Hétfőn a Groupama Arénában megtartotta soron következő országos utánpótlás-konferenciáját a Magyar Vízilabda Szövetség. Az egészen részletes szakmai kérdések terítékre kerülése mellett a jelen lévő edzők, sportszakemberek, klubvezetők választ kaptak a szövetség elnökétől a következő időszak finanszírozásával kapcsolatos, aggódó érdeklődésükre.
Madaras Norbert a politikai, közhatalmi helyzet jelentős változását eredményező országgyűlésiképviselő-választásra utalva igyekezett megnyutatni a sportág szereplőt. (Erre azért volt szükség, mert, mint ismert, a leendő új kormány mértékadó személyiségei korábban többször is utaltak arra, hogy a látványsportágakban jelenleg a finanszírozás alapját képező TAO-rendszer megszüntetését tervezik – a szerk.)
Az MVLSZ-elnök szavaiból kiderült, hogy a 2026-27-es “TAO-szezon” szakmai előkészítése a klubok és a szövetség hatékony munkájának eredményeként lezajlott, a hiánypótlások is megtörténtek, a szükséges döntések megszülettek, a klubok ismerik a rendelkezésükre álló lehetőségeket, azokkal a jelenlegi ismeretek szerint számolhatnak. Így mindazoknak, akiknek a TAO-forrás jelenti a működés alapját (és gyakorlatilag szinte minden pályázó ilyen) egyelőre felesleges aggódniuk.
Ami pedig a jövőt illeti: a sportirányítás területén nyilvánvalóan változások lesznek, de ha a TAO-finanszírozás meg is szűnik, biztos, hogy más módon érkezik majd állami támogatás. Az elnök reményét fejezte ki, hogy az MVLSZ évi rendes közgyűlésén, május 16-án már több információval tud majd szolgálni. Mindenesetre kifejezte: bízik abban, hogy a sportág múltja, az utánpótlás eredményei, az itt dolgozó szakemberek munkája alapot ad arra, hogy a jövőben is az eddigihez hasonló finanszírozásban részesüljön a vízilabdsport.
A konferencia első előadójaként Topál József magatartáskutató “idegi alapon” szedte ízekre a vízilabdajáték során a pólós fejében lezajló folyamatokat, megvilágítva a döntésfolyamatok tudományos hátterét. És persze azt is, hogy ezen ismereteket hasznosítva miként lehet a felkészülés során fejleszteni a szóbanforgó, akár meccsek eldöntésére is alkalmas készségeket. Topál professzort többször láttuk a válogatott idei edzésein, és nyilvánvaló az összefüggés: az úgynevezett kognitív edzésmódszer is teljesen megszokottá vált a nemzeti csapat foglalkozásain.
Géczi Gábor és Havanecz Krisztián (utóbbi szintén rendszeres látogatója a férfi csapatunk foglalkozásainak) edzéselméleti részletkérdések megvilágítására használták fe félórás idejüket. A bemelegítés jellemzőinek részletezésétől kezdve a streszelmélet gyakorlati hatásáig.
Magyarovits Zoltán úszó mesteredző, aki tíz éven át irányította Kós Hubert edzéseit, egészen alapvető kérdésekre irányította rá a figyelmet, természetesen azzal a szándékkal, hogy a gyerekekkel foglalkozó vízilabdaedzők mire figyeljenek tanítványaik úszástudásának javítása során.
A kézilabdát vízilabdára cserélő, felnőtt válogatottaink mellett dolgozó két rendkívül profi gyógytornász, Budai Nikolett és Budai Bettina “saját maga ellen beszélt”, hiszen a sérülések megelőzésének lehetőségeit taglalták, azért, hogy ne az ő rehabilitációs munkájukra legyen szükség ahhoz, hogy az érintett sportolók visszatérhessenek a játékba.
Két fiatal edző, Gyenes István és Krizsán András a 15 évesek tehetséggondozása során összegyűjtött fél évtizedes tapasztalatait osztotta meg az edző kollégákkal.
Végül rendhagyó módon egy játékvezető, Kovács Cs. Tamás fejtette ki gondolatait a játékosok, gyerekek, szülők, edzők és bírók “sokoldalú kapcsolatának” jellegzetességeiről, sőt a jelenlegi rengeteg anomália megszüntetése érdekében javaslatokkal is élt.
A konferencia teljes videóanyaga megtekinthető: