Csodás könyvet kaptunk Szentesről – megismerhető belőle a vidéki város vízilabdás történelme. Részletek:
A szentesi vízilabdasport története – ezzel a tárgyszerű címmel adta közre a két szerző, Bíró Dániel és Kádár József (saját kiadásban) a kötetet.
A könyv a kezdetektől szinte napjainkig, kronológia szerint írja le a szentesi vízilabdasport eseményeit, bőven idézve korabeli nyilatkozatokat, és persze dokumentálva a mérkőzések eredményét. (Megjegyezzük, hogy a meccseknél nemcsak a góllövőket sorolják fel, hanem “az örökkévalóság számára” megörökítik a játékvezetők nevét is – mint az eseményeket leíró részből láthatjuk, erre jó néhány esetben külön is “ok” lehetett…)
Bundameccsek, elcsalt mérkőzések, belső viszálykodások, újfajta edzésmódszerek bevezetése, a vízforgató berendezés hibája miatti kórházi kezelés – csak néhány elem, amiről szó esik a több mint 300 oldalas, nívós kivitelű (színes képeket is jócskán tartalmazó) kötetben.
És a nevek. Az elejétől a végéig konkrét, megnevezett személyek sorsán keresztül figyelhetjük a szentesi póló kacskaringós útjának alakulását, a kötet végén pedig külön szócikket is kapnak a sportág legkiemelkedőbb helyi személyiségei.
A városban szinten biztosan bestseller ez a könyv, már csak azért is, mert hihetetlenül sok fotót, csapatképet tartalmaz, nem sok olyan család élhet Szentesen, amelynek tagjai ne fedezhetnének fel ismerőst az önmagában is rendkívül érdekes és tartalmas képmellékletben. Az első fotó 1932-es keltezésű, de nagyjából az 1960-as évektől számítva szinte minden csapat “megörökíttetett”, s a képek alatt teljes névsor segíti a tájékozódást.
Aki nem szentesi, annak is izgalmas, szórakoztató olvasmány ez a könyv, egy kicsit a magyar vízilabdasport története (szabályváltozások, szövetségi és bíráskodási anomáliák stb.).
A kötet végén valamennyi, az első osztályban valaha szerepelt szentesi játékos neve, mérkőzés- és gólszáma olvasható az OB1-es örökranglistában az 1948-tól 2023 júniusáig terjedő időszakból.
A könyvet kizárólag Szentesen, a Babilon Könyvesházban lehet megvásárolni vagy megrendelni. ( babilonkonyv@gmail.com )
Az alábbiakban két kis sztorit szemlézünk a kötetből:
Az esztendő utolsó, szolnoki mérkőzésén némi furfangot is bevet Fülöp Tibor, hogy megfordítsa a meccset, ám a fortélyból hónapokig tartó galiba keveredik. Az utolsó percben, mikor a házigazdák egy góllal vezetnek és támadnak, a szentesiek mestere időt kér. Emiatt büntetőt ítélnek ellenük, ám éppen erre játszik a szakvezető, hiszen ha kimarad, még támadhatnak. Horváth Tamás megfogja a négyméterest, mire Fülöp időt kér, ezúttal legálisan, a találkozó során másodszor. Itt elvesztik a fonalat a játékvezetők és a zsűri: ismét büntetőt ítélnek a Szentes ellen, mondván, ez volt a harmadik időkérés, pedig csak kétszer lehet. De a szabálytalan időkérés nem számít időkérésnek, ráadásul harmadik időkérés esetén a regula úgy szól, hogy szabaddobást kap a másik csapat. A Tisza-partiak ezúttal értékesítik a négyméterest, 11-9 a vége. “Sajnos tény, hogy több súlyos hiba történt, a zsűri és Bors játékvezető sem a szabályok szellemében járt el” – ismeri el a sajtónak Puskás Ferenc, a játékvezetői bizottság vezetője, miután a Kurca-parti klub óvást nyújt be, és újrajátszást kér.
2000 márciusáig kell várni az ítéletre, előbb a versenybíróság, majd másodfokon a szövetség is elutasítja a szentesiek indítványát, de felettéb érdekes módon. A jelenlévő kilenc tag közül heten tartózkodnak, ketten az újrajátszásra szavaznak, tehát senki nem utasítja el az óvást, de a tartózkodó többség miatt a medencében elért eredményt hagyják jóvá. Felmerül, hogy az egyesület a sportminisztériumtól kérjen jogorvoslatot, de végül letesznek róla a vezetők.
(…) arra azonban kevesen számítanak, hogy a riói olimpiát is megjárt Manhercz Krisztiánnal felálló megyei riválist (a Szegedet – a szerk.) egy rejtelmesen arrább sodródottpiros bója menti meg a vereségtől a ligeti uszodában. Pedig a csongrádi El Classico a második negyed derekán eldőlni látszik, 0-3-ra vezet a megyeszékhely csapata, és olyan simának tűnik az egész, mintha csak gyalulnának a szegediek. Egy varázsütésre Somogyi Balázsék megrázzák magukat, négy góllal válaszolnak. Horváth Tamás a kapuban a régi időket megidézve sziporkázik. Az ádáz csata utolsó támadásánál, 5-5-ös állásnál emberelőnybe kerülnek a hazaiak, két másodperccel a a lefújás előtt a kapu elé lecsorgó labdát Pellei Kristóf bepaskolja a hálóba, a játékvezető azonban támadó hibát fúj, mondván két méteren belül volt a szentesi játékos, azt azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a szegediek kispadjánál ágaskodó, két métert jelző piros bója három méterre van az alapvonaltól.