Egy spliti fotó története

A Krónikás, e sorok írója két hete várta a helyszínen, hogy – fotós kollégáival együtt – elkészíthesse azt a bizonyos fényképet. Azt, amin 15 szempár néz a rájuk szegeződő kamerákba és a fiúk nyakában ott az érem. Nincs ilyen fotó. És bár lesz olyan, akinek nem fog tetszeni, most megírjuk, szóvá tesszük, “megkifogásoljuk”, hogy miért nincs.

VLV-SZUBJEKTÍV

A csapatkép, amit a lehető legrövidebb időn belül közzé is tettünk, természetesen elkészült. De nem olyan lett, mint ahogyan azt elképzeltük. A fiúk még nem néznek a kamerába, jobbra-balra figyelve készülődnek az ünnepi fotóhoz. De a következő másodpercekben, amikor szembe néznek a fotósokkal, már nem 15-en vannak, hanem 16-an. Mi pedig nem akartunk olyan képet közölni, amin egy politikus emeli a látvány fényét, csak a csapatot szerettük volna a dobogón láttatni.

Krónikásként immár hosszú éve óta viszolyogva figyelem, ahogy a sikeresen záruló hazai rendezésű világversenyek végén, gyakran csak a döntők napjára(!) kilátogató magas rangú politikusok odaállnak a győztesek mellé, mintegy rákényszerítve a sajtó munkatársait, hogy ők is szerepeljenek a győzelmi pillanatot megörökítő fotón. De eddig legalább volt valamiféle diszkrét mértéktartás! A szerintünk nem a képre illő személyiségek megvárták, míg elkészülnek “az igazi” emlékfotók és azután csatlakoztak valamelyik oldalon (néha mindkettőn…) a csoportkép szereplőihez. De ilyet még nem láttunk, mint Splitben, szombat este.

Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke pillanatok alatt a társaság közepére navigálta a mérkőzést a helyszínen végigszurkoló Novák Katalin köztársasági elnököt. Így aztán, az ország első számú közjogi méltósága (talán nem teljesen a szereplők szándéka szerint) a magyar férfi vízilabda-válogatott legalább tiszteletbeli tagja lett. Csak olyan “normális” kép készülhetett ugyanis a csapatról, amin ő is rajta van.

Ez új szint, új minőség és muszáj jelezni, hogy szerintünk a józan ésszel nem összeegyeztethető változásról van szó.

Mit keres a köztársasági elnök a válogatott csapatképén?

Ezek a fiúk az elmúlt több mint másfél hónapban halálra gürizték magukat. Olyan eredményt értek el, amire senki nem számított. Kínos, visszatetsző és szerintem nem emeli, hanem rombolja Novák Katalin tekintélyét, hogy spliti szuvenírfotó biodíszleteként ajánlják fel őket egy politikusnak, legyen az bármilyen magas rangú.

Miért nem az a doki áll a kép kellős közepén, aki a spliti elődöntő napján valahogy alkalmassá tette a játékra Manhercz Krisztián megsérült könyökét? Vagy akár a gyúró, akinek szállodai szobája előtt az ilyen tornák utolsó napjaiban az éjszakai órákban is sorban állnak a játékosok. Vagy esetleg mondjuk a szövetségi kapitány, aki a semmiből ennyi idő alatt hozott létre újra a világelithez tartozó csapatot?

Novák Katalint eddig józan, okos nőként ismertük. Vajon nem érezte, mennyire kínos a helyzet, hogy ott áll – a nyakában ezüstérem nélkül – a csapat közepén, Zalánki Gergő és Ágh György között, “második számú centerként”? És ez akkor most már így lesz a jövőben? Külön kell megkérnünk a csapatot, hogy álljon össze csak magában, politikus nélkül, hogy olyan fotónk is legyen?

Utóirat:

Ebben a cikkben egy visszatetsző jelenséget tettünk szóvá, hogy – amennyire tőlünk telik – megakadályozzuk a további elburjánzását. Szeretnénk elkerülni, hogy a tollhegyünkre tűzött eset politikai vita kiindulópontja legyen. Kérjük, hogy a kommentelők ezt a szándékunkat tartsák tiszteletben.