“Egy klubmérkőzésre nem tudsz jegyet eladni, egy válogatott-meccsre nem tudsz jegyet szerezni.” Lovas Péter, az UVSE elnöke az MVLSZ elnökségi tagja lett. Megválasztását követően adott interjút a vlv-nek.
VLV-DIDEÓ:
A videóinterjú leírt változata:
– Lovas Pétert, a Magyar Vízilabda Szövetség új elnökségi tagját köszöntöm a vlv kamerája előtt. Gratulálok a megválasztásodhoz!
– Köszönöm.
– Itt a közgyűlésen a rövid beszédedben azt mondtad, hogy 15 éve csöppentél a vízilabda közegébe és nem a szakmai területen számíthat rád az elnökség. Légy szíves, elevenítsd fel, hogy kerültél a vízilabda világába!
– Szó szerint véletlenül! A gyermekem a 2004-es olimia befejezését követő héten elkezdett vízilabdázni, emiatt uszodába jártam, mint minden szülő. 2008-ban, amikor az UTE-ban működési zavarok kezdődtek, pár szülővel megpróbáltuk ezeket megoldani, aminek az lett a vége, hogy 2008 novemberében létrejött az UVSE. Elnöknek választottak és azóta bennmaradtam a sportágban, szívvel-lélekkel csinálom a klubot és igyekszem majd ezt az új munkát is jól végezni.
– Hogy érzed magad a közegben. Mivel itt vagy, újabb feladatot is vállaltál, gondolom, hogy tetszik…
– Tizenöt éven át az ember önszántából csak akkor csinálja, ha öröme van benne és hogyha látja az értelmét.
– Muszáj ebből a 15 évből egy dolgot kiemelni és rákérdezi: Benedek Tibor. Amikor Tibor nem folytatta a munkát a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként, akkor az UVSE lett az otthona, szinte ott élt tulajdonképpen. Hogy emlékszel vissza rá?
– Ez nehéz kérdés. Tibort én emberileg mérhetetlenül tiszteltem. Mind emberileg, mind szakmailag olyan valaki volt, akinek nem nagyon van párja, csak szuperlatívuszokban lehet róla bármit mondani. Az a szeretet és alázat, ami volt benne a sportág iránt akkor is, amikor már tudta, hogy az egészségi állapota korlátozni fogja – az lenyűgöző és tiszteletre méltó.
– Hogy látod a vízilabda mai helyzetét és jövőjét?
– A vízilabdának, mint valamennyi hagyományos sportágnak, vannak bizonyos gondjai. Egyre nehezeb az embereket egy élő sportversenyre kivinni. Ez alól néhány labdajáték kivétel, például az amerikai kosárlabda. Európában ezeknek sportágaknak a versenyei kevesebb néző előtt zajlanak.
A magyar vízilabda ebből a szempontból speciális. Egy klubmérkőzésre nem tudsz jegyet eladni, egy válogatott-meccsre nem tudsz jegyet szerezni. Magyarországon a vízilabda talán nem is sportág, hanem egy olyan hungarikum, amihez nagyon kevés hasonló dolog van, ugyanis valamilyen módon a társadalom egészét foglalkoztatja. Mind a női, mind a férfi válogatott olimpiai szereplését kétmilliónál több ember követte figyelemmel. Azt látom, hogy idehaza mindenképpen “rendben van” ez a sportág. Ezt az olimpiai érmek és az utánpótláscsapatok ereményei is alátámasztják.
– Elvállaltad a jelöltséget, elnökségi tag lettél. Milyen gondolatokkal, tervekkel kerülsz be ebbe a vezető testületbe? Mit szeretnél tenni?
– Máshonnan nézem az egész rendszer működését, mint a játkosok vagy azok, akik benne vannak évtizedek óta. Én szeretném azokat az alapvetően működési, gazdasági tapasztalataimat, amelyek az elmúlt évtizedekben a sportban, illetve azon kívül felhalmozódtak, valamilyen módon kamatoztatni a sportágban.
– Egy kicsit konkrétabb tudsz lenni? Tehát: mi az aterület, ahol hasznosítani tudod akár a válallkozói szférában szerzett tapasztalatokat?
– Én azt gondolom, hogy működési kérdésekben van rutinom. Fontos lenne, hogy bizonyos dolgokat a sportág mérhetővé tegyen, szerintem ezeknek a matematikai modelleknek a kidolgozásában, a sportágra adaptálásában tudnék “hozzátenni”.
– Nagyon sok sikert kívánok, jó munkát!
– Nagyon szépen köszönöm.