Stuber Sándor

Néhány hétig még mindig csak húszéves és most leigazolta őt a világ egyik legjobb csapata. Vigvári Vincét nyolc(!) magyar és külföldi klub szerette volna megszerezni, ő a világelithez tartozó CNA Barcelonetát választotta. Részletek, beszélgetés Vigvári Vincével:

VIGVÁRI VINCE a vlv-nek:

– Gratulálok, Vince! Azért ez most egy hatalmas ugrás!

– Igen köszönöm, én is annak gondolom. 🙂

– Kérlek, meséld el, hogy jött össze?

– Nagyon izgalmas volt, mondhatom, hogy kalandos is. Gyakorlatilag az egész tavaszom azzal telt, hogy klubokkal tárgyaltam. Abban a szerencsés pozícióban voltam, hogy sok csapat érdeklődött irántam.

– Lehet ezt legalább számszerűsíteni? Hányan kerestek Magyarországról és hányan külföldről?

– Itthon négy egyesület szerette volna, ha náluk folytatom, külföldi érdeklődök is voltak, összesen öt olyan klub keresett, amely szereplője volt az idei BL-főtábla versenysorozatának.

Mindenkit meg szerettem volna hallgatni, de nagyon kellett egyensúlyozni, mert lemaradni sem akartam a lehetőségekről, viszont külföldön nem úgy mennek a dolgok, hogy már a szezon félideje előtt, novemberben elkezdik az új csapat kialakítását.

– Hát ez így…, pusztán logisztikailag, az egyes ajánlatok összehasonlítása szempontjából is óriási feladat lehetett…

– És ráadásul a megkeresések többsége végül éppen januárra-februárra esett, amikor viszont nekem kellett mindenkinek azt mondani, hogy most néhány hétig ne zavarjanak, mert Európa-bajnokságon, illetőleg világbajnokságon kell helytállnom.

– Van menedzsered, aki segített?

– Nincs. Aki a legtöbbet foglalkozott az ügyemmel, az az apukám volt, aki maga is vízilabdázott, ért a szakmához.

Természetesen többekkel beszéltem, mielőtt a döntést meghoztam. Elsősorban a családtagjaimmal, apukámon kívül anyukámmal és a nagyszüleimmel is – ők mindenben támogattak, ami nagyon jólesett, hiszen azért ne feledjük, itt arról van szó, hogy húszéves koromban elköltözöm tőlük messzire.

Beszéltem a válogatott szakmai irányítóival, Zsolttal és Süni bá’-val (Varga Zsolt szövetségi kapitánnyal és Nyéki Balázzsal, a válogatott másodedzőjével – a szerk.) is, hiszen nyilvánvalóan szeretnék válogatott lenni, ezért nagyon fontos volt az ő álláspontjuk is a jövőm alakításával kapcsolatban. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy jó döntés külföldre szerződni, segíteni fogja a további fejlődésemet. Nem titok, hogy hívott Varga Dani is az új csapatához, a BVSC-hez, sok beszélgetésem volt vele, nagyon adok a véleményére. Hálás vagyok azért, ahogy fogadta ez ügyben a megkeresésemet, ha tömören akarom összefoglalni, akkor azt mondta, hogy rossz döntést nem tudok hozni… 🙂 Szóval támogatta a végső elhatározásomat. A világbajnokság alatt beszéltem olyan válogatottbeli társakkal is, akiknek vannak idegenlégiósként szerzett tapasztalataik, jólesett, ahogy hozzáálltak, elláttak tanácsokkal.

– Mikor döntöttél a Barceloneta mellett és miért őket választottad?

– Április első felében, ami a hazai viszonyok szempontjából elég későinek számít. Az utolsó körben egyébként a Barceloneta és a Jug Dubrovnik “maradt versenyben” – ahogyan az el is terjedt a zuhanyhíradó jóvoltából.

Hogy mi szólt a spanyolok mellett? Kiskoromtól kezdve szerettem volna ott játszani, nagyon menőnek tartom a klubot, azt a teljesen professzionális környezetet. Mindent figyelembe vettem: a szakmai stábot, a leendő társakat, azt, hogy milyenek az elképzeléseik, hogy miként számolnak velem, hogy én mit gondolok arról, hogy a játékom hogyan illeszkedhet majd a csapatéba és természetesen maga Spanyolország meg Barcelona mint város is nagyon vonzó volt. Mindezek mellett az is megkönnyítette a döntést, hogy anyagi szempontból is nagyon jó ajánlatot kaptam.

– Mit mondtak, miben számítanak rád, mi lesz a feladatod?

– Az előzetes elképzelés nyilván az, hogy külföldiként a lehető legnagyobb mértékben segítsem őket. Természetesen kapásoldalon számítanak rám és fontos szerepet szánnak nekem, biztos, hogy nagyon sokat leszek vízben.

– A Barceloneta új csapatáról mit tudsz?

– Lesznek távozók és érkezők is, ennél többet nem mondhatok. Nagyon komplett csapat formálódik és természetesen az lesz a cél, ami idén nem sikerült nekik: bejutni a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe és ott érmes helyezést, lehetőleg aranyérmet szerezni.

– Minek tulajdonítod azt a hatalmas érdeklődést, ami irántad megnyilvánult?

– Említettem, hogy szerencsés helyzetben éreztem magam, de most hozzáteszem, én magam voltam a szerencsém kovácsa, nagyon keményen megdolgozom mindenért. Tavaly az OSC-vel volt egy viszonylag jó BL-menetelésünk, a mostani szezonban sajnos kiestünk, gyakorlatilag szeptember végére megszűnt a lehetőség, hogy nemzetközi porondon folytassuk a szereplést.

Ugyanakkor ez egy egészen különleges szezon volt, két világversennyel az év elején. Nekem emiatt is folyamatosan mindent bele kellett adnom, hogy bekerüljek a válogatott utazó játékosai közé. Ez sikerült. Jól ment a csapatnak és nekem is a zágrábi Európa-bajnokságon és az is hozzá tartozik a tényekhez, hogy jól jött nekem a szövetségi kapitány taktikai elképzelése, az, hogy az Eb-re nem a komplett vb-csapat utazott. Ha úgy lett volna, akkor nyilvánvalóan kevesebb lehetőségem nyílik arra, hogy megmutassam: alkalmas vagyok már arra, hogy nemzetközi szinten is komoly teljesítményt nyújtsak, illetve, hogy bizonyítsam: fontos szituációkban nem remeg meg a kezem.

Ezután jött a világbajnokság, ami csapatszinten kudarcot hozott, de úgy gondolom, hogy a személyes teljesítményem nem volt rossz. Biztos, hogy mindez hozzájárult az irántam megnyilvánuló extrém érdeklődéshez, aminek természetesen nagyon örültem.

– Körvonalazódik egy olyan kép, hogy a jövő évi BL-döntőben esetleg egymás ellen száll vízbe a két Vigvári testvér, Vendel a Fradi játékosaként, Vince pedig “barcelonaiként”…

– Legyen így! Örülnék, ha minél hamarabb döntőt tudnánk játszani egymás ellen. Természetesen az is nagyon jó lenne, ha valamikor ugyanabban a klubcsapatban vízilabdázva hajthatnánk egy trófeáért, remélem, ez is bekövetkezik egyszer. Bombaerős lesz a következő szezonban a Fradi, szerintem a játékosállományt nézve a világ legjobb, legerősebb csapata. Ugyanakkor a Barceloneta is hosszú évek óta ott van a nemzetközi élmezőnyben, lényegében meghatározó külföldi játékosok nélkül. Bízom abban, hogy jövőre “oda tudunk érni” és hogy, ehhez én is sokat hozzá tudok tenni…

– Beszélj kicsit az elmúlt évekről, kérlek. Emlékszem, hogy amikor az OSC-be igazoltál, az volt a legnagyobb motiváció, hogy egy komoly csapatban sokat játszhatsz, meglesz a lehetőséged a fejlődésre. Hogy értékeled most ezt az időszakot?

– Nagyon pozitívan és mindig szeretettel gondolok majd vissza az OSC-nél töltött időre. Egyénileg nagyon sokat fejlődtem, biztos vagyok abban, hogy emberileg is. Nagyon hálás lehetek, hogy megkaptam ezt a három évnyi lehetőséget Sanyi bá’-tól (Cseh Sándortól – a szerk.) és Danitól (Varga Dánieltől – a szerk.). Amit annak idején Dani nekem felvázolt, az a vízió megvalósult és ő végig segített, támogatott engem ennek az útnak a során. Elmondhatom: nagyjából ott tartok most, ahol elképzeltem magam három évvel ezelőtt. Ez szerintem nagy dolog.

Az egész OSC-stábnak nagyon hálás vagyok, mert mindenki a gondomat viselte és mindenkivel jó volt együtt dolgozni. Az volt a cél, hogy a csapat a lehető legjobb legyen. Sajnálom, hogy egyszer sem sikerült trófeát nyernünk, ugye, tavaly, a Magyar Kupa döntőjében voltunk ehhez a legközelebb. Köszönöm a csapattársaimnak az elmúlt három évet, fontosak nekem a közös emlékek, a kialakult kapcsolatok, barátságok. Végül, de nem utolsó sorban: a szurkolók támogatásáért is nagyon hálás vagyok, köszönöm nekik!

– Mennyi időre szól a szerződésed és mikor kezdesz Barcelonában?

– Két évre írtam alá és augusztus végén-szeptember elején kezdődik az ottani munka.

– Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert idegenlégiósként!