Az épphogy elkészült margitszigeti Nemzeti Sportuszodában csapott össze a színésznők csapata a magyar férfi vízipóló-válogatottal. A lányok lemosták a pályáról az egy évvel később olimpiai bajnoki címet szerző nemzeti csapatot. 1931-ben járunk, a Színházi Élet tudósítását idézzük fel az Arcanum Újságok jóvoltából:
Jó, hogy idejében elkészült a fedettuszoda! A pesti Színésznők Sport Klubja aligha működhetne most, csikorgó januárban, ha a tréningeket a zajló Duna barátságtalan hullámaiban kellene megtartani. A kellemes hőmérsékletű fedettuszodában egészen más! Itt sokkal nyugodtabban, a meghűlés veszélye nélkül áldozhatnak a sportolás nemes szenvedélyének. A magyar vizipólóválogatott világra szóló diadala felvillanyozta a színésznők sportegyesületét is. Több tárgyilagossággal, de kevesebb udvariassággal ezt a „felvillanyozás”-t irigységnek is nevezhetnénk.
– Mért éppen azok a civil férfiak arassanak le minden babért a vizipólózás terén?
Ilyen felkiáltások hangzottak el egyre sűrűbben és egyre keserűbben a Színésznők Sport Klubjában. Addig sopánkodtak, amíg merész elhatározással mérkőzésre hívták ki a válogatottakat. Az udvariasságukról is híres pólóválogatottak mosolyogtak, és nem tértek ki a mérkőzés elől. A sportszerűség szabályainak szemmeltartása mellett megállapodtak a terminusban és mindkét oldalon komoly ambícióval készülődtek a nagy összecsapásra. Csak a bíró személyében nem tudtak megállapodni. Rideg sportembert nem akartak, mert annak nincs érzéke a mérlegelés iránt, viszont a válogatottak meg a sportszerűség elvét hangoztatva nem akartak olyan bírót, aki a sportszempontokat feláldozza az udvariassági szempontoknak, így aztán kölcsönösen Salamon Bélát kérték fel a bírói tisztségre, mert ő nemcsak színész, hanem kitűnő sportember is.
A nagy mérkőzés, a várakozásnak megfelelően, hallatlan izgalmak között folyt. A válogatottak kissé elszámították magukat, amikor meglehetős könnyedén kezdték a mérkőzést. Csak akkor ocsúdtak fel meglepetésükből, amikor a színésznők csapata egymásután potyogtatta a gólokat abba a kapuba, amely a németek, franciák, belgák és a világ legjobb vizipólózói számára is bevehetetlen vár. Az izgalmas mérkőzés hírére odasereglett közönség lélegzetvisszafojtva figyelte az elszánt küzdelmet és nem titkolható rémülettel állapították meg, hogy a magyar válogatottat le is lehet győzni. Igaz, hogy ehhez a győzelemhez pesti színésznőkre van szükség, akik kedvességükkel lekötik az ellenfél érdeklődését.
Így zajlott le tehát a nevezetes mérkőzés, a Színésznők Sport Klubja persze határtalanul boldog és büszke erre a győzelemre.
Színházi Élet, 1931. január 18–24. Forrás: Arcanum Újságok