Különleges lehetőséggel élhetnek a vízilabdarajongók (is) e hét végéig. Az Arcanum adabázisában (adt.arcanum.hu) mától vasárnapig ingyenesen lehet böngészni. E rovatunk állandó forrása nemcsak újságok óriási archívuma, hanem könyveket is lehet itt olvasni. Mostani cikkünkben egy híres munkából, Pánczél Lajos: A magyar vizipóló története (Budapest, 1934) idézünk. Olvasható a sportkönyvek között sok más, ma már antikváriumban is nehezen elérhető munka (vízilabdás tartalom), érdemes ezt a hétvégét böngészgetésre szánni! (Természetesen az OB1-es meccsek előtt vagy után!)
“Pár héttel a vizipólóbajnokság döntője után, nevezetes esemény került eldöntésre a magyar közönség előtt. 1915 július 20-án először játszottak Magyarországon vizipólóválogatott mérkőzést, s ezen az első meccsen a magyar válogatott csapat ellenfele az osztrák együttes volt. A találkozásnak félig-meddig revansjellege is volt, hiszen Stockholmban már találkozott a két csapat, s akkor szerencsés körülmények között az osztrákok győztek.
Most sikerült a revans!
A magyar vizipólóválogatott 2:1 arányban kivívta első győzelmét, ennek az első válogatott sikernek azonban van egy kis szépséghibája: nem fejezték be. Az osztrák csapat sérelmesnek találta a bíró egyik intézkedését és kivonult a vízből.
A viharos mérkőzésről egyébként a következő sorokat találtuk az egykori tudósításban: „A vizipólómérkőzésben az osztrákok körülbelül egyenrangúaknak bizonyultak a magyarokkal, legfeljebb az engedne a magyarok javára árnyalattal kedvezőbb következtetést levonni, hogy az osztrákok Beleznai dr. kiállítása után sem tudtak a Kankovszky által bravúrosan védett kapuba gólt lőni. 2:1-re állt a második félidőben a magyarok javára a match, mikor Erich Schulze, az osztrákok által ajánlott német játékbíró egy — szerintünk is téves — szabály alkalmazása miatt az osztrákok levonultak a pályáról. Egy bírói tévedés azonban nem menti az osztrák csapat sportszerűtlen magatartását.“
Ez a nyár különben bővelkedett a viharos vizipólómeccsekben, mert nemcsak a Budapesten lejátszott első magyar-osztrák válogatott mérkőzés végződött levonulással, hanem 1913. augusztusában a Cercle de Natation Brüssel vendégjátéka is. A híres belga vizipólócsapatot az MTK hozta le jubirális úszó versenyére, amelyet már a modern újpesti uszodában tartottak meg és a belgák ellen a magyar bajnokcsapatot, az FTC-t állították ki. Az FTC három évvel ezelőtt, 1910-ben Frankfurtban már találkozott a világ legjobb klubcsapataként emlegetett CNB-vel, s ezen a frankfurti találkozáson a zöldfehérek 4:3 (3:0) arányban győztek, ami általános meglepetést keltett. A belgák lesujtottan fűhöz-fához kapkodtak és a mérkőzést vezető német bírót sikerült is rávenniök arra, hogy az FTC gólját utólagosan érvénytelenítse, így hivatalosan 3:3 volt az eredmény, de ez az eldöntetlen is nagy sikere volt akkor a magyar csapatnak.
(…)
„A legizgalmasabb esemény, a verseny csattanója, a vizipólómérkőzés volt. Izgalmasabb volt sok futball matcheknél, s a közönség buzdító szava orkánszerűleg tört fel az FTC minden sikerült akciójánál. Az FTC győzött 5:4 arányban megérdemelten. Ez azonban nem azt jelenti, hogy jobbak voltak. A Cercle nélkülözni volt kénytelen meg nem érkezett kapusát, helyette Bauwens, a válogatott csatár állott a gólba, míg a csatársorban a klasszist egyedül Meyboom képviselte. Weckesser, Cladis voltak segítőtársai, kik azonban csak szükségből játszottak és így természetszerűleg nem képviselhették azt az erőt, melyet különben. Még így is veszélyes ellenfelek voltak és ha Claudis és Pletix két lövése nem megy kapufára, kettő pedig süvítve kapu mellé, az eredmény másként alakult volna. A matchet Kamucher belga vizsgázott bíró teljes pártatlansággal és óriási tudással vezette, a közönség és a mérkőző felek teljes megelégedésére.“
Az egykori tudósítás szerint az FTC győzelme szerencsés győzelem volt, két nappal később azonban a zöld-fehérek újabb győzelemmel bizonyították be, hogy jobbak, mint a híres belga csapat. Ez a mérkőzés azonban nem zajlott le simán. Az első meccset belga bíró vezette, a másodikat megegyezés szerint magyar bíró, KissGéza, az egykori tudósítás szerint „igen jól, de nem elég eréllyel.
“Az FTC az első félidőben jobban játszott, mint ellenfele és 3:1 arányban magához ragadta a vezetést. A második félidőben a belgák voltak a veszélyesebbek, az FTC azonban elszántan, keményen őrizte kétgólos előnyét. Erős játék alakult ki, amelyben mindkét csapat egyformán kivette részét, voltak pillanatok, amikor nem is meccs, hanem verekedés folyt a vízben, s amikor Kiss Géza egy alkalommal büntetődobást ítélt a belgák ellen, a CNB elkeseredetten tiltakozott, abbahagyta a játékot, kijött a vízből, s így a második találkozás — félbeszakítva — a magyar bajnok 3:1 arányú győzelmével végződött.
Két viharos meccs az 1913-as esztendő emléke, de a viharos meccsek nyomán már kibontakozott a magyar vizipólófejlődése, nemzetközi viszonylatban is kialakuló ereje.”
(…)
A következő évben a sportág őshazájába, Angliába utazott a Fradi. A mérleg: négy győzelem egy-egy vereség és döntetlen.
“Lancaster 20 yardos kis uszodájától már előre rémítették a pesti fiúkat. Furcsa nevezetessége volt ennek a kis uszodának, az uszoda falán márványtáblán hivalkodó felirat dicsekedett:
EBBEN AZ USZODÁBAN MÉG NEM GYŐZTÉK LE CSAPATUNKAT!
Az FTC derék pólózói elolvasták a márványtábla szavait, azután 7:5 arányban megverték a Lancaster Swymming Club — Radmilovic-csal megerősített csapatát.”
Pánczél Lajos: A magyar vizipóló története (Budapest, 1934) – (Arcanum adatbázis – adt.arcanum.hu)
Címlapképünkön az angliai túrán részt vett Fradi-játékosok.
