Egyetlen magyar szerepelt idén a hagyományos máltai nyári bajnokságban. Angyal Dániel 89 gólt lőtt 16 meccsen és ezzel bronzéremhez segítette csapatát, a Sirens ASC-t. vlv-interjú:
– Hogy kerültél Máltára (Ausztrália helyett) és hogy zajlott ez a bajnokság? Beszámolót kérek…
– Először is azzal kezdeném, hogy úgy kerültem ide, úgy lett ez a nyár számomra szabad (idézőjelben), hogy Zsolttal sokat egyeztettem. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy lehet, jobb, ha én most ezen a nyáron egy picit a regenerációval foglalkozom, meg azzal, hogy tudjam magam tovább építeni. Így ő lehetőséget adhatott a fiatalabbaknak is a válogatottban.
Amikor “szabaddá váltam”, nagyon hívtak ide Máltára, és végül be is adtam a derekam.
– Először voltál?
– Nagyon régen játszottam már itt egyszer, amikor kiöregedtem a juniorból és még nem voltam felnőtt. Akkor párhuzamosan szerepeltem az itteni U20-as csapatban és a felnőtteknél is néhány meccsen. De hát ez már 13 éve volt…
Úgyhogy így, teljes nyáron, első osztályú csapatnál először vagyok Máltán. Nagyon élveztem az itt töltött időt, tényleg tudtam magamon dolgozni, emellett volt sok szabadidőm, amit a családommal tölthettem. Köszönöm a lehetőséget Máltának is, meg a csapatnak is, meg ugye Zsoltnak is, hogy elengedett.
Szerencsére viszonylag jól szerepeltünk a bajnokságban. Tudni kell, hogy itt három nagy csapat van, a Sliema, a Neptunes és a St. Julien, általában ők végeznek az első három helyen, közülük kerül ki a bajnok. Mi most ebbe a hármasba tudtunk beférkőzni. Ráadásul a nyár során mind a három csapatot megvertük, a Sliemát és a St. Julien-t kétszer is, a Neptunes-t pedig egyszer. Tehát azt mondom, hogy a három nagyból most négy nagy lett. Mindenki nagyon boldog volt, mert hiszen a klubvezetésnek az volt a célja, hogy a csapat tényleg versenyképes legyen ezekkel a fő riválisokkal.
– Hogy zajlott a bajnokság?
– Hat csapat van az első osztályban és mindenki oda-vissza játszik mindenkivel. Mi ebben az alapszakaszban a harmadik helyen végeztünk és a második helyezettel játszottuk az elődöntőt. A szabály itt az, hogy a magasabb helyről érkezőnek egy győzelem elég, az ellenfelének kettő kell a döntőbe jutáshoz. Az első meccset mi nyertük, de a másodikat elveszítettük. Azon a meccsen tényleg volt minden, kaptunk négyperces büntetést is, ennek ellenére pariban voltunk, közel jártunk ahhoz, hogy döntőbe jussunk.
A bronzéremért nem kellett játszani, azt elértük az alapszakaszbeli harmadik hellyel.
– Ki nyerte a döntőt?
– Az még hátravan, ugyanis az U20-as Eb miatt leállt a bajnokság.
– Na, akkor beszéljünk a személyes teljesítményedről! 16 meccsen 89 gól – ez elég szép mutató egy védőtől… Mit játszottál most, középcsatárt?
– A légióst azért hozzák, hogy gólokat lőjön. Úgyhogy a kapásoldalon szerepeltem – minden meccset négy negyeden át végigjátszva, 10-15 lövéssel mérkőzésenként.
Örültem ennek a lehetőségnek, olyan dolgokat tudtam gyakorolni, amiket a klubban vagy a válogatottnál nem lehet, ez külön motivációt adott. És tényleg jól ment a góllövés a kapásoldalról.
– Szóval reszkessen Manó…? 🙂
– Nem, semmiképp… 🙂
Azon a poszton olyan telítettség van Magyarországon…
Egyébként éppen Manónak mondtam egyszer viccelődve, hogy nálunk mindenki kapásoldalon kezdi a vízilabdát, aztán van, aki továbbfejlődik és más poszton bizonyít, míg van, aki “leragad” ott a bal oldalon és nem fejlődik tovább… 🙂
Komolyra fordítva: kapásoldalra Magyarországon soha nem kell keresgélni a játékosokat. Konkrétan ezért is lettem védő, mert ugye, én a pályafutásom elején, utánpótláskorban főleg kapásoldalon játszottam, de annyira sűrű volt ott a mezőny, hogy inkább hátra kerültem, szerencsére volt hozzá affinitásom. Egyébként a mai napig szívesen játszom mindenhol, szeretem is a változatosságot, azt, ha nemcsak bekkelni kell, vagy bemenni centerezni.
– Mi vár most rád? Hogy folytatódik a nyár?
– Most van körülbelül másfél hét, pihenni hazamegyünk Budapestre, aztán augusztus 20-en kezdem a felkészülést az Olympiakosszal. A következő szezon végén jár le a szerződésem, hosszabb távú terveim még nincsenek. Jelenleg jó helyen vagyok az Olympiakoszban, ez egy erős csapat. A keret változni fog, ezért egyelőre nehéz megmondani, hogy meddig juthatunk, de én bízom abban, hogy hasonló erőt fogunk képviselni, mint a legutóbbi szezonban.
– Hogy láttad a válogatott szereplését a Sydney-i Világkupa-szuperdöntőben?
– Mindenki egy picit vegyes csapattal érkezett, több olyan fiatal játékossal, akik nem voltak eddig fix kerettagok. A csapatok próbálgattak új dolgokat, igazából talán ez is volt ennek a Világkupának a leghasznosabb része.
Aki ott volt, komolyan vette, mindenki nyerni akart. Természetesen a magyarok is. Szerintem jól játszottak végig, kicsit sajnálom a döntőt. Ha egy picit összeszokottabb a társaság, akkor meg lehetett volna, de azért én azt gondolom, így is nagy dolog, hogy folyamatosan döntőket játszik a csapat a világversenyeken. Egyben pozitív előjel a jövőre nézve.
– Köszönöm a beszélgetést és jó pihenést kívánok!
– Én is köszönöm.
Címlapkép: Dominic Borg
Forrás: Sirens ASC