A hirdetés fut, annak alapján szinte mindenki tud már a dologról, de azért mi most “hivatalos formában” rákérdeztünk…
VARGA DÁNIEL a vlv-nek:
– Írtam egy könyvet! 🙂
November 5-én jelenik meg a boltokban, de már most előjegyezhető.
– Miért? Mármint: miért írtad? Több pályatársadnak megjelent már kötete, ez inspirált? Vagy benned gyűlt össze annyi mondanivaló, hogy meg akartad osztani?
– Körülbelül húsz éve írom ezt a könyvet. Különböző jegyzetek formájában, gondolatok, érzések rögzítésével, rövidebb fejezetek vagy versek formájában. Ezek eddig a telefonomban voltak, hosszú éveken keresztül, nem lehetett tudni, hogy mikor lesz ebből valami. Egészen addig, míg a Helikon kiadó főszerkesztője fel nem hívott, hogy látott velem egy interjút, ami nem a vízilabdáról szólt, hanem az élet dolgairól. Úgy gondolta, annak alapján, ahogy engem megismert abból a műsorból, hogy nagyon szeretné, ha én írnék egy könyvet. És akkor itt találkozott a kiadói igény, a felkérés azzal a belső vággyal, hogy egyszer ezt a könyvet megírjam. Tehát ez volt az első lépés.
Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, nagy dolognak éreztem. És mikor személyes találkozóra került a sor, én két dolgot kértem a szerkesztőségben. Az egyik az volt, hogy jó, legyen könyv, de én nem akarok sportkönyvet írni. Nem szeretnék arról írni, hogy miért nyertünk, és hogy milyen ügyesek vagyunk, én is milyen ügyes vagyok. Ez volt az egyik feltételem. A másik kérésem pedig az volt, hogy segítsen nekem valaki az írásban, de úgy, hogy tudtam: a könyvnek minden szavát, az elejétől a végéig én akarom megírni. Ez azonban egy szakma, aminek szabályai vannak, módszertana van.
Így találkoztam a következő alkalommal Gurubi Ágival, akinek két regényét pár nap alatt elolvastam. Egyből tudtam, hogy az a stílus, arra a beleérzésre, lelkiségre, amit ő ott megjelenít, arra lesz nekem szükségem. Mint azt később a közös munka során megtanultam, tulajdonképpen leginkább egy szuper szerkesztőre volt szükségem, aki beszéli a nyelvemet, illetve érti és érzi a koncepciómat.
– Ugrunk egy nagyot, mert mondtad, hogy a könyv tartalmáról egyelőre nem szeretnél teljes részletességgel beszélni. De azt, gondolom, meg tudod ítélni, hogy milyen lett, hogy sikerült?
– Hát, Geyza, én nagyon büszke vagyok erre a könyvre! Mindent, ami 43 év alatt bennem kialakult, a legjobb tudásom szerint megírtam. És nagyon bízom abban, hogy a könyvet olvasva nemcsak engem ismernek meg az olvasók a történetemen keresztül, hanem találkoznak olyan érzésekkel, helyzetekkel, mintákkal, amiket a saját életükre nézve is relevánsnak találnak.
Ez a könyv végtelenül őszinte. Ami okozott is problémát azt illetően, hogy mik a határok az őszintességben, de végül arra jutottam, hogy nincs értelme másképp megírni, csak úgy, ahogy az a valóságomat tükrözi. Ez a könyv rólam szól, az élményeimről, a gyerekkoromról, a szüleimmel való viszonyról, ami később leképződik a fiaimmal való mintázatokban, vagy éppen a játékosaimmal való kapcsolatrendszeremben.
Van benne szó férfiminőségről, a korábbi házasságomról, a válásomról, annak a megéléséről, a pszichológiához való viszonyomról és természetesen vízilabdás élményekről és történésekről is. De mindvégig sajátos perspektívában, nem úgy, ahogy azok történtek, hanem úgy, ahogy azok bennem lezajlottak. És azt gondolom, hogy a történetek lehetnek különbözőek az emberek életében, de a megélések nagyon sokszor ugyanazok, bármilyen helyzetben is vagyunk, jól élünk, vagy nem jól élünk, sikeresek vagyunk, vagy nem, családunk van, vagy nincs. Olyan alapélményeink ugyanis, mint például a motiváció, a félelmek, a figyelem és az elfogadás iránti vágyunk, vagy a valahova tartozás iránti igényünk – ezek mindannyiunk életét végigkísérik és alakítják.
Vannak dolgok, amik vagy azért okoznak nehézséget, mert hiányoznak az életünkből, vagy azért, mert ott vannak. Többet tényleg nem mondanék, talán ebből is érződik a könyv hangulata.
Hangsúlyozom még egyszer, ez nagyon más, mint egy általános sportkönyv. Egyébként volt egy kisebb szakmai vita köztem és a kiadó, a felelős szerkesztő között, hogy mennyi sport legyen benne. Én nem szerettem volna, hogy legyen, de megértettem és elfogadtam, hogy vízilabdás vagyok, elsősorban vízilabdásként ismernek, így a velem történtek sokak számára ennek figyelembe vételével érdekesek. Tehát, akiket a főbb vízilabdás élményeim érdekelnek, azoknak is lesz bőven olvasnivaló a könyvben.
– Kíváncsian várjuk a megjelenést!