Furcsa volt az OSC 2021-22-es szezonja, sikerek és kudarcok váltakoztak. Mi lehetett ennek az oka? És a következő évadban mi várható az újbudai csapattól? Ezekről beszélgettünk Varga Dániel vezetőedzővel – és persze a válogatott is szóba került:
– A tavasszal lezárult szezont hogy értékelte az OSC vezetése és mi volt a te véleményed a teljesítményetekről?
– A vezetés is úgy gondolja, ahogy én: felemás volt az elmúlt szezon. Kicsit nézőpont kérdése is a megítélés, mert voltak szép dolgok és… nem szép dolgok is.
Az eredmény objektív mutató, ami pedig több szempontból is megközelíthető, az az, hogy milyen ívet írt le a fejlődésünk.
Kezdjük azzal, hogy az előző szezonunk jobb volt, 2021-22-ben nem sikerült azt a konstans minőséget hoznunk, amit a megelőző évadban.
A konkrét összehasonlítás nehéz, hiszen nem tudjuk összemérni az Eurokupa-döntőt a BL-főtáblával, ahogy a Magyar Kupa-bronzérem sem hasonlítható össze az egy évvel korábbi “eredménnyel”, akkor ugyanis a Covid miatt nem tudtunk részt venni a végküzdelmekben. A bajnokságban mindkétszer döntőt játszottunk, de míg előbb egy BL-ezüstérmes Fradit vertünk meg az elődöntőben és vívtunk szoros párharcot a fináléban a Szolnokkal, idén előbb a Szolnokon jutottunk túl, majd simán kikaptunk a Fraditól a döntőben.
Sokat gondolkodtam, elemeztem, de a bizonyosság nincs meg. Bravúr-e az ismételt döntőbe kerülés? Bravúr-e, hogy odaértünk a főtáblára, ahol a Marseille-en kívül csak mi tudtunk nyerni Dubrovnikban? Szerintem igen. De megvan az ellenpólus is, az otthoni Hannover-meccs, a soproni Szolnok-meccs, a bajnoki döntő két mérkőzése, a hazai BL-meccseink a Recco, a Marseille és a Jug ellen. Azért ezek mind csalódások voltak és nem azt a szintet mutatták, amit nekünk el kellett volna érnünk.
– Mégis, mit szűrtél le a tapasztalatokból, mi okozta, hogy hiányérzeted maradt?
– Ha egy valamit meg kell neveznem, akkor azt mondom, hogy mentálisan elfáradtunk. Ennek a jelei mutatkoztak már novemberben is, noha nagyon jó őszünk volt – a Magyar Kupa-kisiklástól eltekintve. Februárban már éreztem, hogy ez egy kicsit sok lehet nekünk. A BL-főtáblát mi csak úgy érhettük el, hogy egy nagyon nehéz úton megyünk végig. Szükség volt jó formára, élességre, kiforrott játékra már októberben, mert komoly ellenfelekkel játszottunk. Itt egy döntési helyzet állt elő a formaidőzítés tekintetében. Ha jó formába kerülünk, ott lehetünk a BL-ben viszont a hosszú távú hatás egy kicsit bizonytalanná válik. Október közepére nagyon jó formába kerültünk, ez az eredményeinken is egyértelműen látszott, de szerintem nincs az a csapat, amely ezt további három hónapig hozni tudja – nem beszélve az ezt követő hónapokról, tehát a versenysorozatok hajrájáról.
Nem akarom összehasonlítani magunkat a Fradival, de nagyon-nagyon más úgy készülni, hogy egy csapatnak novemberben van az első fontos meccse. Másfél hónappal több idő jut edzésre, készülésre, pihenésre. Nekünk más utat kellett járnunk.
– Idén csak a második selejtezőkörben léptek színre a BL-ben. Ez számít valamit?
– Két hetet nyerünk a BL-ben, ez igaz. A rövid távú célunk ugyanaz, ami egy évvel korábban volt, feljutni a főtáblára. Ami változik: ezt a célt nem csúcsformát jelentő játékkal, hanem fejlődés, építkezés közben szeretnénk elérni.
– Ezt hogy valósítjátok meg? Mi a terv?
– Sok összetevője van ennek, részben edzéselméleti, részben kommunikációs tényezőkről van szó és fontosak a mentális szempontok is.
– Milyen lesz a megvalósításhoz szükséges “emberanyag”? Hiszen a feladatot a játékosoknak kell végrehajtani a vízben. Ezzel természetesen a kerettel kapcsolatos mozgás iránt érdeklődöm…
– Úgy gondolom, hogy mindenünk meglesz a célok eléréséhez. Kevés távozó és eggyel több érkező lesz, a részleteket a klub közleményben hozza majd nyilvánosságra.
– Ez azért stabilitást mutat, hiszen már tavaly kevés változás volt nálatok, akkor Vigvári Vince és Aranyi Máté érkezett.
– Stablitást mutat, igen, de emellett a csapat és a játékosok egyéni felelősségének kérdése, hogy elhárítsuk az ilyen helyzetből adódó veszélyt, a játékoskapcsolatok “elfáradását”. Azt kell tudnunk elérni, hogy az együtt töltött idő egyre nagyobb fejlődést, ne pedig egyre több problémát hozzon magával. Nagy lehetőségnek gondolom, hogy a harmadik évet kezdjük el kevés személyi változással, viszont ebbe a helyzetbe sem szabad belekényelmesedni. Az első évben nagyon benne volt a levegőben az újdonság varázsa, amikor a változás külső hatásként generálta az energiákat a játékosokban. Olyan ez, mint egy jól működő párkapcsolat első időszaka. Ahogy a kezdeti hatások enyhülnek, úgy szükséges minden résztvevőnek egyre többet adnia magából. Dolgozni azon, hogy jobb játékos, sőt jobb ember is legyen. A mentális jólléthez legalább annyira hozzájárulnak az uszodán kívűli tényezők, úgymint a magánélet, a pihenés, az étkezés, a világlátás vagy a játékosok közötti összhang.
– Hogy álltok az “emberanyagon” belül vezéregyéniségekkel, a csapat irányítására alkalmas játékosokkal?
– Tavaly volt ezzel kapcsolatban hiányérzetem, de amikor az előbb azt mondtam, hogy mindenünk megvan a céljaink eléréséhez, akkor erre is gondoltam. Természetesen itt is fejlődésre lesz szükség a tavalyi évhez képest.
– Mi a te személyes terved, célod?
– Először a BL-selejtező következik. Ez várhatóan három meccs és ha ügyesek vagyunk, akkor egyből az oda-visszavágós ki-ki párharc következik a főtáblára jutásért. Az első számú cél feljutni a csoportkörbe. A terep még ismeretlen, nem lehet tudni, kik lesznek a selejtezőcsoportunkban és természetesen azt sem, hogy milyen nehéz ellenfelet kapunk utána. Benne van a pakliban az is, hogy csak az Eurokupában tudjuk folytatni. Ha így alakulna, akkor ez újraírná a céljainkat, s a végső győzelemre esélyes csapatként folytatnánk a második számú európai kupában.
A Magyar Kupában az erősorrend hasonló lesz a bajnoki végkimenetelhez. Nyerni akarunk, bárkit kapunk ellenfélnek – nyilván nem mindegy, hogy milyen fázisban kell megmérkőznünk a legnagyobb riválisokkal.
A bajnokságban pedig látszólag könnyebb út vezethet az éremszerzésig, mint tavaly, viszont nehezebb lesz a döntőbe jutás.
– Nagyjából ismertek már a személyi változások a kluboknál. Látsz valamilyen változást az erőviszonyokban?
– Az élmezőnyben szerintem a Fradi és a Vasas is erősödött. A mögöttük lévő csapatok – persze ez most még csak találgatás – átalakulóban vannak, illetve nem várható tőlük látványos előrelépés.
– Mit szóltál a válogatott vb-szerepléséhez, a csapat körüli “fejleményekhez”?
– Ahogy az érintetteknek, a szakmának és a teljes közvéleménynek, nekem is nagy csalódás volt ez a vb, a 7. hely és az eredményen túl az egésznek a “kinézete”. Nem tartanám elegánsnak, hogy részletesen fejtsem ki a véleményemet, ha egy dolgot kellene mondanom, az az, hogy az energiák nagyon nem voltak rendben és ez komoly kontrasztot jelentett az ellenfelek és a magyar csapat között.
– Mit jelent ez pontosan?
– Lehet elemezni a szereplést a taktika, az erőnlét, az összeállítás szempontjából és sok más megközelítésből is, de a legfontosabb dolog, ami szerintem hiányzott a magyar csapatból, az az energia.
– Ami történt, az szerinted mutat valamiféle általános képet a helyzetünkről vagy pillanatnyi kisiklásnak értékelhető?
– Tudod jól, ismersz, trendekben, folyamatokban szoktam gondolkodni. Úgy tartom, hogy a pillanat sohasem statikus, mindig korábbi folyamatok következménye. Az, hogy van egy ilyen teljesítmény – olyan, amilyen -, annak biztosan megvan az előzménye, aminek pontos részleteit viszont a részvevőknek kell tudniuk.
– Hogy vélekedsz arról, hogy klubedző a szövetségi kapitány?
– Biztos vagyok abban, hogy Varga Zsolt és a stáb olyan munkát fog végezni, amivel a lehető legjobb pályára tudja állítani a magyar válogatottat és szerintem már a közelgő spliti Európa-bajnokságon a vártnál jobb eredményt ér el a csapat.
Másrészt, ahogy ebben a beszélgetésben korábban utaltam rá: szerintem a Fradi erősebb lesz, mint korábban volt és ezen nem változtat az a tény sem, hogy a szövetségi kapitány és a stáb tagjainak túlnyomó többsége a Fradihoz kapcsolódik. Sőt!
– Köszönöm a beszélgetést!