Csodálatos összefoglalást találtunk az Arcanum adatbázisában (adt.arcanum.hu) sportágunk hazai kezdeteiről és az első sikerekről. Messzemenően egyetértünk a cikkíró 80 évvel ezelőtt(!) megfogalmazott végkövetkeztetésével: gondoljunk szeretettel az elődökre, azokra, akik meghonosították nálunk a vízilabdát, azt a sportot, amely mindmáig annyi örömöt szerzett a magyaroknak!
Az alábbi cikk a Nemzeti Sport 1941. április 13-i számában jelent meg. (Forrás: Arcanum)
A repülő labda nyomában – Vízilabdasportunk útja az első labdadobástól az olimpiai bajnokságig
Vízilabda!… Milyen hosszú utat kellett végigjárnunk addig, amíg ebből az Angliából ideszármazott sportágból az egyik legmagyarabb sport, ezrek és ezrek kedvtelése, százezrek öröme és büszkesége lett. Hány esztendő repült el felettünk, míg a régi Dunauszodák vászonlabdával hancurozó fiatalembereitől a berlini olimpián győztes magyar válogatott csapatig jutottunk…
Gombolyítsuk visszafelé az emlékezés fonalát. Régi emlékekből, félretett jegyzetekből, elsárgult ujságlapokból, egy-egy öreg fiú visszaemlékezéséből, képeslapokból és üdvözlőkártyákból rajzoljuk meg a magyar vízilabdasport csaknem félszázados útját…
Így kezdődött
1897… A Stefánia-uton gumirádlis kocsik slklanak. Tollaskalapos hölgyek szüknádrágú arszlánokkal sétálnak. Boldogság, béke, nyugalom és csupa jókedv a régi Budapest.
Az öreg Császárfürdő csillogó zöld vizébe álmosan hajtják fejüket a parti platánok. A vízben hangosan, jókedvűen, frissen úszkálnak az éledező magyar úszósport kiválóságai: a magas, vékony Halmay Zoltán, a két Gräfl fivér, a hatalmas Jónás István, a Harasztiak, Karkas, Ónody és a többiek.
Most kedves cimbora érkezik. Füzesséry Árpád. Már messziről kiált:
– Fiúk, itt az angliai labda!
És a következő pillanatban a szürkésfehér gömbölyű börlabda a „Csaszi” vizén táncol. Azonnal megindul a hajrá. Izmos karok szelik a vizet, pattan, ugrik, röpköd az angliai „csomag”.
Füzesséry Árpád, a fiatal, lelkes sportember sokat olvasott angol sportlapokban a „water polo“-ról. Izgatta a képzeletét ez a furcsa, érdekes játék. Meghozatta a szabályokat, majd megkérte Perry Harryt, a MAC-nak hazájába éppen akkor visszatérő atlétaedzőjét, hogy küldjön neki Angliából egy igazi, szabályos vízilabdát. A labda végigutazta fél Európát és egy nyári délutánon megérkezett az öreg Császárfürdöbe. A bemutatkozás fényesen sikerült. Csak a fürdővendégek morogtak. Mert a vidám labdakergetök nem sok helyet hagytak a szelíd lubickolásra.
A labda elindult útjára.
Az első nemzetközi mérkőzés
A Magyar Úszó Egyesület alakított először vízilabda csapatot. A lágymányosiaknak két gárdájuk is volt. (Igaz, hogy rajtuk kívül egyelőre más csapat nem is volt az országban.) Minthogy idehaza nem akadt ellenfél,, a MUE külföldön nézett széjjel. 1001 december 14-éna- következő együttes utazott Becsbe, hogy a Wiener AC csapatával megmérkőzzék:
Halmay J. – Jónás, Rőmer – Gräfl – Klein, ónody, Halmay Z.
A mérkőzés katasztrofális eredményt hozott: a MUE 14:0 arányban vereséget szenvedett. Jónás István, a csapat egyik tagja így meséli el a bécsi mérkőzést:
– Az osztrákok akkoriban már „öreg” vízilabdázók voltak. Edzéseket is tartottak, összeszokott csapatuk is volt és a mi alkalmi együttesünket alaposan elintézték. Mi itthon vászonnal bevont labdával játszottunk, Bécsben a sima bőrlabda mindig kicsúszott a kezünkből. Az osztrákok nagyszerűen adogattak, mi néha gólokon keresztül alig értünk a labdához.
A visszavágó nem sokáig késett. Alig egy évvel később a MUE csapata ismét Bécsben volt és a WAC együttesével egyforma játékerőt képviselő SC Austriát 5:3-ra megverte! A Dlana-Bad viharzott az izgalmaktól, a mérkőzés egyszer félbe is szakadt, de a magyar fiúk ragyogó teljesítménnyel megmutatták, hogy tudnak akarni és küzdeni. Ez volt a magyar vízilabdasport első nemzetközi sikere!
Az első vízilabda-bajnokság
A magyar úszósport kezdetben az atlétikai szövetség szárnyai alatt nevelkedett, 1904-ben írták ki az első vizilabda-bajnokságot. A MUE csapat eddigre már széthullott, a MAC pedig – bár nevezett – a rajtnál nem tudott ott lenni. Az első bajnokságban a Balaton UE, a Postatakarék, a Budafok és az FTC vett részt. A győzelmet nagy fölénnyel a Balaton UE szerezte meg, amely nagyszerű taktikával mindig lefogta az ellenfél játékosait és a kitűnő Gräfl Ödön révén minden labdát megszerzett. (A másik Gräfl fiú ekkor már felvette a Balatoni nevet bravúros Balaton átúszása emlékére.) A bajnokcsapat így festett: Jónás – Szaszovszky, Gräfl -— Balatoni – Kéler, Anderlik, Karkas.
1907-ben megalakult az önálló úszószövetség. Balatoni Károly, Kugler Sándor, Kéler Tibor, Donáth Leó és Horváth Elemér fektette le az alapokat és tíz évvel azután, hogy az első vízilabda a régi Császárfürdö zöldes vizére esett, megalakult a Magyar Úszó Szövetség. Az alakuló ülés 1907 december 12-én a Mentők Székhazának nagytermében folyt le.
Fejlődés, Stockholm, háború…
A következő években ismét a MUE került az élre. Ellenfele sem igen akadt. Végre 1909-ben új nagycsapat jelent meg a színen: az FTC.
Az FTC már korábban is indult a bajnokságban, de kétszer utolsó lett. Ebben az évben azután csak hatalmas küzdelemben engedte át a MUE-nak az. első helyet. A MUE csak 7:5-re tudott győzni. A következő évek az FTC sikereit hozták. A Fradi megnyerte a magyar bajnokságot, nemzetközi sikereket ért el. Megnyerte a magdeburgi tornát, döntetlenül mérkőzött a világhírű Cercle Natátion de Bruxelles csapatával. Majd pedig a feledhetetlen emlékű angliai portyája következett…
Közben, 1912-ben a magyar válogatott csapat kiutazott a stockholmi olimpiára. Az első mérkőzést a régi vetélytárssal, az osztrák csapattal játszottuk és 4:3-ra kikaptunk. A második mérkőzésen a belga válogatottól kaptunk ki 6:5-re. Csalódás és keserűség lett úrrá a csapat tagjain. Az FTC nagysikerű szereplése vérmes reményeket keltett életre és Stockholm után ezeket mind el kellett temetni.
A világháború alatt indult meg az erőteljesebb vízilabda-élet az MTK-ban. Nagytehetségű, csodálatos munkabírású, elsőrendű szakember került ekkor a kék-fehérek úszószakosztályának élére: Komjádi Béla… El-eljárt a Rudasba, a Császárba és a dunai paradicsomba, a Beitserbe. Az Erzsébet-híd oldalánál állott ez az uszoda és Komjádi Béla szakértő szeme itt látta meg Keserű Ferit és Lalót, a két Hlavacsek-Homonnait és sok mást…
A háború után fejlett egyesületi élet kezdődött. A Komjádi vezérlete alá jutó III. ker. és az FTC játszotta a vezető szerepet. Lassan-lassan a nemzetközi sportérintkezés is megindult. A paviai olasz-magyar mérkőzés, majd a magdeburgi Hellas legyőzése egy-egy állomást jelentett fejlődő vízilabdasportunkban.
Páris: legyőzzük az angolokat!
A párisi olimpiára való kiküldetést nagy harcok előzték meg. A göteborgi olimpia félsikere, a stockholmi kudarc rossz emlékeket jelentett. Végül is attól tették függővé a kiküldetést, hogy miképpen szerepel csapatunk a budapesti és a bécsi osztrák-magyar találkozón. Ez döntött. Bécsben 9:2 arányban tönkrevertük az osztrák válogatottat.
A csapat tehát útnak indult Párisba. Ekkor azonban beütött a bomba. A kiesési rendszerű tornán első ellenfélnek Angliát kaptuk! Angliát, a stockholmi és antwerpeni olimpia világbajnokát!
És a magyar vízilabda csapat kétórás titánt küzdelemben 7:6-ralegyőzte az angol csapatot. Pedig a mérkőzés úgy indult, hogy csúnya kudarc vár ránk. Jóformán még játszani sem kezdtünk, alig értünk a labdához s az angolok máris 3:0-ás vezetésre tettek szert. Ekkor rájött a magyar csapat az angol taktika ellenszerére: minden embert le kell fogni, csírájában kell megölni az angol támadásokat, és csodálatos harcban kiegyenlített a magyar gárda. A rendes játékidő után 4:4 volt az eredmény. Egyszeri meghosszabbítás után nem változott az eredmény. A másodszoriban kétszer is az angolok szereztek vezetést, de kiegyenlítettünk. A harmadszori meghosszabbításban érvényesült a kitartásunk, az állóképességünk. A Komjádi által meghonosított, sőt erőszakkal bevezetett erős edzés jótékony hatása megmutatkozott. Mert ami Nurmi egyik nagy vívmánya volt az atlétikában: a sok munka, azt az úszásban Komjádi ültette át. S most ez döntött! Homonnai II az első perc 15. másodpercében ragyogó lövéssel megszerezte a magyar csapatnak a vezetést. Hatalmas küzdelem alakult ki, de az eredményt biztosan tartani tudtuk – győztünk!
A mérkőzés után az angol csapat kapitánya ezt mondja Bartának:
– A jobbtól kikapni nem szégyen. A győzelmet ez a csapat harcolta ki:
Barta – Fazekas, Homannai II – Keserű II – Wenk, Homonnai I, Keserű I.
Ez a mérkőzés azonban mindent kivett a csapatból. A belgáktól 7:2-re kikaptunk, a cseheket ugyan 7:0-ra legyőztük, de a svédektől 4:l-re Ismét kikaptunk.
Hatalmas iramban előre
Most gyönyörű évek következtek. 1925-ben Budapesten visszaadtuk a belgáknak a párisi kölcsönt: .pontosan 7:2-re vertük őket. Egy év múlva a pompásan átalakított Császár-fürdőben rnegrendéztük az első Európa-bajnokságot. Nagy küzdelemben a svédek előtt megszereztük az első helyet. 1927-ben Bolognában megvédtiik az Európa-bajnokságot. A döntőben a franciákat 3:1-re vertük. A következő év olimpiai év volt. Július 3-án nemzetközi mérkőzésen 9:0-ra vertük Ausztriát, a B csapatunk 4:3-ra verte a cseheket Prágában. Csodálhatjuk-e, hogy az Amsterdamba induló vízilabda válogatottat már mindenki biztos győztesnek várta?
Minden nagyszerűen indult. Argentínát 14:0-ra vertük, a ,,mumus“-nak kikáltott USA-t 5:0-ra, végül komoly küzdelemben Franciaországon 5:3-ra.
Az amsterdami törés
A döntőben a következő csapattal vettük fel a küzdelmet Németország ellen:
Barta – Ivády, Homonnai II – Keserű II – Halasy, Vértesy, Keserű I.
Ez a mérkőzés is simán indult. Csakhamar 2:0-ra vezettünk. Bemegy a harmadik gólunk is, ezt azonban a belga Blitz nem adja meg, A csapat kissé ideges lesz. Hát még amikor a szemfüles,Bähre két gyors lövéssel kiegyenlít! A rendes játékidő után jön a meghosszabbítás.A magyar csapat mindent elkövet a győzelemért, de Rademacher várát nem tudjuk bevenni. A német kapus csodálatosan védett ezen a mérkőzésen. És ekkor jött Aman gólja. Németország 3:2-re vezet. Mindent megpróbálunk. Hiába! Cordes gólja megpecsételi sorsunkat és Bahre gólja már letört, reményvesztett magyar csapat hálójába hull.
Elvesztettük az olimpiai bajnokságot, amelyet már a magunkénak hittünk.
Megálmodtuk réges-régen! Los Angeles – Berlin
Az amsterdami olimpia után fogcsikorgató küzdelem kezdődött. A hazatérő csapatot ünneplő tömeg fogadja, senki sem mutatja, hogy fáj a vereség, de ez a keserűség éveken keresztül ott él mindenki lelkében. Komjádi Béla ezt mondja: – Fiúk, dolgozzunk újabb négy esztendeig, hogy legközelebb tényleges győztesek lehessünk!
A visszavágás már a következő évben sikerül. Budapesten 7:1-re verjük Németország csapatát. 1929-ben 10 mérkőzést játszunk – 10 győzelem. 1930-ban 12 mérkőzés – 12 győzelem. 1931-ben Párisban majdnem baj történik. Az Európa-bajnokság döntőjében Németország az utolsó percben még 2:l-re vezet ellenünk, de ekkor Homonnai II leúszik és kiegyenlít. Ebben az évben ez volt az egyetlen döntetlen eredményünk.
És azután?… Képeslap fekszik előttünk. A losangelesl olimpiai stadiont ábrázolja. Kevéssel azután írták, hogy a magyar csapat győzelmét hirdető piros-fehér-zöld zászló felszökött az árbocra. Németországot 6:2 arányban vertük, a többi ellenfelünktől még gólt sem kaptunk.
A losangelesi csapat a döntő küzdelemben ez volt:
Bródy – Ivády, Homonnai II – Halasy – Vértesy, Németh, Keserű II.
Sokak szerint minden idők legjobb válogatott csapata.
A többi már túlságosan a jelenhez tartozik. A Klebelsberg Kupa győzelmi mámora, a berlini stadion magyar dicsőséget hirdető zászlóerdeje, a budapesti Horthy Kupa küzdelmei, a doetincheni vereség keserűsége, a hármas torna emléke még frissen él az emlékezetünkben. Ez már napjaink történetéhez tartozik.
Ha eljön a nyár, benépesülnek a lágymányosi uszodák és megélénkül a margitszigeti uszoda, gondoljunk szeretettel azokra az úttörőkre, akik a régi „Csaszi” haragoszöld vizében először indították útjára a kerek labdát, amely azután egy félévszázadon keresztül olyan sok örömet, elismerést és dicsőséget hozott nekünk, magyaroknak.
Stollár Béla