Gödöllőn játszotta utolsó itthoni edzőmeccsét a Világkupa-szuperdöntőre készülő magyar válogatott. Helyszíni riport, Varga Zsolt és Manhercz Krisztián nyilatkozata:
Csütörtökön délelőtt még a Margitszigeten folytatta a közös munkát a magyar és a horvát válogatott. Ezúttal nem meccset játszottak, hanem előny-hátrány gyakorlás szerepelt a programban. Ez azt jelenti, hogy a két kapu előtt állt fel a két csapat egy-egy sora és az egyik oldalon a horvátok támadtak fórban, mi pedig védekeztünk, a másikon fordítva. Ez egy nagyon pörgős gyakorlás, az ember tényleg csak kapkodja a fejét.
Délután Gödöllőn, a 2023-ban átadott, Makovecz-féle gyönyörű uszodában találkoztak a partnerek. Az edzőmeccs zárt körű volt, de a helyi klub fiataljai és azok szülei bejöhettek és majdnem teljesen meg is töltötték az egyik oldal lelátóját.
A meccs első szakaszában csendben volt a közönség, a horvátok ugyanis nagyon bekezdtek – egészen 6:1-ig elmentek. Ekkor jött a lassú, de folyamatos felzárkózás. 8:8 után átvettük a vezetést, de innentől kezdve folyamatosan változott a helyzet, a vége pedig 12:12 lett. Ötméterespárbaj következett és mindjárt az elején előnyhöz jutottak a horvátok (Manhercz: zúgó kapufa), amit aztán meg is tartottak végig.
A közönség így is élvezte a látottakat, a magyar csapat tagjaira pedig ekkor még egy komoly megpróbáltatás várt. A fárasztó nap végén Lukács Gergely vezényletével 16X100 métert(!) úsztak le a fiúk – ez volt az ára annak, hogy Varga Zsolt törölje a programból a péntek délelőtti edzést, s így mindenki kicsivel több időt tölthessen családtagjaival az elutazás előtt.
VLV-VIDEÓK:
– Varga Zsoltot köszöntöm. Gödöllőn vagyunk, itt fejezte be a felkészülését az ausztráliai Világkupa-szuperdöntőre a magyar válogatott. Először a horvátokkal közös munkát értékeld, kérlek, egy kicsit.
– Ugye ez a második hét a teljes csapatos felkészülésben, ennek kiemelt része a horvátokkal a közös gyakorlás volt. Négy közös edzés volt, tegnap kétszer játszottunk velük, reggel és este. Ma reggel meg közösen emberhátrány-gyakorlás volt, illetve este ezt az edzőmérkőzést játszottunk le itt Gödöllőn.
Mindig jó, amikor komoly ellenfélel készülünk, hiszen így látjuk, hogy hol tartunk, mit kell még tovább gyakorolni.
Nem jól indult ez a mai mérkőzés, pontosabban: az első negyed fele jó volt, de a második felére valahogy voltak olyan történtek, amikből gólt kaptunk, emiatt lett 4:1, 5:1, 6:1, és abból kellett visszajönnünk a mérkőzésbe.
Ez is egy tanulási folyamat, én mindig azt mondom, hogy mindent fel lehet használni. Fontos, hogy még ha rosszul is kezdünk egy mérkőzést, aminek lehet ezer oka, fáradtság, dekoncentráltság, bármi lehet, az a fontos, hogy megtaláljuk a mérkőzésen belül azokat a kulcsokat, amivel vissza tudunk jönni. Hiszen azért bármikor előfordulhat, hogy egy mérkőzést nem jól kezdünk. Ez is ilyen volt, és annak körülök, hogy vissza tudtunk jönni, a végén esélyünk volt a győzelemre is. Tehát egy normális jó mérkőzés lett belőle a végére, aminek kifejezetten ödlök,
– A horvátokkal fogjuk játszani az első mérkőzést Ausztráliában. Ebből a szempontból mit tudsz mondani, mire számíthatunk, létezik az, hogy tartalékolás, vagy taktikai titkok, ilyesmi? Mert az egy fontos meccs lesz.
– Persze, nyilván ők is úgy vannak ezzel, mint mi: próbálunk a taktikai repertoárból nem mindent játszani, pláne ha legközelebb kell újra egymás ellen, ez mindig természetes.
Azért van egy alapstratégia, alaptaktika, amit játszunk, amivel készülünk. Megemlítem, hogy a horvát csapat elleni meccsen nagyon sok szokott lenni az emberhátrány, sok szokott lenni az emberelőny is.
– Mennyire van kész a csapat? Ugye, lesz még kint egy torna, ahol, ha jól emlékszem, négy komoly válogatott játszotok. Az mit tud még segíteni? Csiszolódás? Mi következik most?
– Nyilván meg fogunk küzdeni az átállással is, miközben mérkőzéseket játszunk. Tehát azért ennek is meglesz a maga a kihívása, hiszen kiérkezünk Ausztráliába, próbálunk kipihenni az utazás fáradalmait, és utána már másnaptól mérkőzéseket játszunk komoly ellenfelekkel.
Azt tudom mondani, hogy ezekkel a mérkőzésekkel állunk át. Fontos elemek jönnek még, hiszen azért az utazókat ezen a héten hirdettem ki. Ilyenkor tud elindulni még egy fontos felkészülési szakasz.
– A szuperdöntő kapcsán mi az elvárásod, mi az, amit el szeretnél érni, amivel elégedett lennél? És most nem a helyezésre gondolok.
– Alapvetően az ilyen jó mérkőzések, amikor tényleg van egy értelme annak, amit csinálunk, amit gyakoroltunk, előre mutatnak, a jövőbe – mindenképpen alapelvárás, hogy ez meglegyen. Nyilván nem lehet más mondani, és azt gondolom, hogy azzal vagyunk mi is elégedettek, hogyha megnyerjük azt a mérkőzést, ami éppen előttünk van, most, ugye, a horvátok ellenit. Aztán jön a következő ellenfél, ha jól tudom, akkor a spanyol-auszál győztesével játszunk.
Az is egy nehéz mérkőzés, bármelyik is jön, a spanyolt nyilván sokkal nehezebbnek gondoljuk. Tehát ott van egy ilyen feladat, utána meg, hogyha továbbjutunk, akkor van még egy feladat, de egyelőre a horvát meccset látjuk. A mai edzőmeccset is úgy vittük végig, hogy ha jó játékkal, ha kevésbé jó játékkal, de nyerni szeretnénk.
– Hát Zsolt, akkor én most jó utat kívánok nektek. Remélem, hogy tudunk majd kommunikálni kintről, és sikeres visszatérést kívánok!
– Rendben, köszönöm szépen.
Manhercz Krisztián a vlv-nek
– Szervusz Manó! Véget ért a felkészülésetek. Itt a horvátokkal volt három-négy kétkapu, illetve edzőmecs. Hogy értékeled ezeket?
– Üdvözlöm a VLV olvasóit, hallgatóit.
Összességében: nagyon hasznos volt. Nyilván ez az itt, most lejátszott első másfél negyed volt a leggyengébb. De abból fel tudtunk állni, és inkább a második félidei teljesítményünk jellemezte ezt az elmúlt pár napot.
Fizikálisan nagyon megterhelő volt. Ugye, úgy volt öt edzésünk zsinórban, hogy abban volt körülbelül 13 negyed, fórozások, kondiedzések és a többi. De azt gondolom, hogy ott tartunk, ahol kell.
Másfél hét után a dinamikánk elöl megvan. És hátul is nagyon sokat fejlődtünk az utóbbi… nem mondom, hogy hetekben, mert másfél hetet edzettünk, ugye. Biztos vagy abban, hogy a maradék kinti egy-másfél hetet jól ki fogjuk használni.
És minden esélyünk meg lesz ahhoz, hogy több mérkőzést is nyerjük.
– Rég volt válogatott meccs, tétmeccs. Ki vagy éhezve? Van benned valamilyen várakozás az auszráliai torna előtt?
– Természetesen. Az előbb már mondtam, azért egy megnyerhető címről beszélünk. Egy olyanról, amit, ha megnyerünk, akkor ott lesz mindegyikünk neve mellett, hogy ő bizony Világkupa-győztes. Teljesen mindegy, hogy ki hova rangsorolja ezt a Világkupát. Magyarország nem nyert azért ebből sokat a története során.
Úgyhogy itt az esélyünk, hogy egyrészt akár kétszeres világkupa győztesek is kikerüljenek a csapatból, de hogy nyerjünk tényleg egy címet és büszkévé tegyük egyrészt saját magunkat és hogy beépítsük ezt az egész nyarat arra az útra, ahol mi tartunk és ahol elkezdtük Szingapur előtt és ahol ki akarjuk, hogy fusson ez az egész Los Angelesig.
– Van itt néhány sérült, kisebb, nagyobb bajok akadnak, lehet látni a játékosokon a gyúráson meg a kötözgetéseken. Milyen állapotban van a csapat? Itt most nyilván mindenki rohadtul elfáradt, mert ez borzasztó volt ez a 16×100 itt még a meccs után. De hogy látod a csapat helyzetét fizikailag is meg mentálisan is? Tehát: milyen állapotban vagytok?
– Egyedülálló a helyzet, mert nagyon hosszú volt a szezon mindenkinek. Egy Európa-bajnokság megtörte, ráadásul januárban, majd áprilisban egy hét alatt hatnapos Világkupa is lezajlott. Az egész szezont sérülések, különböző problémák tarkították, nálunk a Fradinál is, de minden más csapatnál ugyanúgy. Elég talán Vigvári Vince sérülését említenem, de tényleg, itt nagyon sok mindent felhozhatnék.
Éppen ezért majdnem minden klubedző és majdnem minden válogatott jóval több pihenőt adott a játékosoknak most a Világkupa előtt, mint amennyi alapból szokás. Sokan ki is hagyják, nemcsak nálunk, nemzetközileg is de mi is például ugye két hét pihenőt kaptunk a bajnokság végére a Final Four után. Éppen ezért kevesebb idő volt a fizikális felépítésre és inkább a dinamikát helyeztük előtérbe.
De mivel összesen három meccset kell játszani, azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül lesz probléma. Főleg azért nem, mert összességben egy fiatal csapattal érkezünk majd oda. A dinamikánk megvan és nyilván olyan állapotban vagyunk, amire ez a kéthetes felkészülés elég volt.
Sérülések? Nem tudom, hogy voltam-e az elmúlt tizenakárhány évben olyan csapatban, ahol nem voltak aktuálisan minimális sérülések. Úgyhogy azok lesznek de helyén fogjuk kezelni őket és mindenki jól fog játszani!
– Köszönöm szépen Manó, jó utat kívánok és legyetek ügyesek!
– Köszönjük szépen!
Várható: vlv-fotók.