Ötméterespárbajban győztük le a görögöket és ezzel válogatottunk aranyérmes lett a fukuokai világbajnokságon. Hihetetlen este volt, maratoni hosszúságú tudósítás következik a helyszínről.
Világbajnokság, Fukuoka (Japán), döntő
Görögország-Magyarország 13:14 (2:4, 2:1, 3:2, 3:3 – 3:4) – ötméteresekkel
Fukuoka, v.: Zwart (holland), Putnikovics (szerb)
Görögország: Cerdevasz, Funtulisz 1, Geniduniasz 5, Argiropulosz, Kakarisz, Alafrangisz, Papanasztasziu 3. Cs.: Derviszisz, Gilasz, Szkumpakisz 1, Gkiuvecisz 3, Nikolaidisz. Szövetségi kapitány: Teodorosz Vlahosz
Magyarország: Vogel Soma, Jansik Sz. 1, Varga Dénes 1, Vámos 4, Fekete G. 1, Angyal, Molnár E. Cs.: Manhercz K. 3, Zalánki 4, Német T., Nagy Ádám, Pohl. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Gól – emberelőnyből: 4/15, ill. 4/9
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
Kipontozódott: Manhercz K. (a negyedik negyedben)
Sárga lap: Teodorosz Vlahosz és Varga Zsolt (mindkettő a negyedik negyedben)
A Vigvári testvérek nem szerepeltek a meccsen.
EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN – A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
AZ ÖTMÉTERESPÁRBAJ ÉS A GYŐZELEM UTÁNI ÜNNEPLÉS (FINA-VIDEÓ):
A torna MVP-je Zalánki Gergő.
VARGA ZSOLT magyar újságíróknak:
– Nagyon kiélezett meccs volt. Jól kezdtünk, határozottan és nagy lendülettel. A görögök azonban nagyon erősek, megvan a tapasztaltuk is a döntőkről, olimpiáról, van vb-bronzuk, most megint egy világbajnoki döntőt játszottak. Ismerjük őket, fantasztikus kvalitású játékosokból áll a csapatuk, ugye játszottak nálunk is a Fradiban. Ő pontosan tudjuk, hogy jó csapat, hogy milyen rendezetten, fegyelmezetten játszanak, a legerősebb centerek itt vannak, a világon azt gondolom Kakaris az egyik legerősebb. Nagyon nehéz őket távol tartani a kaputól, ahhoz meg elég jól lőnek, hogy azt az egy méter pluszt ki tudják használni, hogyha kicsit közelebb kerülnek a kapuhoz.
Változatos volt a meccs. Jobban kezdtünk, aztán följöttek, ők vezettek, mi vezettünk és visszajöttek. Én azt gondolom, hogy igazságos volt a négy negyed után az iksz. Tényleg nagyon kiegyensúlyozott mérkőzés volt. Úgy gondolom, hogy nem lett volna igazságos, ha a végén azzal az ítélettel más irányba fordul a mérkőzés, ez így volt igazságos, mert a vízben dőlt el, a kvalitásokon és a belőtt illetve kihagyott ötmétereseken.
– Hogy értékeled a világbajnokságot, és ezt az egész utat, amit megtettetek a nyáron?
– Messziről indultunk az elmúlt időszakban, mind csapatilag mind lelkileg. Rengeteget dolgoztunk, nemcsak a vízben, hanem szárazföldön is. Én úgy gondolom, hogy a játékosok jó úton vannak, és tényleg nagyon büszke vagyok rájuk, mert nagyon nagy lelki fejlődésen mentek és mennek keresztül. Nem volt egyszerű újra együttműködnie ennek a csapatnak, szép lassan, hétről-hétre, mérkőzésről-mérkőzésre egyre jobban működtek és működnek az egymás közötti viszonyok, illetve maga a játék is. Inkább ez abban teljesedik ki, én azt látom, hogy a védekezésben mennyit kell még dolgoznunk, hogy stabilabb legyen, messze tudjuk tartani, kevesebb gólon tudjuk tartani az ellenfeleket. Nyilván mindig ez a cél. Nehéz pillanatokban vissza tudtunk jönni, nagyon fontos gólokat tudtunk lőni, ebben nyilván benne vannak az egyéni kvalitások és az a belső erő, amivel ezek a játékosok hozzáálltak ehhez a világversenyhez. Én úgy gondolom, hogy így lehet igazán nagy világversenyeket nyerni.
– Megvan a kvóta. Mekkora könnyebbséget jelent ez neked?
– Ennek is megvannak a maga kérdései, ami felvet egy ilyen időben megszerzett kvóta, úgy, hogy van még két világverseny. Nyilván ezt most még nem tudom fölvázolni. Azt tudom, hogy szeptembertől elkezdünk edzeni a válogatottal, különböző felállásokban. Akik itthon vannak, azoknak hétfőnként, keddenként közös edzések lesznek. Nyilván lesz egy fiatalabb csapat is amely elkezd velem edzeni reggelenként hat órától a szigeten, vagy még korábban, ezt még meglátjuk. Ez a munka. Ahhoz, hogy nevelődjenek és fejlődjenek, ahhoz erre van szükség, de ha majd hazaértünk, és kíváncsiak vagytok, akkor lejöttök és megnézitek.
– Fukuoka neked mindig különleges helyszín, úgy tűnik. Az utolsó válogatott meccsed játékosként, visszatértél, és egy világbajnoki arany lóg a nyakadban.
– Igen. Egyébként azt akkor nem tudtam, csak utólag tudtam meg, hogy ez volt az utolsó válogatott mérkőzésem. Valahogy kitörlődött annak a világversenynek a helyszíne az emlékeimből. Csak az uszoda van, meg hogy ott egy teniszpályán játszottunk, 35 fokban, 35 fokos vízben, de maga a város, az egész, ahol most élünk az egy új élmény nekem. Japán, Kiotóval, a fantasztikus templomokkal, a hihetetlen időjárással, amit ti is éreztek, hogy olyan páratartalom van, hogy félóra séta után, olyan, mintha az ember szaunázna konkrétan. Tegnap is ez volt, kimentünk sétálni.
Ez egy nagyon-nagyon más világ, és ez most belém ivódott, a szépségével, sajátos életstílusával, azzal, ahogy az emberek élnek. Tudtunk egy kicsit betekintést nyerni, hiszen ebben a szállodában ott vagyunk az élet központjában. Ez ebből a szempontból nagyon szerencsés. Nyilván egy nagy világverseny, egy világbajnokság megnyerése eleve nagyon jó emlékké teszi nekem Japánt.
– Hogy értékeled a fiatalok teljesítményét?
– Azt gondolom, hogy a fiatalabb játékosok közül is volt aki oroszlánrészt tudott vállalni. Még ha nem is gólok tekintetében, de védekezésben, centerezésben, mint az Erik, illetve a többiek is. Én mindig azt mondom, hogy munka, munka, munka. Nem lehet más, nincs megérkezés, hanem nekik nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy ők lehessenek a meghatározó játékosai a magyar válogatottnak.
– Eszedbe jutott esetleg a hannoveri BL-döntő, amikor ránéztél az eredményjelzőre?
– Képzeld el csak annyira, hogy átfutott benne, hogy na ez is büntető, akkor jelölöm ki a játékosokat, hogy ki lője, hogy lője. És a végén, amikor mondták, akkor gondoltam, hogy “Te jó ég, tényleg ugyanolyan volt a vége”. Ugyanolyan nehéz volt a mérkőzés, ugyanúgy visszajöttek a végén, és tényleg nagyon hasonló mérkőzésérzete van az ötméteresekkel is.
– Érzésekben mennyiben más kapitányként ilyen szép aranyérmet nyerni a válogatottal, mint volt játékosként?
– Edzőként teljesen más. Ugyanaz a sport, de teljesen más munka. A játékoslét az edzésekkel, az önmagunkért való feleléssel, hogy jó állapotban legyünk, a játékunkkal való küzdelem, hogy lövünk gólt, védekezünk, vagy ha én centerként beszélek erről, hogy kaptam-e kiállítást, hol álltam, messze vagy sem. Egy szegmense a globális egésznek, ami az edzői munka. El kellett tudnom engedni ezt a részt, azt a mentalitást, amivel én rendelkeztem játékosként. Hogyha kellett, akkor napi hét órát dolgoztam, hogy ezt ne erőltessem rá a játékosokra, mert attól csak szétforgácsolódnak. Ez tapasztalat, azért voltak akik kaptak ilyet, és egyszerűen meg kellett tanulnom egy teljesen új utat. Éveken keresztül azzal voltam elfoglalva, hogy egy mérkőzés után hogy tudom magamat újraépíteni, és újra és újra és újra. Öt év volt a folyamat megérteni, hogy mégis miről szól az edzősködés.
Fokozatosan jöttek a játékosok, jöttek az eredmények, és mindig van egy leszűrendő tapasztalás, hogy oké ez az év erről szólt, elértük a csúcsot a BL-ben, aztán jött az újraépítési időszak. Mindegyiknek megvolt a maga sajátos területe. Ezt a Fradinak köszönhetem. Ott lettem edző, először játékosként álltam a parton, hiába hívtak Zsolt bá’nak, az ember először még játékos, sőt 90 százalékban még játékos, és ez alakul át. Meg kell benne találni az örömöt. Az is nagyon nehezen ment az elején. Erről nagyon sokat tudnék beszélni, de valójában ez egy hosszú út volt, hogy azt tudtam magamra mondani, hogy jó-jó most már edző vagyok ténylegesen, és nem játékosként gondolkodva élek meg bizonyos szituációkat. Amikor már ez így megtörténik, akkor vannak olyan visszaszüremlések a játékos létből, amikor olyan fáradtság van, akkor megértem azt, hogy miről szól a kemény munka a vízben, vagy egy-egy élmény, egy-egy csapatszintű élmény, és szeretném ha ezt meg tudnám nekik mutatni, ha az adott pillanatban éppen arra van szükség.
TEODOROSZ VLAHOSZ görög szövetségi kapitány a FINA sajtószolgálatának:
“Micsoda nagyszerű meccs! Micsoda nagyszerű döntő. Úgy gondolom, hogy mindkét csapat megérdemli az aranyérmet. Ez a vereség nagyon fájó a számunkra, mert a rendes játékidő végén volt esélyünk befejezni a meccset. Én hibáztam, hogy időt kértem. Azt hiszem, az egy nagyon rossz pillanat volt erre. Elkerülhettük volna az ötmétereseket, de most már csak gratulálok Magyarországnak a győzelméhez.
Az utolsó időkérésnél megbeszéltem a csapattal, hogy ha kihagyják a támadást, 20 másodpercünk lehet a gólszerzésre. Várnunk kellett volna, és eggyel később időt kérni.
Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy a csapatom ma játszott. Az egész meccsen jól reagáltunk. Semmin sem kell változtatnunk; csak folytatnunk kell. Továbbra is arról álmodoznunk, hogy a világ tetején legyünk. Természetesen szeretnénk megszerezni az aranyérmet, de három éven keresztül a legjobb négy csapat között lenni, az már teljesítmény. Úgy gondolom, hogy a döntőbe kerülés nagyszerű a csapatom számára, és néhány nappal később elégedettek leszünk, de most nem érezzük jól magunkat.”
MADARAS NORBERT, az MVLSZ elnöke az MTI-nek:
– Láthattuk, hogy minden negyeddöntő egyetlen gólon, vagy még annyi sem múlt, hiszen volt egy ötméteres párbaj is, ráadásul az Európa-bajnok horvátok csak a kilencedikek lettek. Most ebben a két hétben mi voltunk a legjobbak, és most azért kell dolgoznunk, hogy még biztosabban ott legyünk az élmezőnyben” – mondta a játékosként kétszeres olimpiai bajnok Madaras, aki szombat estig a férfiak között egyedüli kétszeres világbajnok magyar játékos volt, ám most csatlakozott hozzá a 2013-ban is győztes Varga Dénes és Vámos Márton.
“Egyáltalán nem bánom ezt, és biztos voltam benne, hogy egyszer bekövetkezik. Bízom abban is, hogy ez csapat nem tíz év múlva ismétel majd. Ezt a győzelmet mintha mindenkinél egy picit jobban akartuk volna, óriási szívvel és hittel küzdött a csapat” – mondta az MVLSZ elnöke.
A férfiak szombati győzelmét megelőzte júniusban az U20-as csapat világbajnoki, valamint az U15-ös gárda Európa-bajnoki sikere.
“Jelenleg egyedülálló a magyar hegemónia, mindenhol mi vagyunk a legjobbak. Ez az egész magyar vízilabda sikere, mindenkié, akik a játékosokkal foglalkoztak egész kiskoruk óta. Azért kell dolgoznunk, hogy mindig ilyen csapataink legyenek”
VLV-VIDEÓ:
JANSIK SZILÁRD csapatkapitány és VÁMOS MÁRTON a vlv-nek (a videóinterjú leírt változata):
– Két világbajnokot köszöntök, egyikőjük ráadásul már másodszor kapta meg ezt az aranyérmet. Fantasztikus estét produkáltatok! Nem tudok mit kérdezni, egyszerűen mondjátok el, mit éreztek! Szili?
Jansik Szilárd: – Köszönjük szépen, köszöntünk mi is téged! Nehéz szavakba önteni, amit most érzünk, nagyon boldogok vagyunk, óriási dolog, amit most véghez vittünk. Látszott a mai mérkőzésen, hogy nem a tudásunk legjavát hozzuk, de az is látszott, hogy itt nem ezen múlik, hanem azon, hogy ki teszi bele a szívét-lelkét. Mi beletettük, tényleg beleadtunk apait-anyait és most világbajnokként állhatunk itt – van, aki kétszeresként, remélem, még én is leszek kétszeres, nem is olyan sokára.
– Akkor ő már háromszoros lesz…
Jansik Szilárd: Addigra ő háromszoros lesz, igen… De tényleg, boldogok vagyunk nagyon.
– Marci?
Vámos Márton: Nagyon-nagyon boldog vagyok! Annyira boldog vagyok, hogy szinte már nem is tudok örülni, mert annyira elfáradtam ezen a meccsen, kiadtam mindent magamból.
Visszakanyarodnék egy évvel ezelőttre, amikor hetedikek lettünk és nagyon leszerepeltünk hazai közönség előtt. Onnan kapaszkodtunk vissza. Én nem voltam ott az Európa-bajnoki döntőn, tévéből szurkoltam a srácoknak, de már ott látszódott, hogy Zsolt és a stáb egy olyan válogatottat építenek, amivel nagyon vérmes reményeink lehetnek az olimpiáig az összes világversenyen. Ez akkor bebizonyosodott, egyből ott az Európa-bajnokságon, és most is a világbajnokságon. Ez azért nem véletlen. Úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon jó csapatunk van, rendkívüli egyéniségekkel, de mindemellett olyan kohéziót alkotunk mi együtt, Szili, mint csapatkapitány, a stáb, hogy…, megérdemelten nyertünk. Nagyon alázatosan meneteltünk végig.
Tényleg nagyon boldog vagyok! Az biztos, hogy most ünnepelni fogunk, megünnepeljük ezt a világbajnoki aranyat. Nekem tízévente adatik meg, remélem, hogy lesz még. Le a kalappal a csapat előtt, Soma előtt, mert hihetetlen fontosakat védett ott a legvégén!
– Szívből gratulálok mindkettőtöknek és jó szórakozást ma estére!
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
VLV-VIDEÓ:
ZALÁNKI GERGŐ a VLV-nek (a videóinterjú leírt változata):
– Zalesz! Gratulálok a világbajnoki címhez, fantasztikus este volt. Hogy élted meg? Nem beszélve az MVP címről.
– Elég jó volt. Nehéz bármit is mondani. Örülök, hatalmas munka volt, az összes meccs nagyon nagyon nehéz volt és minden győzelemért az elejétől a végéiig tényleg meg kellett küzdeni, úgyhogy le a kalappal mindenki előtt. Az MVP cím annyira nem izgat, a cél a következő Eb, vb, olimpia. Remélem most nem kell tíz évet várni egy újabb vb címre.
– Melyik volt a legnehezebb meccs?
– A mai. Az argentin meccset leszámítva az összesért meg kellett küzdeni, de a mai extrán nehéz volt.
– Mi lesz a ma esti program?
– Megyünk, vacsorázunk és lefekszünk aludni. Fontos a regeneráció, hamarosan kezdődik a szezon. Megisszuk a fehérjét, bevesszük a B6 vitamint és alszunk.
MANHERCZ KRISZTIÁN a vlv-nek (a videóinterjú leírt változata):
– Úgy alakult, hogy Manhercz Krisztián is világbajnok lett ma este. Szívből gratulálok! Oszd meg az élményeidet velünk légy szíves.
– Köszönöm. Jó meccs volt azt gondolom. Olyan meccs volt, amilyennek egy döntőnek lennie kell. Mi kezdtük jobban a mérkőzést, de lett egy hullámvölgy 4:2 után, amikor 5:4-re át is vették a vezetést. De ahogy a spanyolok ellen 7:4 után, újra kontrollálni tudtuk a meccset, de utána nagyon ikszes, döntetlenszagú volt, szerintem a végén azért több ítéletet is kaptak, de hát Vogel Somával könnyű…
– Milyen érzés amikor vége van a meccsnek és ott vagytok egy idegen országban, tele lelátó előtt és az aranyérmet fogják nektek átadni?
– Új. Még nem volt ilyen. 🙂
Azt gondolom, hogy ez az egész mérkőzés a csapat sikere. Tehát nem véletlen, hogy a negyeddöntőben, az elődöntőben is egyrészt mindig más embert választottak a meccs legjobbjának. Másrészt, ahogy az egész világbajnokságon mondtam: nagyon sokoldalú a csapatunk. Tehát ma is, kellő pillanatokban kellő emberek léptek elő, és szerintem ezért érdemli meg igazán a mi csapatunk az aranyat.
A görög csapat is nagyon jól játszott, jól használták ki a helyzeteket, nagyon boldogok vagyunk, hogy végül mi nyertünk. Nagyon sok munkát tettünk bele már ezen a nyáron is, de a múlt augusztust is ide veszem, a spliti tornát is. Teljesen újjáalakultunk, teljesen új szellemiségben dolgozunk és örülök, hogy ennek az útnak van egy támasza, hogy látjuk: ez működik.
– Most már csak az olimpiai arany hiányzik. Erről mi a véleményed?
– Addig még van azért nekem személy szerint egy esküvőm, a csapatnak pedig egy Európa-bajnokság és egy világbajnokság. De ami a legfontosabb: ezen a világbajnokságon meglett a kvótánk. Tény, hogy elég olimpiacentrikusan tudunk innentől készülni tizenkét hónapon keresztül. Ahogy Vogel Soma is elmondta a döntő után: ez az útnak a kezdete. Mindannyian tudjuk, néhányan ki is mondják, hogy mit szeretnénk, ennek az útnak mi legyen a vége. Nyilván most még ünneplünk picit, , aztán a következő címek elérése lesz a cél.
– Köszönöm szépen. Gratulálok még egyszer. Sok boldogságot kívánok a pároddal.
– Nagyon szépen köszönjük.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
VOGEL SOMA a vlv-nek:
– Szervusz Soma! Nem tudok szavakat találni, elképesztő, ami ma este történt. Tudsz adni egy normális, áttekinthető nyilatkozatot ezek után?
– Azt biztos, hogy nem. 🙂 A srácokat kérdeztem az eredményhirdetés közben, hogy hogyan is volt ez az utolsó pár perc? Kivédekeztük, lefordultunk és mi volt? Egyszerűen annyi minden történt és olyan lelkiállapotban voltam, hogy nehéz visszaemlékezni. És igazából nehéz felfogni is ezt az egészet és ezt a fityegő mikrofon tartó dolgot itt a nyakamban. Azért kell egy pár óra amíg lehiggadok és igazán át fogom tudni érezni és értékelni ennek a súlyát.
VLV-VIDEÓ:
ANGYAL DÁNIEL a vlv-nek (videóinterjúnk leírt változata):
– Angyal Dániel világbajnokot köszöntöm a vlv kamerája előtt! Szervusz, gratulálok! Fantasztikus estét produkáltatok, milyenek az élményeid? Foglald össze, kérlek!
– Tényleg fantasztikus volt, nem tudtuk volna ennél izgalmasabbra csinálni ezt a mérkőzést, meg ezt az egész hetet. Ez a kieséses szakasz hihetetlen volt, nagyon nagyon történelmi tett, amit itt véghez vittünk: ahogy megnyertük a meccseket, ahogy visszajöttünk vesztett állásból akár a spanyolok ellen, ahogy reagáltunk az amerikaiak ellen, ahogy a mai meccsen játszottunk meg ahogy végigcsináltuk ezt az egészet. Fantasztikus volt!
Nagyon örülök, kifejezetten három dolognak is. Egyrészt annak, hogy a kislányom meg a feleségem láthatta ezt élőben, otthon szurkoltak nekem végig, nekik nagyon köszönöm, mert nélkülük biztosan nem sikerült volna ez nekem. Másrészt anyukám azt mondta, csináltat egy tetoválást, mert világbajnok lettem, úgyhogy nagyon várom már, hogy elkísérjem. És a harmadik az, hogy a Margitszigeten, ahol annyit edzettem és annyit szenvedtem, ott azért lesz egy kis emléke ennek a címnek.
– A márványtáblára célzol.
– Igen, így van.
– Mi lesz a tetkón?
– Hát, ezt megtartjuk magunknak… 🙂
– Hogyan tovább, mi a következő cél? Gondolom, esetleg az olimpiai arany.
– Igen, ez elég egyértelmű. Most még mulatunk, átéljük ezt a világbajnokságot, azért ez tényleg elég ritkaság és utána nekimegyünk egy olimpiai felkészülésnek.
– Szívből gratulálok és jó mulatást ma estére!
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
VLV-VIDEÓ:
FEKETE GERGŐ a vlv-nek (videóinterjúnk leírt változata):
– Fekete Gergő világbajnokot köszöntöm Fukuokában! Hosszú este elé néztek, szerintem. Mesélj a mai napról!
– Ez életem egyik legszebb napja és nagyon régóta várok erre a pillanatra. Meg szeretném köszönni az összes eddigi edzőmnek, a csapattársaimnak, a jelenlegi edzőimnek és ezt a világbajnoki aranyérmet a szüleimnek szeretném ajánlani, akik mindig mellettem voltak, nélkülük nem jutottam volna el idáig.
Igazad van, ez egy nagyon hosszú este lesz, úgy érzem, hogy ezt kellően meg kell ünnepelnünk, szerintem ma nem él az éjfélig kijárós szabály sem.
– Mesélj a meccsről kicsit!
– Valahogy ma nem izgultam annyira, mint az eddigi mérkőzéseken, nyilván az előző izgulások is ilyen versenydrukkok voltak inkább. Valahogy éreztem, hogy ez ma meglesz. Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőséget kaptam büntetőt lőni. Az élet úgy döntött, hogy ezt most nem nekem kellett eldönteni, de nyilván folytatni kell a munkát, hogy ez máskor bemenjen. De úgy gondolom, hogy ez így volt rendben, ahogy történt, Somának kellett kivédenie a végén.
– Nem tartalak fel, mert a többiek már kint vannak az utcán. Szívből gratulálok neked és azt tudom mondani neked is, hogy remélem, nem ez lesz az utolsó nagyon komoly címed!
– Köszönöm szépen!
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
VLV-VIDEÓ:
MOLNÁR ERIK a vlv-nek (videóinterjúnk leírt változta):
– Molnár Eriket köszöntöm. Te vagy a legfiatalabb a csapatban, ez mindenféle kötelezettségekkel járt eddig. Gondolom, hogy megérte. Mesélj légy szíves a mai élményeidről!
– Hogy őszinte legyek nem találom a szavakat, elképesztően boldog vagyok. Egy nagyon hosszú ideje tartó munka eredménye ez és folytatni akarjuk tovább, az olimpiáig, meg se állunk. Hát igen, örülünk.
– Mesélj a mai meccsről. Nagyon hektikus volt, ők is vezettek, ti is vezettetek, a vége döntetlen. Hogy láttad belülről?
– Ahogy mondod, nagyon nehéz volt, azzal hogy megint a végén dőlt el, egy emberhátrányt ki kellett védekezni, ez tényleg csak azt mutatja, hogy mi akartuk jobban. Visszatérnék ahhoz, hogy Dumit nyilatkoztattad pár napja, s ő megemlítette azt, hogy nem volt elégedett magával, mert nem blokkolt vagy ellőtték a blokkja mellett. És most azt mondanám, hogy tegnapelőtt is, a spanyolok ellen az utolsó védekezésben és ma is ő blokkolta ki a legfontosabb emberhátrányt. Ehhez szerintem nem nagyon kell több mindent hozzáfűznöm, hogy miért ő “A” Varga Dumi. Nagyon boldogok vagyunk tényleg, mi akartuk ma jobban és mi szerettük ma jobban egymást!
– Szívből gratulálok és még további hasonló eredményes tornát kívánok neked.
– Köszönjük szépen.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
POHL ZOLTÁN a vlv-nek:
– Nagyon boldogok vagyunk, világbajnokok lettünk! Még nem is sikerült teljesen felfogni.
– Beszélj a meccsről!
– Az első negyedet nagyon jól kezdtük, akkor úgy tűnt, mintha könnyebb lenne a dolog, de aztán egy óriási meccs lett belőle. És amit Soma itt a végén művelt…, az hihetetlen. Köszönöm neki, mert bántott, hogy a meccs végén azt a lefordulást nem tudtam belőni. Így megnyugodtam és tényleg nagyon boldog vagyok.
NAGY ÁDÁM a vlv-nek:
– Kezdeném a heppienddel: világbajnok lettem! Nehéz leírni ezt az érzést. Egész nap nyugodt voltam, nem tudom, miért, de valahogy semmi stressz nem volt bennem, talán azért, mert jobbnak éreztem magunkat. Viszont a győzelmet még nem sikerült feldolgoznom, abban bízom, hogy ha hazaérünk, leszáll a gépünk, akkor majd “beüt a valóság”.
– De nem szörnyű az élmény…?
– Egyáltalán nem. Viszont most még csak olyan érzésem van, mint amikor egy meccset, egy rangadót nyertünk meg. Majd ez nyilván megváltozik.
A nap további eredményei:
04.30 Montenegró-USA 15:17 (3:3, 4:4, 3:3, 2:2 – 3:5) – ötméteresekkel – a 7. helyért
G.: Gy. Radovics 3, Perkovics, Averka, Popadics, Vidovics 2-2, Ukropina, Spaics, Matkovics, V. Radovics, ill. Hallock 5, Daube, Irving 3-3, Bowen 2, Hooper, Cupio, Woodhead, R. Dodd
06.00 Szerbia-Spanyolország 6:9 (3:3, 2:3, 0:2, 1:1) – bronzmérkőzés
G.: Sz. Rasovics 3, Milojevics 2, Jaksics, ill. Granados 3, Perrone 2, Munarriz, Sanahuja, Tahull, Bustos Sanchez
09.30 Olaszország-Franciaország 16:9 (1:2, 3:2, 7:3, 5:2)– az 5. helyért – az egyik játékvezető Kovács Cs. Tamás volt
G.: Di Fulvio 5, Damonte 3, Cannella, Bruni, Di Somma 2-2, Echenique, Presciutti, ill. Crousillat 3, Bouet, Vernoux 2-2, Bjorch, Marzouki
A TORNA VÉGEREDMÉNYE:
1. Magyarország
2. Görögország
3. Spanyolország
4. Szerbia
5. Olaszország
6. Franciaország
7. USA
8. Montenegró
9. Horvátország
10. Ausztrália
11. Japán
12. Kanada
13. Argentína
14. Kazahsztán
15. Kína
16. Dél-Afrika
Egyéni díjak:
MVP: Zalánki Gergő
A legjobb kapus: Emmanuil Cerdevisz (GRE)
Gólkirány: Sztrahinja Rasovics (SRB) 26 góllal
A World Aquatics tájékoztatása szerint a média által megszavazott all star csapat:
Kapus: Emmanouil Zerdevis (GRE)
Mezőnyjátékosok:
Hannes Daube (USA)
Manhercz Krisztián (HUN)
Alexandrosz Papanasztasziu (GRE)
Felipe Perrone (ESP)
Sztrahinja Rasovics (SRB)
Zalánki Gergő (HUN)