Bizottsági kezdeményezésre megkezdődött a fegyelmi eljárás az október 30-i UVSE-OSC serdülő mérkőzésen történtek ügyében. A szövetségben szerdán rendkívüli értekezletet tartottak a helyzet áttekintésére. Részletek:
Nagy visszhangot kiváltó szülői levélben került nyilvánosságra hétfőn, hogy több, sérülés okozó – a helyszínen következmények nélkül maradt – brutalitás történt az október 30-i UVSE-OSC serdülő mérkőzésen.
A levélre Vincze Balázs szintén a nyilvánosság elé tárt üzenetben válaszolt, s a mérkőzés ilyesfajta utóélete óriási sajtóvisszhangot kapott, a közösségi média felületein pedig indulatos állásfoglalások egész sora látott napvilágot. (A történtek hátteréről a vlv hosszabb beszélgetést folytatott Rázga Zoltánnal, a nyílt levél szerzőjével, a legsúlyosabb sérülést szenvedett fiatal édesapjával.)
Természetesen a szövetség is “felvette a fonalat” – ez kötelessége is volt, hiszen a levélírók videófelvétel csatolásával, beadványban fordultak a Játékvezetői Bizottsághoz és a Versenyfelügyeleti Bizottsághoz.
Ami a fegyelmit illeti, erre azért kerülhet sor, mert bár magán a mérkőzésen elmaradt a szankcionálás kezdeményezése, a versenyszabályzat lehetőséget ad arra, hogy bizottsági indítványra eljárás induljon. Úgy tudjuk, hogy a súlyos sérülést okozó vízilabdázó játékjogát felfüggesztik, ami ilyen esetben a fegyelmi eljárás része. Az ügyet a szabályzatnak megfelelő módon megvizsgálják és döntést hoznak, méghozzá a lehető leggyorsabban.
A szövetségnél szerdán valamennyi állandó bizottság képviselőjének részvételével amolyan “összbizottsági” értekezletet tartottak, áttekintették a kialakult helyzetet és javaslatokat fogalmaztak meg az elnökség számára.
Mint dr. Ugrin Tamástól, a Versenyfelügyeleti Bizottság elnökétől megtudtuk, a brutalitás kérdéskörét egyáltalán nem hanyagolták el eddig sem a versenyeztetéssel foglalkozó szakemberek. A játékvezetők számára a mostani szezon előtt tartott konferencián külön szó volt erről, felhívták a bírók figyelmét arra is, hogy súlyos sérülés esetén jegyzőkönyvben azonnal rögzíteni kell a körülményeket.
Már eddig is voltak olyan kötelező szertartások, amelyeket a versenyszabályzatok írnak elő, éppen azzal a céllal, hogy a brutalitást bizonyos lelki gátak akadályozzák. Bármilyen furcsa, ilyen kötelező aktus a meccs előtti bemutatásnál a “pacsizás”, az ellenfelek személyes érintkezése, egymás köszöntése. E mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy ha valakivel “lepacsizok”, nem fogom öt perc múlva kiütni a fogait.
Minden egyes utánpótlásmérkőzés előtti kötelező szeánsz, hogy a játékvezetők odahívják magukhoz a játékosokat, és nemcsak azt nézik meg, hogy nincs-e bekenve valaki, milyenek a körmök, hanem elmondják akár percekig tartó monológban, hogy a sportszerű játék alapkövetelmény és nem fogják elnézni a brutalitást. “A kiállítással az illető a saját csapattársait hozza nehéz helyzetbe. Figyeljetek oda, mert árgus szemekkel fogom nézni, hogy mit csináltok!” – ilyen és ehhez hasonló mondatok kell, hogy elhangozzanak ilyenkor, hiszen ez az eligazítás jelenleg is kötelező. A jövőben ellenőrizni is fogják, hogy megtartják-e a sporik. Sőt, beépítik a játékvezetők oktatásába, képzésébe annak módszertanát, hogy a bírók hatékonyan tudják megvalósítani ezt a fajta ráhatást a fiatalokra.
A szerdai értekezleten a szakemberek statisztikailag is ellenőrizték, hogy miként alakul a brutalitásért kirótt büntetések száma. Azt állapították meg, hogy az elmúlt évek átlagához képest sem növekedés, sem csökkenés nem tapasztalható.
Továbbra is elsősorban a prevencióra helyezik a hangsúlyt, de néhány szigorítást is bevezetnek ezen a téren, például a meccs ellenőrének a jövőben meg kell győződnie arról, hogy a játékvezetők elbeszélgettek-e a csapatok tagjaival. Sőt, követelmény lesz, hogy a bírók a tekintetben is felkészülten menjenek a saját meccsükre, hogy képben legyenek a vízbe ugró játékosok “előéletéről”, mármint a fegyelmi büntetések szempontjából. A “problémás” delikvensekre extra figyelmet kell fordítani.
Felvetődött annak kötelezővé tétele, hogy a mérkőzéseket vegyék fel videóra a csapatok, a vitás helyzetek utólagos vizsgálatára ugyanis csak felvétel birtokában van mód.
Várhatóan olyan instrukciókat kapnak a játékvezetők, hogy nagyon figyeljenek oda a “brutalitásgyanús” szituációkra és ha víz alatt történik atrocitás, akkor a felek viselkedéséből, a látható sérülés jellegéből kiindulva akár feltételezés alapján is hozzanak azonnali döntés arról, hogy megtörtént-e a brutalitás.
Volt olyan javaslat is, hogy az úszószövetségnél alkalmazott gyakorlat átvételével tegyék közzé – anonim módon – egyes, komolyabb szankciót tartalmazó fegyelmi határozatok teljes szövegét, hogy azokból tanuljanak a játékosok, szembesüljenek annak részleteivel, hogy a különböző “kifogásolható magatartásnak” milyen következménye lehet.
A tanácskozáson összegyűjtötték és “pontokba szedték” javaslataikat, s azokat az elnökség elé terjesztik döntésre.