hellyel. Ezután nem volt mit tenni, be kellett hívni Némethet a válogatottba. De ez sem ment simán. Nem azt mondjuk, hogy Komjádinak könyörögnie kellett, de “szinte”. Jamesz elkezdett edzésre járni, ám a maga részéről “nem ígért semmit”.
Németh János
Az új magyar válogatott 1929-ben nyugat-európai túrára indult. Németh ekkor 23 éves volt és enyhén szólva nem könnyítette meg a csapatba illeszkedését, hogy a korszak addigi legnagyobb pólós sztárjával, Halasy Olivérrel meglehetősen rossz viszont “ápolt”. No meg az sem, hogy a vonatúton kerekperec megtagadta, hogy újoncként alávesse magát az akkoriban ilyenkor szokásos “lehúzásos szertartásnak”, mondván: túl későn került be a válogatottba ahhoz, hogy vele ilyesmivel szórakozzanak (forrás: Gyarmati-Csurka: Aranykor).
Az első meccsen Prágában a Budapest néven szereplő válogatott 10:5-re nyert, meglepő, hogy magyar nyelvű prágai tudósítást találtunk erről a meccsről az Arcanumon:
Prága, május 24. A Klimentska-uccai pompásan megalkotott uszoda tegnap este nagyszerű attrakcióban részesítette a prágai közönséget. Mintegy 1000 főnyi — rekordszámot jelentő — néző töltötte meg az uszodaterem helyiségét, hogy a világ legjobb vizi-polojátékosainak elismert magyaroknak a prágai szereplésében gyönyörködjék. A közönségnek több, mint a felét a prágai magyar kolónia tagjai töltötték ki, akiknek „Budapesti” válogatott csapata nem mindennapi élvezetet és örömöt is szerzett. A magyar csapat, amelyen erősen észrevehető, hogy a budapesti káros uszodaviszonyok miatt csak tréningjük elején áll, elhatározó, azonban az erőviszonyokat mégsem egészen kifejező győzelmet aratott Prága város együttese ellen, amely azonban joggal beillett Csehszlovákia válogatottjának is. A cseh csapat legjobb tagja ugyanis a pozsonyi Schmuck volt, aki egymaga két góllal terhelte meg a magyar csapat hálóját. Schmuck bátran beillett volna a magyar bajnokcsapatba is, jó úszó, nagyszerűen dobó játékos, igazi vizipoló-játékos tehetség. A cseh csatársor egyedüli számottevő tagja volt, mellette csak Svehla és Busek kapus érdemelhet fentartás nélküli dicséretet. A magyar válogatottban minden játékos teljes tudását adta. Bródy kapusnak kevés alkalma nyílt tehetségét kellőképpen érvényre juttatni. Labdafogása és sokszor bravúros kiúszása azonban gyakran tapsra ragadtatták a közönséget. A kapott gólokat nem védhette. Mint a cseh, úgy a magyar oldalon is a védelem volt a leggyöngébb rész, bár a magyarok jóval felülmúlták ellenfeleiket e tekintetben is.
.A magyar csapat legjobb része a csatársor volt. Az először válogatott Németh a balszélen brillírozott szemkápráztató és erőteljes lövéseivel. Igaz csodálatot keltett a féllábú Halasy szereplése, aki Vértesyvel együtt Németh nagyszerű támasza volt. Keserű II. a második félidőben kissé visszaesett. A magyar válogatott egyébként itt is bebizonyította, hogy a vizipolóban nem hiába viselik a „mesteri*” címet. A csapat technikai készsége és fölényes gólképessége, az egyes gólhelyzetek mesteri és gyors kidolgozása azt bizonyítják, hogy az elmúlt amszterdami olimpiászon a magyaroktól csak a balszerencse vette el a világbajnokság pálmáját.
.
A tegnap esti mérkőzésen a két város válogatottja a következőképpen szerepelt:Budapest: Bródy, Homonnay, Ivády, Keserű II., Németh, Vértesy, Halasy.
Prága: Busek, Epstein, Getreuer, Koutek, Svehla, Schmuck, Krotz.
Bíró a bécsi Wackler..
A sípjelre Magyarország támad és már az első leuszás góllal jár Németh részéről. Falrengető taps fogadja a magyarok sikerét, akik még egymás után négy gólt érnek el Vértesy és Németh (3) révén. Bródynak többször nyílik alkalma bravúros beavatkozásra, amidőn már a félidő vége felé Schmuck, Svehlának egy beadott lövését félpályáról a magyar kapuba helyezi. 5:1. A szünetig azonban a magyar csapat Németh révén megszerzi a hatodik gólt is..
Helycsere után a magyarok leengednek a tempóból, míg viszont a cseh csapat lelkesebben küzd. Sikerül is nekik a közönség viharos lelkesedése mellett Schmuck és Svehla révén az eredményt 6:3-ra megjavítani. A magyarok újból erőteljesebben támadnak, azonban a csehek sokszor a gól előtt nyomják el csatáraikat. Az egyébként teljesen objektíve bíráskodó Wackler a kapu előtt faultokat nem egyenlő módon ítéli meg és kétszer egymás után állít ki magyar játékost, míg a csehek ellen csupán büntetőt ítél. (A magyarok e réven legalább négy gólt vesztettek.) Most változatos küzdelem fejlődik ki, a magyarok Németh és Homonnay, a csehek Schmuck és Epstein révén jutnak gólhoz. Az eredmény 8:5, amikor a magyarok hatalmas finist diktálnak és Németh, valamint Homonnay beállítják a 10:5 gólarányú végeredményt..
A rendkívüli izgalmas, azonban jórészt fair keretek közt lefolyt mérkőzést, néhány úszószám előzte meg, melynek eredményei azonban nem haladták meg az átlagos nívót..
A magyar válogatott csapat ma Berlinbe utazott, ahol holnap a német főváros válogatottjával játszik.
Prágai Magyar Hirlap, 1929. május 26. Forrás: Arcanum Újságok
A berlini meccs felidéséséhez ismét a Gyarmati-Csurka Aranykönyvhöz fordulunk:
“Nos, Németh bizonyított. Úgy, hogy a német közönség felállva tombolt az uszodában. Már az is óriási szám volt, hogy Jamesz a 8-2-es sikerrel zárult meccsen egy ötöst rámolt be a berlinieknek. Hanem az a gól… Ivády egy hátsó szerelést követően felívelte a labdát, ami kissé röviden érkezett, így Németh a vízre háttal felfekve lábbal lőtte kapura, ám az a lécről visszapattant, épp a center elé, aki ahogy volt, a levegőből, kapásból bevágta a pipába. A labda már letoccsant a vízre, amikor a germán kapus még az első lövés irányába tett mozdulatsor befejezésénél tartott…
Ilyet, úgymond, azóta sem, soha, sehol, senki… És ez a gól egyszersmind legalizálta Németh helyét a csapatban. Este már körülrajongták a társak – elkezdett összeállni az igazi nagycsapat.”