A döntő második meccsét is fölényesen nyerte a Ferencváros és így 24-edszer lett magyar bajnok. Részletek, sok nyilatkozat és vlv-fotó – folyamatosan:
Bajnoki döntő
AZ ELSŐ MECCS ELŐZETESE A KÉT VEZETŐEDZŐ NYILATKOZATÁVAL
VARGA ZSOLT TELEFONON ADOTT NYILATKOZATA A VLV-NEK AZ ELSŐ MECCS UTÁN
A MÁSODIK MÉRKŐZÉS VLV-S ELŐZETESE A KÉT VEZETŐEDZŐ NYILATKOZATÁVAL
Második mérkőzés, május 18. szerda
OSC-FTC 7:15 (4:6, 0:3, 2:4, 1:2)
G.: Burián, Manhercz K., 2-2, Csacsovszky E., Bundschuh, Várnai, ill. Fekete G., Damonte 3-3, Pohl, Vámos, Varga Dénes, Merkulov 2-2, Vigvári Vendel
A Fradi 2:0-ra nyerte a döntőt.
A mérkőzés alakulása:
0:1, 1:1, 1:2, 2:2, 2:3, 2:4, 3:4, 3:5, 4:5, 4:6 / 4:7, 4:8, 4:9, // 4:10, 5:10, 5:11, 5:12, 6:12, 6:13 / 7:13, 7:14, 7:15
VLV-VIDEÓK:
– Szervusz, Zsolt! Gartulálok a bajnoki címhez! Minden rendben van? Jól vagy?
– Hála istennek, igen, köszönöm, minden rendben volt a mai mérkőzésen, úgyhogy ez is egy külön öröm. .-)
– Jó, hát, nem is tudom, hogy érdemes-e a meccsről beszélni, nagyon sima volt – elhúztatok, növeltétek az előnyt, a végén beugrottál a vízbe, ez egy ilyen egyszerű dolog volt…
– Kívülről tűnik ilyennek. Azt gondolom, hogy egy egész éves munka volt mögötte, egy nagyon-nagyon jó teljesítmény, amiben, ha a részleteket nézzük: Soma teljesítménye, Marci égész éves teljesítménye, az idősebbek, Szili teljesítménye, a fiatalok útja, hogy eljutottak egy ilyen pontra, hogy ilyen teljesítményt tudott nyújtani a csapat… Azt gondolom, erről is érdemes beszélni, mert hatalmas munka és hatalmas teljesítmény van mögötte.
Nyilván, erre a mérkőzésre mondtad, hogy ez kívülről egy relatíve könnyebb mérkőzésnek tűnt, de ezért nagyon meg kellett dolgoznunk, rengeteg videóanyagot megnézni, hogy ez a mérkőzés ténylegesen így sikerüljön és nyilván ennek van egy olyan faktora is, hogy az adott pillanatban tényleg összeállnak a nagyon jó formák – azért ehhez kell egy (felfelé mutat) összeállása a dolgoknak, nyilván a munka adja ezeknek az alapját.
– Jó, nem akarlak sokáig feltartani, annyit még, hogy van még egy torna Belgrádban… Szerintem kicsit most úgy játszhattok, hogy felszabadultan, nem felelősség nélkül, de hogy ez azért megvan… Ez sokat számít?
– Ez nagyon sokat számít, igen, hiszen ebben az évben azért nagyon fontos célunk volt, hogy megnyerjük a bajnokságot. Valami nyilván megmaradt a tavalyi évről, a bajnoki elődöntővel kapcsolatban, hiszen akkor nem sikerült. Most megnyertük ezt a bajnokságot, ez nagyon fontos. Most pihenniük kell a játékosoknak, utána megpróbálunk maximálisan felkészülni a Dubrovnik elleni mérkőzésünkre.
– Először is jó ünneplést és utána jó munkát Belgrádra. Gratulálok!
– Köszönöm!
– Szervusz, Dani! Elment ez a második döntő meccs, gondolom nem az a forgatókönyv valósult meg, amit szerettél volna. Elfáradtatok?
– Szia! Igen, elfáradtunk. Nem a meccsen belül, hanem itt a végére…, el is fogytunk. Már a szezon közben is voltak “fogyási tünetek”, de azért ennyire nem egyszerűsíteném le, hogy miért voltak hullámvölgyeink és nem is mennék most bele évértékelésbe.
Azt hiszem, a sorrend most az, hogy gratuláljak a Fradinak, a játékosoknak, a stábnak, az egész Fradinak, mert egyértelműen jobbak voltak. Azt kell, hogy mondjam, elég jól ismerem a Fradit az elmúlt öt-hat-hét évben, és meg merem kockáztatni: a legjobb Fradi ez a mostani. Sok sikert kívánok nekik a belgrádi final eight-ben. Ennyit róluk.
Magunkkal kapcsolatban: gratulálok a játékosaimnak, a stábtagoknak, a kollégáknak, illetve nagyon köszönöm a szurkolóknak meg a támogatóknak az egész éves hozzáállást. Itt most van egy eredmény, egy játék, de ez az egész egy aránylag nagy rendszer, ami működik, működtetik, és mindenki nagyon sokat dolgozik azért, hogy itt lehessünk a döntőben. Itt voltunk!
Két nagy gólkülönbségű vereséget szenvedtünk, de eléggé másként éltem meg a két meccset. Nekem a mai után nincs hiányérzetem, az első után nagyon sok volt. Most azt érzem, hogy ennyi volt bennünk és elfogytunk. Ennek megvan az oka, majd lehet, hogy csinálunk egy évértékelőt a VLV-n írásban, és akkor jobban ki lehet fejteni. Összességében az, hogy itt voltunk, és döntőt játszottunk, és ott voltunk a BL főtáblán, külföldi játékosok nélkül és még egyéb – mondjuk a Fradival össze nem hasonlítható – körülmények hiányában, szerintem nagy dolog. Lehet hiányérzet a szezon tekintetében, de erről majd esetleg később.
– Egyetlen kérdés a jövővel kapcsolatban: nagy mozgás várható nálatok vagy kevés játékos cserélődik?
– Kevés játékos cserélődik, nem várható nagy mozgás. Jó kihívás lesz az is, mert változni a változatlanságban mindig nagy feladat.
– Jövőre a BL-ben?
– Jövőre a BL-ben eggyel jobb szituációból indulunk, mint idén, mert ugye tavaly a mínusz harmadik selejtezőben nyomtuk, az plusz hat meccset jelentett nekünk. Tizenegy meccset lejátszottunk addig, amíg a Fradi például tudott edzeni, készülni, mert ők kiemeltek voltak – persze ez is valaminek az eredménye, ez nem rájuk nézve kritika, természetesen tisztelettel mondom ezt. De nekünk ez így nagyon nehéz volt, ez volt a hatvanadik meccsünk. És nem is vagyunk annyian, de ne menjünk ebbe bele.
Hadd zárjam le egy pozitívabb gondolattal: én nem érzem azt most, hogy itt mi elvesztettük volna az aranyérmet, én azt érzem, hogy megnyertük az ezüstöt és összességében ez egy jó szezon volt. De kevés lesz ez a jövő évben, mert bár azt gondolom, hogy erősödni fogunk, az ellenfelek is erősödni fognak, úgyhogy kell változnunk, kell fejlődnünk egyénileg, csapatszinten és sok más szinten is. Ezen dolgozik a stáb, hogy ennek a hátterét lehetővé tegye. Bizakodó vagyok a jövőt tekintve.
– Köszönöm szépen!
– Én is köszönöm az egész éves VLV-s munkát!
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
– Varga Dénesnek gratulálok az újabb bajnoki címhez. Ez egy sima meccs volt, de úgy izgultatok végig, láttam, amikor a kispadon ugrándoztál… Hogy értékeled ezt a két meccset?
– Izgultam. Nemcsak közben, hanem előtte is. Délután volt lehetőségem két órát egyedül lenni egy sötét szobában és nem tudtam elaludni, ami nagyon érdekes, mert 21 éves koromban nem gondoltam volna, hogy 35 éves koromban jobban fogok izgulni majd egy bajnoki döntő előtt 🙂 Pláne úgy, hogy ilyen előzménye van, hiszen 9 góllal nyertünk az első találkozón.
– Azt hiszem, el lehet mondani, hogy megérdemelten nyertétek meg ezt a bajnokságot – így látod te is, gondolom.
– Így ezt nem mondtam volna ki eddig egy pillanatra sem, gondolom, hogy jó ez a hozzáállás, viszont azzal, hogy most két meccsen tudtunk dominálni, azt kell, hogy mondjam, igen, jobbak voltunk.
– Hátra van a szezonból még egy torna. Arról mit gondolsz?
– Az elején, amikor meghallottuk a csoportot, azt gondoltuk, hogy koncentráljunk inkább a hazai mezőnyre… 🙂 Aztán elég jól szerepeltünk az őszi szezon során, majd a januári, váratlanul elbukott meccset követően újra tudtunk bravúrokat produkálni. Emiatt úgy megyünk oda, hogy bárki jön szembe, mi képesek vagyunk megverni őket. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a Jug megverte a Reccót már egyszer otthon, szóval nem gondolom, hogy olyan nagyon nagy előnybe kerültünk azzal, hogy a Bresciát itthon megvertük – és itt le is zárom ezt a gondolatot…
– Sok szerencsét Belgrádra és most jó ünneplést kívánok!
– Köszönjük szépen.
– Szervusz Marci! Gratulálok a bajnoki címhez. Nagyon sima volt ez a két meccs. A második is, meglepődtél?
– Annyira nem. Fölé tudtunk nőni az OSC-nek, mind taktikailag, mind játékban.
– Hogy értékeled az egész bajnoki évet?
– Nagyon jól kezdtünk és tudtuk vinni december vége feléig. Addig magunkhoz képest kicsit túl is teljesítettünk. Utána, mint minden csapat életében, jött egy holtpont, amiből úgy gondolom, hogy mivel nagyon fiatal és sikeréhes a csapatunk, ezért nagyon hamar ki tudtunk kecmeregni, majd elkezdődött egy felfelé ívelő tendencia és ez most csúcsosodott ki ebben a bajnoki döntőben. Illetve remélem, hogy az egyik csúcsa itt volt és lesz még egy csúcsa majd június elején.
– Igen június 4.-én! (A döntők napján – a szerk.)
– Addig még el kell jutni.
– Mire számíthatunk tőletek?
– Egy jó Dubrovnik ellen fogunk vízbe szállni, ugye aznap az utolsó meccs a miénk, az nekem mindig nehezebb, ugye ott az egész nap, kicsit őrlődsz 20:30-ig. de meg fogjuk tudni őket verni szerintem, mert hogyha ilyen taktikusan és fegyelmezetten játszunk akkor jobb csapat vagyunk náluk. De tisztességgel fel kell készülni és ezt majd megtesszük hétfőtől.
– Köszönöm szépen. Jó mulatást mára!
– Köszi Geyza!
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
– Szervusz, Manó! Túl vagytok egy bajnoki döntőn. Ezüstérem lenne a nyakadban, hogy ha nem vetted volna le korábban. Arra kérlek, hogy mondj erről a mai meccsről néhány szót.
– Kicsit inkább a szezont értékelném, hiszen két meccsen összehoztunk egy tizenhét gólos különbséget, tehát erről a két meccsről azt gondolom, hogy felesleges beszélni. Jobb volt a Fradi a játék minden elemében, aki látta akár az egyik meccset is, az tudja.
Azt gondolom, hogy elfáradtunk a szezon végére. Azért játszottunk 70-75 mérkőzést összesen és ebben elfáradtunk. Próbáltuk mindig a legjobbunkat nyújtani, nagyon sok embernek ez volt az első BL-szezonja is és ami a magyar bajnokságot illeti, alapvetően kiegyensúlyozottan tudtunk teljesíteni. Nyilván ezt is be kell tudnunk építeni jövőre, hogy még nagyobb játékerőt tudjunk képviselni.
– Miben kell javulni, fejlődni? Erőnlétben, mentálisan?
– Ehhez a meccshez képest?
– Nem. A szezont illetően.
– Nyilván nehéz mit mondani, mert volt, amikor megvertük a Jugot Dubrovnikban és volt, amikor kikaptunk otthon a Fraditól nyolc góllal, tehát ez nagyon nagy hullámzás. Én inkább azt mondanám, hogy meg kellene tartanunk egy bizonyos átlagot, abból kiemelkedőket hozni és nem ekkorákat belezuhanni.
– Manó, találkozunk a válogatottnál. Addig jó pihenést, ha pihenhetsz.
– Köszönöm.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
Vigvári Vendel a vlv-nek
– Vigvári Vendelt köszöntöm a VLV-kamerája előtt egy nagyon sima bajnoki döntő után! Hogy értékeled a történteket? És gratulálok természetesen a bajnoki címhez!
– Köszönjük! Boldogan értékelem mindazt, ami itt történt, hiszen megnyertük, és szerencsére tényleg nem olyan mérkőzések lettek a végére, ahol megőrült volna mindenki, hogy most mi lesz a vége. Ez – legalábbis így győztesként – nekem jó, a családomnak nem feltétlenül, de a saját szemszögemből nyilván nagyon örülök.
– Vince gratulált?
– Gratulált, persze, én is neki. Sajnálom szegényt, de biztos vagyok benne, hogy tudunk majd erről beszélni. Ilyenkor úgy szoktuk, hogy ha valakinek van valamilyen csalódása, akkor ráhagyjuk a másikra, és ha ő szeretne nyitni a másikunk felé, akkor beszélünk róla, és segítjük egymást. Neki is, nekem is lehetnek rosszabb időszakaim, bízom benne, hogy tudok majd neki most segíteni.
– Azt hallottam egyébként, hogy egyikőtök sem volt teljesen egészséges. Így van?
– Igen. Érdekes volt, mert az első mérkőzésen mindketten jól tudtunk játszani, nyilván Vincének annyi nehezítette a sorsát, hogy ő azon a héten érettségizett és azért az egy komoly dolog. Bármennyire is bajnoki döntőt játszott, azért fejben az érettségire is muszáj volt neki készülni. A két mérkőzés között viszont egyik este, elég váratlanul – mert amúgy nem szoktam én sem, és ő sem rosszul lenni egyáltalán – nagyon rosszul lettünk. Én akkor személy szerint nem gondoltam, hogy fogok tudni játszani, mert rég voltam ilyen rosszul. Gyomorrontásunk volt, és minden, ami ezzel jár.
Örülök, hogy végül vízbe tudtam szállni, és játszottam is valamennyit – nyilván Zsolttal bá’-val beszéltem és mondta, hogy kevesebbet meg óvatosabban kell ma játszanom.
– Egy utolsó kérdés: úgy emlékszem, amikor a Fradihoz igazoltál, olyan szempontból szerencséd volt, hogy Dumi pont kiesett, és elég sok időt úgy játszottál, hogy tulajdonképpen őt kellett helyettesíteni. De jól látom, hogy ebben a szezonban a magad erejéből, a magad helyét is megtaláltad a csapatban? Most már Dumi sorozatban játszott, és ennek ellenére is húzóember vagy.
– Köszönöm szépen! Muszáj előre lépnem, fiatalként is, meg magam miatt is. Valóban, tavaly Dumi sérülése nehezen érintette a csapatot, őt meg főleg, nekem viszont úgymond “jól jött ki”. Azóta tényleg előre tudtam lépni, védekezésben sokkal jobban tudok teljesíteni, úgy érzem, Zsolt bá’ is jobban bízik bennem, illetve most már a meccsek kilencven százalékában kezdő vagyok és elég sokat is játszom. Érzem a bizalmat, és szerintem sokszor meg is tudom hálálni.
– Vendel, köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok neked a nyárra!
– Köszönöm szépen!
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
vlv-képek I., Monoki Nikolett felvételei
