Az akkori egyik legnagyobb pólós sztárjátékos otthonába látogatott a kor népszerű hetilapjának fotósa. Most, 93 évvel később újra közöljük a (kép)riportot, bemutatva a főszereplőt és magát a forrást, a Színházi Élet című lapot. Lelőhelyünk a szokásos, az Arcanum (adt.arcanum.hu) kincset érő adatbázisa.
KI VOLT KESERŰ (II.) ALAJOS (1905-1965)?
Vízilabdázó, 1965. május 3-án, hatvanévesen hunyt el Budapesten. A népszerű “Laló” a fiatalabb Keserű fivér volt Komjádi aranycsapatának mókamestere, akit mindenki szeretett. Az alacsony termetű, kiválóan úszó pólós volt az első, aki a gyors lefordulásokat kiválóan alkalmazta. Észjátékos, igazi csapatember volt. Nem lőtt bombagólokat, de ravasz ejtéseitől rettegtek a kapusok. Amszterdamban tagja volt a(z olimpián – a szerk.) második helyezett csapatnak. Los Angelesben társaival együtt előbbre lépett, részese volt a magyar vízilabda első olimpiai bajnokságának. Pályafutása során négy Európa-bajnokságon szerepelt, és a csapat mindig aranyat nyert. A válogatottban 1921 és 1935 között 73 alkalommal játszott. Több egyesület színeiben (FTC, MAC, UTE) összesen hétszer nyert magyar bajnokságot. A második világháború után nehéz sora volt, de vidámságát, jókedvét a gondterhelt időkben is megőrizte. (Forrás: MOB, archiv.olimpia.hu)
MI VOLT A “SZÍNHÁZI ÉLET” (1912-1938)?
Kiadványunk (az Arcanum Adatbázis – a szerk.) a Színházi Hét és a Színházi Élet című gazdagon illusztrált színházi és művészeti hetilap 1910 és 1938 között megjelent valamennyi számát tartalmazza, összesen 1367 lapszám teljes szövegében kereshetünk. A folyóiratok alapító-főszerkesztője Incze Sándor volt, aki nagyon fiatalon, Kolozsvárott került a hírlapírás bűvkörébe: 19 évesen már színházi lapot alapított. 1910-ben Budapestre költözött, itt jelentette meg Harsányi Zsolt barátjával közösen a Színházi Hét c. folyóiratot. Számos próbálkozás, újítás ellenére eleinte nem volt üzletileg sikeres a lap, mecénásra lett szükségük. A mecenatúrát adó család rapszodikussága miatt állandósult a bizonytalanság. Pénzügyi támogatójukat otthagyva egy új lapot hoztak létre, Színházi Élet címmel. Jellemző történet, hogy ex-támogatójuk bíróságon leállíttatta az új lap kiadását, aminek híre ment, az ügyből sajtóbotrány kerekedett, aminek következtében az új lap egy szálig elkel, megalapozva későbbi sikereket. A Színházi Életet újabbnál újabb rovatokkal tette Incze-Harsányi olvasmányosabbá. Munkatársul választották Korda Sándort (a későbbi Sir Alexander Kordát), aki a feljövőfélben lévő mozgókép vonalat képviselte a csapatban, ő vitte a mozi-rovatot a lapnál. A címlapra is felkerült innentől fogva a „Mozi” szó. Az eleinte 3000-6000 példányszámban megjelenő lap egy korabeli dán filmsztár tiszteletére megjelentetett különszámmal elérte a bűvös 10.000 példányos határt. Ettől kezdve kisebb-nagyobb ingadozásokkal a lap példányszáma egyenesen ívelt felfelé: az első világháború végére a 150.000(!) eladott lapot is elérte. Oldalain a színházi, társasági, művészi, irodalmi élet számos „nagyágyúja” is szívesen publikált: Bethlen Margit grófnő, Hatvany Lili bárónő, Kellér Dezső, Kálmán Jenő, Munkácsy Márton, Angelo (Funk Pál), Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond, Szomory Dezső, Tamás Menyhért, Kosztolányi Dezső, Örkény István, Somlyó Zoltán – hogy csak néhány jól ismert nevet említsünk. Incze szerkesztési elvei szerint nem válogatott az olvasókban, hitvallása szerint tájékoztatni kell őket, kedvet csinálni a darabokhoz, nem pedig – esetleg lesújtó – kritikákat közölni. Soha sem politizált, nem moralizált, a lap 26 éves fennállása során soha sem indult ellene sajtóper. A színházi, irodalmi élet mellett a közéleti, társasági eseményekről, a divatról, a sportéletről közölt beszámolói, egyedülálló fotó anyaga ma is különleges kordokumentumot jelentenek. (Forrás: Arcanum Adatbázis)
Színházi Élet, 1931. október 4-10.