Érdekes értékelést találtunk a Melbourne-i aranyérem megszületésének körülményeiről. A Képes Sport 1956 decemberében közölt visszaemlékezést, amelyben Szívós István nyilatkozik. Azt is elmondta, hogyan teljesítette a 200 méteres mellúszást az olimpián, pusztán azért, hogy ne vegyék el a magyar vízilabdacsapat Anglia elleni selejtezőmérkőzésének eredményét! Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
—(…) Térjünk át a vízilabdára.
Az eredmények szerint csapatunk könnyen nyerte a bajnokságot.
(Rajki Béla:)
— Mi azonban „vért izzadtunk” minden mérkőzésen. Mondhatom, hogy nagyon nehéz volt. Az elgondolásunk már a rajtnál az volt hogy igyekeznünk kell minél kevesebb gólt kapni. Helsinkiben gólaránnyal nyertünk és úgy készültünk, hogy – ha netán itt is erre kerül sor – ne kelljen a döntőn reszketnünk.
– Ez sikerült is. A csapat az egész tornán mindössze három gólt kapott. Új védekező taktikát dolgoztunk ki, a labdarúgásban ismert svájci „retesz” mintájára. Ez abban áll, hogy az ellenfél középcsatára elé is és mögé is állítottunk egy-egy embert, a többiek pedig területet védtek. Így rákényszerítettük az ellenfelet arra, hogy a szélről, vagy messziről lőjön. Borosban megbízhattunk, kitűnően védett a tornán, az ilyen távoli lövéseket biztos kézzel hárította. A lövés pillanatában aztán „kirobbantunk”, támadásba csaptunk át és lerohanásaink rendre sikerültek is.
Az egyes mérkőzésekről vajmi keveset hallottunk eddig. A lapokban csak az eredmények jelentek meg. Szívós István a döntőket a partról nézte végig.
– Az olaszok egészen új, fiatal csapattal jelentek meg. Az ellenük játszott mérkőzésünk egészen „sima” volt, de fel kell készülnünk arra, hogy az olaszok 2-3 év múlva ismét elérik londoni formájukat. Félelmetesen gyorsak. Pucci 57.8 mp-et tud 100-on, Dennerlein 2:09.8 mp-et úszott 200 m-en. A németeket is 4:0-ra vertük, de ez már „kínosabb” volt. Labdatartásra és váratlan megugrásokra rendezkedtek be. Félő volt, hogy valamelyikünket kiállítják, ők megszerzik a vezetést és elhúzzák az időt. Az első gólunk után azonban „kinyitották a sisakot”, támadni kezdtek és ez lett a vesztük.
— A szovjet csapat ellen?
— Hát… végigcsináltam már néhány mérkőzést, de ennél keményebbet még sose láttam. A félelmesen gólerős Msvenieradze, „Miska” ellen jól működött a retesz, de Makarov és Prokopov végigverekedte a mérkőzést.
— És az utolsó?
— Nem volt szép játék — döntő volt! Mi tartottuk a labdát, nekünk a döntetlen is elég volt. Mind a három gól emberelőnnyel esett. Gyarmati az egész második félidőt a parton töltötte és a jugoszlávok 3 percig emberelőnyben játszottak a 2:1-es állásnál… de nehezen múlt az idő… Kacsics félpályán kapta a labdát, úgy tett, mintha passzolna, Boros kiugrott a centerre. Kacsics pedig észrevette, hogy üres a kapu és ejtette hajszállal fölé. A torna legizgalmasabb pillanata volt.
— Egy személyes kérdés, miért indult el a 200 m-es mellúszásban?
Elmosolyodik.
— Az angolok elleni mérkőzés előtt melegítettünk, amikor De Raeve, a nemzetközi szövetség elnöke odajött Rajki Bélához. „Szívós nem játszhat — nem nevezték a vízilabdára.”Rajki elmondta, hogy beneveztek az egyik úszószámra és így jogom van játszani. „Jó, jó — mondta De Raeve — de, ha Szívós nem indul el az úszásban, akkor megsemmisítem az angolok elleni mérkőzés eredményét.” Hát — ezen ne múljék — elindultam. Az úszómezőnyben persze senki sem ismert, az előfutam többi résztvevőjénél fél fejjel magasabb voltam és a rajt előtt félénk pillantásokkal mustrálgattak. Az első 20 métert víz alatt úsztam. A többiek rögtön a rajt után feljöttek, és kerestek, hol vagyok? Persze nem találtak, mert ők elöl kerestek, én meg — hátul voltam.100 méternél Rajki Béla be is intett, adjam fel…
— És? Miért nem adta fel?
— Egyvonalban úsztam egy fülöpszigeti versenyzővel. Azt meg akartam verni.
Nem kérdezzük, sikerült-e… Ha már szempontokkal rontottunk rá — legyünk legalább tapintatosak.
Képes Sport, 1956. december 24., olimpiai képes különkiadás – Forrás: Arcanum Újságok.
Szívós Istvánnak (Szivós Márton nagypapájának) a Melbourne-i arany a második olimpiai győzelme volt, az elsőt 1952-ben, Helsinkiben szerezte. 1956-ban 36 éves volt és a korabeli sajtót nézve vitára is adott okot a pólócsapatban való szerepeltetése. Nyilván ezért élt a magyar küldöttség az akkor még meglévő különleges lehetőséggel, miszerint az olimpiai úszóversenyen részt vevő sportolók szerepelhettek a vízilabdatornán is, külön ide elküldött nevezés nélkül.
Szívós végül egyetlen meccsen (az angolok elleni csoportselejtezőn) szerepelt, ahol két gólt lőtt.
Eredményeink a melbourne-i olimpiai tornán:
Csoportkör
Magyarország-Nagy-Britannia 6:1
Magyarország-USA 6:2
Hatos döntő (az USA elleni csoportmeccs eredményét magunkkal vittük)
Magyarország-Olaszország 4:0
Magyarország-Egyesült Német Csapat (EUA) 4:0
Magyarország-Szovjetunió 4:0
Magyarország-Jugoszlávia 2:1
A végeredmény:
1. MAGYARORSZÁG 10,
2. Jugoszlávia 7,
3. Szovjetunió 6,
4. Olaszország 4,
5. USA 2,
6. Egyesült Német Csapat (EUA)
A magyar csapat:
Bolvári Antal, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Szívós István, Zádor Ervin.
Szövetségi kapitány: Rajki Béla.