Nagy Ádám sérülten szállt vízbe Marseille-ben a Fradi elleni szerdai BL-meccsen és jó játékkal, két góllal járult hozzá a franciák meglepetésgyőzelméhez. Késő este beszélgettünk a játékossal a meccsről és egészségi állapotáról.
NAGY ÁDÁM (CN Marseille) a vlv-nek:
– Gratulálok a csapatod győzelméhez és a két gólodhoz! Mielőtt a meccsről kérdeznélek, áruld el, hogy van a kezed, meggyógyultál teljesen?
– Köszönöm a gratulációt. A kezem? Szo-szo… A batumi tornán sérültem meg, azóta most játszottam először, de az az igazság, hogy még mindig be van szakadva a szalag, elvileg a következő három héten is rehabilitációra lenne szükség.
– Akkor hogyhogy vízbe szálltál a Fradi ellen?
– Nagyon fontos volt nekünk ez a szerda esti meccs. Bíztunk legalább egy pont megszerzésében. Azzal, hogy sikerült győznünk, nagyot léptünk előre. A Panathinaikosz ellen gyakorlatilag tét nélkül játszhatunk, hiszen nagy valószínűséggel elegendő itthon legyőznünk a Steaua Bukarestet a továbbjutáshoz. Ez egyben talán át is írja számomra a következő hetek menetrendjét. Csütörtökön még nincs edzés, pénteken beszéljük majd át a továbbiakat, de ezzel az eredménnyel lehetővé válhat számomra, hogy a következő meccseket kihagyjam, és csak a gyógyulásra koncentráljak.
– Hogy értékeled a mérkőzést? A Fradi nagyon jól kezdett és nem tűnt úgy, hogy lehet esélyetek, de aztán szép lassan fordult a helyzet…
– Hát igen. Ismertük a Fradi “taktikáját”, azt, hogy már rögtön az elején próbálják megroppantani az ellenfelüket, jól megtömni őket, és aztán már csak a közé rakott különbségre kell kényelmesen vigyázniuk. Mi viszont most végig tudatosak voltunk, játszottuk a saját játékunkat, nagy irammal, kontratámadásokkal, hittünk abban, hogy nyerni tudunk.
Boldog vagyok, mert sikerült végig erősen koncentrálnunk, talán ez volt a legnagyobb erényünk. Az akcióinkat a végletekig kijátszottuk, és ha valaki még jobb helyzetben volt, annak adtuk oda a labdát. Talán ezzel tudtunk nyerni.
– Mit láttál a Fradi-játékosokon?
– Érezhető volt rajtuk, hogy nem mennek olyan flottul a dolgok, ahogy megszokták. Kicsit talán elbizonytalanodtak, vagy túlgondoltak szituációkat. Szerintem ezt tekinthetjük a mi érdemünknek.
– Milyen volt a meccs hangulata? A teltház látszott a közvetítésben.
– Igen, itt mindig félelmetesen jó a hangulat. Ugye, jönnek a szurkolók, a cheerleaderek, dobosok, általában full teltház van, szóval itt tényleg mindig a legjobb a hangulat.
– Nagy volt az ünneplés? Mit szóltak a játékostársak?
– Nagyon nagy. Annyira örültünk, hogy az edző utána mondta is, hogy oké, ma meg holnap élvezzük ki ezt a helyzetet, de utána azért ne az legyen, hogy elszállunk. A helyén kell kezelni ezt a három pontot, hiszen azért dolgozunk minden nap, hogy akár a világ legjobb csapatait is meg tudjuk verni. Tehát ez egyszer majd ne egy különleges ünnep legyen, hanem természetes dolog…
– Nem akarok előre szaladni, de ezzel a győzelemmel esetleg még az is lehetségessé válik, hogy csoportelsők legyetek…
– Ezzel tényleg nem foglalkozunk. Nyilván jó lenne, de a csapaton belül inkább az volt a célunk, hogy jussunk be a legjobb nyolc közé, utána ráérünk gondolkodni a további lehetőségeken.
Gondolom, most újraértekeljük a szezont, újrafogalmazzuk a céljainkat, ezt várom.
– Mi a helyzet a bajnokságban, mi vár most rátok?
– Őszintén: fogalmam sincs. Nyilván vannak bajnoki meccseink, de azok számunkra nem jelentenek prioritást. Annyira dominálunk a bajnokságban, hogy ezek a mérkőzések edzőmeccsnek felelnek meg, nem alkalmasak arra, hogy igazán éles körülmények között gyakoroljunk dolgokat. Ezért is van mód arra, hogy kicsit átírjuk a velem kapcsolatos, közeljövőbeli terveket és a rehabilitációs munkát helyezzük előtérbe.
– Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok és köszönöm a beszélgetést!