Pénteken elutazott Horvátországba a magyar válogatott. Ott voltunk az indulásnál, fotóztunk, valamint Varga Zsolt szövetségi kapitányt és Székely Bulcsút kértük a vlv kamerája elé.
A magyar Eb-csapat:
Lévai Márton, Vogel Soma – kapusok;
Angyal Dániel, Ágh György, Burián Gergely, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Konarik Ákos, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Német Toni, Vadovics Viktor, Vigvári Vendel, Zalánki Gergő – mezőnyjátékosok.
Mint többször megírtuk, a spliti Eb-n meccsenként 13 játékos szerepelhet, de az aktuális csapatot 15 játékosból lehet kijelölni és nincs akadálya az indoklás nélküli cserének a következő mérkőzésre.
A SPLITI EURÓPA-BAJNOKSÁG (AUGUSZTIS 19.-SZEPTEMBER 10.) PROGRAMJA
VLV-VIDEÓK:
– Szervusz, Zsolt! Utazás előtt vagyunk, vagytok, érdeklődöm, milyen a helyzet, milyen a csapat, mire számíthatunk? Kicsit foglald össze: hogy áll a csapat!
– Az elmúlt hónap nagyon sok és kemény munkával telt, én azt gondolom, hogy elértük a fizikai teljesítőképesség határait. Maximalizáltuk az eltelt időt, nyilván egy-két kisebb sérüléssel megúszva ezt az elmúlt időszakot – leszámítva Pohl Zoliét, akinek sajnos nagyobb sérülése lett.
Jól és sokat tudtunk dolgozni. Nyilván az Európa-bajnokság méri majd meg azt a munkát, amit elvégeztünk. A spanyolországi túra jó erőmérő volt, a Benu Kupa inkább arra szolgált, hogy elkezdjünk hivatalos mérkőzéseket játszani. Spanyolországban egy komoly ellenféllel tudtunk készülni öt edzésen, ez fontos része volt felkészülésünknek.
Most olyan szakasz következik, amikor újra kell vennünk azokat az elemeket, amelyeket játszunk, le kell tisztázni a dolgokat. Eddig csináltunk sok mindent, ez megy valahogy. Az szokott történni, hogy amit gyakorlunk statikus helyzetekben, a játék hatására kicsit az egész elmozdul, hiszen az ellenfél nem pontosan azt csinálja, amire számítunk. Pár napunk van még arra, hogy a nagyobb részekekt, az emberhátrányt, a védekezés egyes elemeit letisztázzuk, ez egy-két edzés lesz, de pont erre van időnk, így is volt tervezve. És most már gőzerővel ráfordulunk a ránk váró meccsekre.
Azért tudunk a szerbek elleni mérkőzéssel foglalkozni – nem mintha lebecsülnénk a szlovénokat, akikről egyébként nincs anyagunk, de szlávos, a horvátokéhoz hasonló vízilabdát játszanak -, mert nekünk ebben a csoportban a szerbek lesznek a kiemelt ellenfeleink. A következő napok már azzal fognak eltelni, hogy a szerbek elleni mérkőzésre készülünk.
– Az egész tornával kapcsolatban mik a várakozásaid?
– Talán megfogalmaztam már korábban is: ha látom azokat a játékelemeket megvalósulni, amelyeket gyakoroltunk és amelyek szerintem előre visznek bennünket, akkor…, nekem ez az elvárásom, hogy ez megjelenjen.
Mindig fontos az eredmény, ez teljesen egyértelmű. De fel kell fognunk azt, hogy ha nem indulunk el azon az úton, amelyen elindultak a körülöttünk lévő csapatok, s mindig az eredmény alá kényszerítjük magunkat és azt gondoljuk, hogy ha van egy eredmény, akkor minden rendben van, akkor ez mindig rövid távú megoldásokat hoz és eltakarja a problémákat.
Én úgy látom, hogy sokat kellett és sokat kell foglalkozni azzal, hogy megfelelő módon tudjunk szorosan fogni, azzal a modern felfogással végezzük a szoros emberfogást, ahogy a környezetünkben, az előttünk lévő csapatok teszik. Úgy tudjuk megfogni a centereket, úgy tudjuk szűkíteni nekik a teret. Az emberelőnyeinknél nagyon fontos, hogy a kapufás mozgás, illetőleg a labdajáratás hatékonysága megfelelő legyen – nyilván ezután az jön, hogy az emberelőnyt be kell lőni. De ahhoz, hogy be lehessen lőni…, a vb-n oda jutottunk el, hogy hiába vannak a legjobb lövőink, nem jutottak el lövésig, mert akkora nagy nyomást helyeztek ránk az ellenfél védői. Ezen dolgoznunk kell. Nyilván építenünk kell a centerjátékot is, egy újszerű, hatékonyabb centerjátékot.
Ezek azok az elemei a játéknak, amelyek most nagyon fontosak, és hogyha ezek az elemek megjelennek a védekezésben, a hátrányban, a támadásban, akkor azt gondolom – most tényleg eredménytől függetlenül…, talán ismersz annyira, hogy nagyon eredménycentrikus vagyok, de azt is tudom, hogy kell lenni egy tervnek. Terv nélkül nem tudunk egy picit távolabbi cél felé haladni. Az olimpia a cél, elsősorban addigra kel megtalálni az embereket, felkészíteni a játékosokat, azzal a zárójeles megjegyzéssel, hogy ugyanazzal a nyomással játszunk majd itt is, mint az olimpián.
Ez egy terv, az én fejemben így néz ki és ezeket az elemeket szeretném viszont látni. Döntő szituációkban kell jól teljesíteni, ilyen szempontból ez olyan, mint ha olimpián lennénk. Ennek a nyomásnak jelen kell lennie, ezt el kell tudni viselni, hiszen ez lesz az olimpián is. Ez vonatkozik mindegyik világversenyre, amelyen elindulunk.
Egy terv szerint kell haladni és a mentális felkészítéshez is kell egy terv, nemcsak a fizikálisnak és a játék fejlesztésének. Hogy mire eljutunk oda, addigra mentálisan, fizikálisan és taktikailag is e legfelkészültebb legyen a csapat.
– Köszönöm szépen, Zsolt, és jó utat kívánok!
– Székely Bulcsú, a magyar férfi vízilabda-válogatott csapatvezetője áll a vlv kamerája előtt, szervusz, Csucsu! Elindultok hamarosan az Európa-bajnokságra, érdeklődöm, hogy mik a hivatalos elvárások, mire számíthatunk, hogy látod a helyzetet?
– Nyilván mindenki megfogalmaz célokat, a közvélemény, a szövetség, mindenki azt mondja, hogy nagyon jó lenne érmet szerezni. Én a magam részéről azzal tökéletesen elégedett lennék, ha nagyon harcos, egymásért küzdő játékosokból álló csapatot látnék a vízben. Olyanokat, akik megtalálják a hangot Zsolttal, illetve a stábbal, mert hosszú távon ez mutat előre. Az, hogy most hányadikok leszünk… – mindenki szeretne nagyon jól szerepelni, de hosszú távon az általam említett szempont szerintem sokkal fontosabb, mint az eredmény önmaga.
– Egy budapesti világbajnokság után, egy ilyen világbajnokság után mennyire fontos ez a torna, hogy látod? Akár a közvélemény, akár a szakma szempontjából? Mekkora a jelentősége?
– Azt gondolom, hogy pont a világbajnokságon, illetve e világbajnokság után történtek miatt van ezen most figyelem és van jelentősége. De talán amiatt is nagy jelentősége van, hogy azért egy újjáalakuló válogatottat láthatunk majd a vízben. Úgy, hogy sokan, akik még ehhez a válogatotthoz tartoznak, most nincsenek itt a csapattal, pont emiatt van jelentősége. De még egyszer mondom, nekem személy szerint sokkal fontosabb az, ami visszajön, nem feltétlenül az eredmény. De hát, ilyen lett a világ…, hogyha van egy érdekes dolog, ha van valami, ami kicsit más, mint a hétköznapi, akkor az rögtön rivaldafénybe kerül.
– Nem tudom, mennyire ismerted meg a csapatot, a játékosokat egyenként, hogy látod, milyen ez a táraság?
– Viszonylag kevesebbet tudtam velük lenni a felkészülés alatt, mert az utánpótlás-válogatottakkal voltam, főleg Belgrádban. De jó néhány játékost ismerek utánpótlás-válogatottakból, illetve nyilván mindenkit ismerek, ha nem is mélyebben. Amiket eddig ezektől a srácoktól láttam, azok nagyon pozitív jelek. Azt gondolom, hogy a szakmán kívül nagyon-nagyon fontos szerepe van a stábnak is, a játékosok egyéni felelősségének is, hogy ez valóban egy igazi csapat legyen. Mert azért azt láttuk a világbajnokságon is, hogy kevésbé jó egyéni képességű játékosokból álló, de csapatként küzdő társaság mennyivel előrébb tud jutni.
– Csucsu, köszönöm szépen, jó utat kívánok!
Várható: vlv-fotók.