Két edzőmeccset is játszott a horvát válogatottal szerdán a magyar Világkupa-csapat. Helyszíni tudósítás a Margitszigetről, interjú Zalánki Gergővel.
A reggeli kondi és gyógytorna-foglalkozás után először találkozott a medencében a közös készülésre érkezett horvát válogatottal a magyar csapat. Az öt negyedes első csatát mi nyertük – még akkor is, ha a pontos eredmény ismeretlen, sőt, a győztes kilétét is nyomozni kellett, hiszen ezeknél az edzőmeccseknél “nem illik” számon tartani a pontos eredményt, noha a játék időre megy, rendes bírók közreműködésével.
Este még egy kétkapu következett, ezúttal négy negyedig tartott. Sok gól esett, s a “becslés” ismét pozitív, két-három góllal mi nyerhettünk. Sokat volt vízben a csapattal tartalékként itt naradó Tátrai Dávid és Lugosi Csongor.
A vízből kikászálódó játékosok megrohanták a medenceparti asztalt, ahol sütemények várták őket. Ezeket részben a hétfői kiszorító vesztesei prezentálták, részben pedig a kereten kívüli kapusmeghívott Dámosy Kristóf, aki ezzel köszönte meg, hogy itt lehetett.
A magyar Világkupa-csapat:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor – kapusok,
Burián Gergely, Dala Döme, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Kovács Péter, Manhercz Krisztián, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Szalai Péter, Varga Vince, Vigvári Vendel, Vismeg Zsombor, Zalánki Gergő – mezőnyjátékosok.
Lugosi Csongor és Tátrai Dávid tartalékként továbbra is részt vesz a felkészülésben.
VLV-VIDEÓ:
– Zalánki Gergőt köszöntöm, és először a háromnapos budapesti nemzetközi tornáról kérdezném, nem tudtunk utána beszélni. Milyen volt, miben marad ez neked, akár csak egy picit is emlékezetes?
– Szerintem jól sikerült nagyon, főleg, hogy ennyi ember kijött pénteken és szombaton, de még a vasárnapi meccsre is, jó élmény volt. Tetszett nagyon, jó volt a hangulat.
A pénteki meccs volt az első, ott az elején kicsit izgultam, a szombati pedig szerintem már egész jól sikerült. Bár ez a szerb válogatott egy igencsak fiatal csapat volt
– Bocsánat, de jól hallottam? Azt mondtad, hogy izgultál???
– Hát úgy egy kicsit. Azért szoktam izgulni én is. Nem tudom, talán így lehet, hogy az elején, meg amíg el nem kezdtük, aztán ott az első gól után megnyugodtam.
– Hát ez akkor elég gyorsan ment, hiszen te lőtted az első gólunkat! 🙂
– Igen, mindenesetre volt bennem egy ilyen, nem tudom, egy ilyen kis izgulós érzés. Előfordul mindenkivel, szerintem kell is néha izgulni, bár néha ezt próbálom így elnyomni. De tényleg jó volt, jól sikerült az egész.
– Na, hát folytatódtak az edzések, gondolom, hogy a rendes hétköznapi edzésprogram nem okoz neked semmilyen meglepetést. Ért valami, ami érdekes?
– Nem, nem volt ilyen.
– Viszont ma már a horvátokkal játszottatok két kétkaput is. Erről mondj valamit, légy szíves!
– Igen, szerintem nagyon hasznosak ezek a kétkapus edzések. Kellenek, hogy még jobban összecsiszolódjanak a taktikai dolgok, hogy minél rutinosabban menjen esetleg egy átállás egyik taktikáról a másikra. Szerintem ez a legjobb felkészülés, úszással, lábtempóval, kondival nem lehet ugyanezt elérni, mint magával a vízilabdával. Úgyhogy ezek az edzések szerintem a legfontosabbak.
– Nem furcsa egy kicsit, hogy most itt elég sok kétkaput fogtok játszani ugyanazzal a csapattal, amelyikkel utána egy negyeddöntőt Ausztráliában,a Világkupa-szuperdöntőn. Ez segít, vagy nem segít, vagy kell titkolózni? Hogy van ilyenkor?
– Nem tudom, szerintem ez így… Nem tudom, hogy most kinek lehet ez segítség. Ilyenkor szerintem mindenki magával foglalkozik, a saját taktikáit gyakorolja. Nem tudom…, ha jól láttam, felvettük ezeket a meccseket. Lehet, hogy ha puskázni kell, akkor lesz mód megnézni, hogy mit játszanak.
De szerintem alapból így magában a vízilabdában senki nem tud annyira újat mutatni. Mindenki tudja, ismeri az ellenfél játékosait, ki mit csinál, ki hova lő. Úgyhogy itt inkább mindenki a saját játékát próbálja fejleszteni és csiszolni a taktikát, a kommunikációt, mindent.
– Elég sokáig távol voltál a válogatottól. Szakmai szempontból, a játék struktúrája, a taktikai megoldások szempontjából könnyű volt a visszailleszkedés? Felelevenedtek gyorsan az emlékek? Vagy vannak új dolgok, amikre neked is figyelned kell?
– Igen, elég sok edzőnél voltam már, úgyhogy igazából úgy lőttem be az agyamat, hogy egy-egy taktikát esetleg hol játszottunk, szóval visszamentem, hogy ez az a hátrányos védekezés, amit a Reccóban játszottunk, ez ami esetleg az Olympiakosznál volt, szóval így próbáltam gyorsan kapcsolni, a múltbeli tapasztalatokhoz nyúlva.
De itt is ugyanazt tudom mondani: nagyon nincs különbség. Ilyen zóna, olyan zóna, M-zóna, szoros, kiállásos hátrány vagy inkább vissza. Szóval, már megtapasztaltam elég sok mindent, és igazából olyan nagy újdonság nem szokott történni.
Talán, hogyha már itt tartunk, akkor az egyedüli újdonság és meglepő dolog az, amit a Novi Belgrád csinált az emberhátránynál, ahogy forogtak. Ezzel talán külön is kell majd foglalkozni, hogy erre hogyan reagálunk, mert a többi dolgot szerintem már mindenki látta, még a fiatalabbak is.
Úgyhogy könnyű volt csatlakozni, tényleg. Elmondták, és akkor egyből beugrottak a taktikai utasítások, úgyhogy, meg hát amúgy most, oké, kihagytam tényleg két világeseményt, vagy egy-másfél évet, de hogy azért előtte játszottam a legtöbb játékossal, nem tudom, van, akivel vagy tíz évet. Szóval hogy ezek a kapcsolatok nem múlnak el, meg amúgy is, szerintem könnyen beéleszkedek egy-egy taktikába, vagy így csapatba, úgyhogy ebben is sok tapasztalatom van már.
– Jó, hát egy dolog azért biztos új volt, ez a figyelemmegosztás, ez a “kognitív”, nem volt még, amikor te legutóbb itt voltál. Ez meglepett nagyon, vagy nehéz?
– Nem lepett meg. Igazából tényleg annyi, hogy figyelni kell: milyen szín villan. Én a színeket nézem, van, aki a formákat. Ha feljön a kék, akkor ez a zóna, ha sárga, akkor az, ha piros, akkor szoros, szóval, igazából csak figyelem kérdése, de tényleg segíti a kommunikációt. Hogyha valaki észrevesz valamit, akkor mondja, kommunikáljuk, ha esetleg váltani kell, mert meccs közben is kialakulhat olyan szituáció, hogy az egyik zónáról éppen át kell állni a másikra. Ezeket tényleg tök jól fejleszti, mert amúgy lehet, hogy nem váltanánk zónát, pedig szükség lenne rá, de így meg ezt automatikusan tudjuk gyakorolni. És persze azt is, hogy mindenki jobban figyeljen a környezetére és ha lát valamit, akkor pedig “hívja be”. Rá vagyunk kényszerítve egyfajta automatizmusra, így hasznosan tudunk gyakorolni.
– Köszönöm szépen és további jó munkát kívánok!
– Köszönöm!