Kedden folytatódott a munka a Margitszigeten. Megérkezett Nagy Ádám, aki a francia bajnoki döntő megnyerése után extrapihenőt kapott, sötétedéskor, az edzés vége felé pedig négy doppingellenőr sétált a medencepartra.
Érdekes volt hallani, hogy a vízben tartózkodó csapatkapitány, Manhercz Krisztián kifejezetten örült a váratlan ellenőrzésnek. Biztos más is értetlenkedett, mert gyorsan megmagyarázta: sokkal jobb ez így, mint ha a lakásukra esnek be ugyanilyen meglepetésszerűen, ami elvileg bármikor megtörténhet, de így mostanában biztosan nem fog. Van ebben igazság…
Az előre kiválasztott játékosok a megfelelő helyiségbe távoztak elvégezni azt, amit kell, de volt, akit vérvételre vittek. Ilyenkor az eredményről soha semmilyen értesítés nincs – ha van, az a baj.
Emlékeztetőül a keret:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor, Vogel Soma – kapusok,
Burián Gergely, Dala Döme, Ekler Bendegúz, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Kovács Péter, Leinweber Olivér, Lugosi Csongor, Manhercz Krisztián, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Német Toni, Simon Henrik, Szalai Péter, Szépfalvi Gergely, Tátrai Dávid, Varga Vince, Vigvári Vendel, Vigvári Vince, Vismeg Zsombor, Zalánki Gergő – mezőnyjátékosok.
Kereten kívüli meghívottként Dámosy Kristóf is részt vesz a munkában.
VLV-VIDEÓ:
A nyilatkozat olvasható változata:
– Nagy Ádámot köszöntöm, aki ma csatlakozott a válogatott kerethez. Először is szívből gratulálok a francia bajnoki címedhez, amit másfél hete értél el. Utána kaptál egy kis szabadságot. Hogy töltötted?
– Szia, köszönöm szépen. Svájcban voltunk pár napot, utána pedig hazajöttünk és itthon pihentünk, illetve edzettem, készültem, a családdal voltam, barátokkal.
– Na, hát mesélj először a francia döntőről! Két sima meccs volt, és nagyon nagy fölényben voltatok. Te is kitettél magadért. Hogy értékeled?
– Nagyon összeszedettek voltunk, főleg az első mérkőzésen, hiszen Strasbourgban mindig nehéz volt nyerni az utóbbi években. Viszont most nagyon domináltunk és ez annak köszönhető, hogy tényleg beleálltunk az elejétől kezdve, és végig jól játszottunk. Ott azért egy komolyabb előnyt ki tudtunk építeni a következő meccsre, illetve önbizalmat tudtunk szerezni. Ezt a lendületet vittük végig a második meccsen, és igazából egy percig sem volt kérdés a döntő kimenetre.
– Hogy búcsúztál el a franciáktól?
– Hát, hogy nemsokára találkozunk. 🙁
– Megérkeztél. Milyen volt itt az első edzés?
– Itt mindig nagyon jó. Jó a hangulat. A Margitszigeten csodálatos. Most az idő nem annyira, de egyébként minden jó volt.
– Mik a reményeid a Világkupa-szupárdöntővel kapcsolatban? Elég kemény torna lesz, kevés meccsel, nem sok javítási lehetőséggel. Mire számítasz?
– Igen, hát az ugye biztos, hogy én az első mérkőzésen nem fogok játszani, mert van egy eltiltásom, viszont utána bevethető leszek. Addig megpróbálok minél jobb állapotba kerülni, és ezt a két meccset maximális teljesítménnyel lehozni.
– Igen, ezt akartam is kérdezni, és lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni, hogy rendben vagy-e teljesen egészségileg?
– Igen, igen, rendben.
– Na, hát akkor jó munkát kívánok a következő napokra. Jönnek a horvátok, ez azért elég kemény lesz, gondolom.
– Igen, igen, necces. De hát, mindig jó velük is készülni.
– Köszönöm szépen, Ádi.
– Én is köszönöm.