Immár csaknem minden kerettag edz, szombaton Olaszországba utazik a válogatott. vlv-edzésriport péntekről videóinterjúkkal és azok olvasható változatával.
Pénteken jócskán kibővült a válogatott felkészülésén részt vevők létszáma – visszatértek a máltai BLF4-en (különböző csapatokban) szerepelt játékosok. (Vámos Márton, Vogel Soma és Varga Vince később csatlakozik, Ekler Zsombor pedig – mint a vlv-nek elmondta: személyes okból – lemondta a kerettagságot.) Szombaton utazás Nápolyba, hétfőn este hivatalos meccs az olaszokkal, majd jövő csütörtökön már Rijekában a horvátokkal.
Az utazók:
Angyal Dániel, Batizi Benedek, Burián Gergely, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Kovács Péter, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Szalai Péter, Szécsi Marcell, Tátrai Dávid, Vigvári Vendel, Vigvári Vince, Vismeg Zsombor – mezőnyjátékosok.
VLV-VIDEÓK:
A videőinterjú leírt változata:
– Angyel Dánielt köszöntöm újra Budapesten. A Duna Arénában vagyunk, véget ért a válogatott első teljes keretedzése. Nem beszéltünk még a Bajnokok Ligája négyes döntője óta. Arra kérlek, néhány mondatban értékeld, hogy hogy vagy megelégedve a csapatod teljesítményével.
– Üdvözlöm a VLV olvasóit, nézőit. Először is: alapvetően pozitívnak értékelem a szezont a Marseille-jel. Amit célként tűztünk ki, hogy bejussunk a BL Final Fourba, azt sikerült elérnünk, ami nagy dolog. Azért ez a Marseille-nek az első ilyen négyes döntője volt, pedig évek óta próbálkoznak már. Ez ott tényleg egy történelmi siker, volt, örülök, hogy a részese tudtam lenni. Így is fogták fel, így is közvetítették ezt az egész városban. Nagyon örültek neki.
Úgyhogy ennek a fényében teljes mértékben elégedett vagyok a szezonnal. Ha már persze ott vagy egy ilyen négyes döntőben, akkor szeretnél legalább egy meccset megnyerni. Ez nekünk most nem sikerült. De eztt leszámítva azért nincs okunk szerintem szomorkodni.
– Hazajöttél, hosszú utad volt, kocsival jöttél. Ott volt valami kaland?
– Hál’ Istennek nem. Mióta ingázok Budapest és Marseille között, ez volt az egyik legsimább utam. Úgyhogy ez most tényleg jól sikerült. Szerencsére nem tudok semmi izgalmasról beszámolni.
– Mennyi idő ez autóval?
– Körülbelül 1400 kilométerről van szó, megállásokkal 15-16 óra, ha az ember normálisan jön. Ez nem kevés, de megálltam aludni egyet Olaszországban. Általában el szoktam így felezni, vagy kétharmad-egyharmadolni, mert azért úgy kényelmesebb. Most nem siettem, mert egész héten pihenőnk volt, úgyhogy tudtam egy napot Olaszországba aludni. És akkor ez így, majdnem azt mondom, hogy kényelmes volt.
– Jó, hát megérkeztél és szinte rögtön be kellett szállni az edzésprogramba. Milyen volt ez?
– Kicsit át kellett állítani a fejeket, hogy most akkor előző héten még csúcsformában pörölni kellett, most meg azért igazából egy ilyen alapozós időszak kezdődik el itt a válogatottnál. Az elején 500 métereket úsztunk, és akkor még nagyon megindultam, de gyorsan rájöttem, hogy az 500 méter az nem egy hossz vagy két hossz…
Úgyhogy picit át kell kapcsolni, más a dinamika most egyelőre itt az elején. De elkezdünk egy felkészülést, és nagy reményekkel várom ezt a nyarat.
– Egy kicsit szokatlan nekem kívülállónak ez a mostani felkészülési program, mert rengeteg meccs lesz. Ez neked jó? Kedvező?
– Hát, majd kiderül a vb után, hogy mi volt a jó. Az a lényeg, hogy a csapatnak kedvező legyen. Értelemszerűen: én vízilabdázó vagyok, nem úszó, úgyhogy meccset játszani jobban szeretek, mint úszni. Szerintem jó, tehát én örülök neki. Nem is nagyon van idő, elég rövid időszak ez a négy-öt hét, körülbelül ennyi a felkészülési idő. Nagyon-nagyon nagy alapozásokba nem tudunk belállni. Egy picit tudunk húzni az erőnléten, de alapvetően gyakorolni kell és meccset játszani. Úgyhogy én is azt gondolom, hogy ez az út.
– Jó, hát mindjárt elkezdődik, hétfőn hivatalos meccs a Scandone uszodában, Nápolyban. Az olaszok nagyon nagy hírverést csinálnak ennek a meccsnek. Ők, ugye, most térnek vissza az eltiltásból. Neked ez mennyire fontos, mennyire pikáns, mennyire várod?
– Én ehhez a meccsez úgy állok, mint egy állomáshoz a felkészülés elején. Ráadásul úgy, hogy inkább a csapatépülést szolgálja, meg azt, hogy egy picit szokjuk egymást. Mert ilyen összetételű válogatott, még soha nem szerepelt semmilyen meccsen.
Úgyhogy inkább tényleg csak az első állomása ennek az útnak, ami most nyáron vár ránk. Igen, az olaszoknak biztos más, ők rég játszottak hivatalos meccset, de nekünk szerintem ezt nem kell túlgondolni vagy túlstresszelni. Ez csak egy meccs lesz. Ráadásul tényleg nagyon a felkészülés elején, úgyhogy ebből még bármi lehet a későbbiekben.
– Dani, köszönöm szépen. Jó munkát kívánok, jó utat és jó eredményeket.
– Köszönöm szépen.
– Manhercz Krisztián, a máltai hős! Gratulálok Manó, nem beszéltünk még a Final Four befejezése óta. Tudom, hogy már nagyon sokan kérdeztek, de hát az első kérdés az kell, hogy legyen: hogy élted meg, milyen érzés, mennyire töltött el ez elégedettséggel, boldogsággal, szakmai szempontból, emberileg? Milyen volt?
– Köszönöm szépen először is. A Ferencváros úgy vágott neki ennek a szezonnak, hogy mindenhol “is” címet kell védeni. Ez egyfajta teher volt egészen az utolsó pillanatig, az utolsó meccsig. Hiszen dolgozunk szeptembertől, kezdődött az Európai Szuperkupával, aztán a Magyar Kupával, aztán a bajnoksággal. És nyilván volt egy nehezebb időszakunk, azt gondolom, hogy február végén-március elején, amikor azért nem ment a játék a csapatnak, és kicsit elveszítettük azt a fajta dominanciánkat, ami esetlegesen ősszel jellemzett minket, akkor tényleg minden rangadónkat akár húsz gólt elérve tudtuk nyerni.
És tény, hogy a máltai négyes döntő ennek a szezonnak az egyik megkoronázása tudott lenni. Nem mondom, hogy a szezonbeli legjobb játékunkat nyújtottuk, mert nem gondolom így, de az a fajta rutin és az a fajta tudatosság és munka, amit beletettünk szezon közben, az kifizetődött.
– Az új csapatot ismertették, gondolom, hogy egyértelműek a tervek: mindent “is” megnyerni továbbra is.
– Igen, hála Istennek. Már én is úgy érkeztem ide, és a következő szezonban is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sikerült az előző évben mindent megnyerni, van egy elvárás magunkkal szemben. Idén az Európai Szuperkupáért is újra fogunk játszani a Pro Reccóval, ami biztos, hogy hatalmas mérkőzés lesz.
És hát, állunk elébe, azt gondolom, hogy azért a klubvízilabdában az a csúcs, hogyha minden kiírásban a győzelemért kell, hogy vízbe szállj, relatíve elvárásként is akár. És hát ugye a Bajnokok Ligájának is az egyik esélyesei leszünk, hozzáteszem, hogy azért a jövő évi csapatokat elnézve azért nagyon nagy verseny lesz itt a négybe jutásért és a győzelemért is, de teljesen állunk elébe.
– Na, térjünk rá a válogatottra! Ez a mostani volt az első edzése a teljes keretnek. Ez a kis 3000 méter hogy esett itt indulásként, bemelegítésként?
Hál’ Istennek laza volt. Épp mondtam Zsoltak, hogy az elmúlt pár napban nem nagyon éreztem, hogy én ezt a péntek reggelt hogy fogom tudni energikusan elkezdeni, de hál’ Istennek azért ez egy rávezető edzés volt és ahogy ismertette a programot, annak ellenére hogy holnap elutazunk Olaszországba, lesz egy kisebbfajta olyan szintű akklimatizáció azért, hogy nem fog mindig mindenki játszani, hosszabb úszásokat fogunk csinálni, nem is feltétlenül a fizikális állóképességet fogjuk építeni.
Jó volt elkezdeni, nyilván azért van négy hetünk arra, hogy elérjünk egy olyan szintre, hogy a végcélről, arról beszélhessünk, hogy mi lesz a vb-n. Most azt gondolom, hogy a Világkupához hasonlóan a négybe jutás, éremért való küzdés reális célja lehet ennek a csapatnak. Főleg úgy, hogy nagyon kemény edzőmérkőzéseket fogunk játszani, ugye a két tornán is olyan csapatokkal fogunk szembe kerülni, mint Görögország, Spanyolország, Olaszország, Szerbia, Montenegró. Úgyhogy biztos vagyok abban, hogy hasznos felkészülés lesz, mostantól négy hétig az a dolgunk, hogy mind egyénileg, mindpedig csapatként is a lehető legmagasabb szintre tudjunk feljönni.
– Köszönöm szépen Manó, és jó munkát kívánok!
– Köszönjük szépen!
– Varga Zsolt szövetségi kapitányt köszöntöm! Egy szakasza lezárult a felkészülésnek, ma már itt voltak azok is, akik a BL Final 4-ben játszottak. Arra kérlek, fogad össze, hogy az eddigi munka milyen volt, és milyen ez a mostani, ami egy új szakasz kezdetét jelenti.
– Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Nekem még azért nem zárult le teljesen az a szakasz, igazából csak most indult el, ezért egyben kezelem ezt a mostani tíz napot, hiszen ez egy periódus, amit az edzésbeosztásban és az edzéstervben is így kezelek. Nyilván ez a hét még azért kell, hogy szóljon egyfajta átvezetésről, egyfajta olyan munkáról, ami a játékosoknak, akik öt nappal ezelőtt még mérkőzéseket játszottak, segít akklimatizálódni, a maradék fáradtságot kipihenni. Sőt, “kidolgozni”, mert azért valamilyen munkával kell ezt most elérni. Ez egy fázisa ennek az időszaknak, relatíve kevés az idő, rövid a felkészülés, tehát egy kicsit hosszabb pihenőre most nincs lehetőség. Ennyi volt benne, ezért munka közben kell megoldani azt, hogy mindenki optimális állapotba kerüljön a felkészülés végére, amikor elindul majd a világbajnokság. Tehát: az első hét játékkal indul, és ezekkel az egyéb olyan dolgokkal, alap-állóképességgel, inkább egy ilyen közepesebb aerobterhelésekkel indul ez az időszak, plusz a játékterheléssel, ami nem lesz kevés, hiszen két nemzettel, Olaszországgal és Horváthországgal is játszunk.
– Láttam, hogy a program úgy volt kialakítva az edzésprogram, hogy azért a BL-meccseket tudta nézni mindenki. Hogy vélekedsz a máltai történésekről?
– Azt gondolom, hogy jó mérkőzéseket láthattunk összességében. Szerintem nagyon jó teljesítményeket is lehetett látni minden oldalról. Nyilván én annak örültem a legjobban, hogy a magyar játékosoktól láttam jó teljesítményeket. Talán ez volt a legfontosabb része nekem a következő időszakra szólóan, azon túl, hogy nyilván gratulálok a Fadi győzelemhez.
– A most következő időszakban egy csomó meccs lesz. Ez nem szokott azért így lenni a felkészülések során, a világversenyek előtt. Sok hivatalos mérkőzés, nem is akármilyen ellenfelekkel szemben. Ezt hogy kezeled, mi a cél ezeken a meccseken, mit vársz?
– Az előző években az volt a tapasztalat, hogy ha nem kezdtem el időben szervezni a felkészülést, akkor a végére az az érzésem alakul ki, hogy kevés volt a mérkőzés. Abban igazad van, hogy most sok a mérkőzés, de azért relatíve sok a játékos is. És azt gondolom, hogy ez is egy ugyanilyen fejlődési lehetőség a sok mérkőzéssel, és be is lehet osztani. Tehát tudok rotálni, és tudnak játékosok külön munkát is végezni, illetve tudnak készülni a mérkőzésekre is. Van, akinek több játékra van szüksége, van, akinek esetleg több egyéni munkára. És ugye megjön az a része is, amikor már ténylegesen a közösen kialakított taktikával kell tudunk játszani, és azt szükséges gyakorolnunk.
Leginkább úgy tervezem, hogy már utolsó tornára kialakuljon a kép. Ott már jórészt az a 10-15 tudjon játszani, akik utaznak a világbajnokságra. Tehát mindegyik tornának megvan a maga szerepe. És jó ellenfelekkel fogunk készülni, végig nehéz ellenfelekkel, ami önmagában is fejlődési lehetőség. Úgy gondolom, hogy relatíve azért azt lehet mondani, hogy egy fiatalabb csapatról van szó. Sok jó álló képességgel érkező játékosról, akiknél a szinten tartás ebben az időszakban fontos, és az is, hogy játékban úgy tudjon érlelődni ez a csapat, hogy a lehető legjobb teljesítmény jöjjön majd ki.
– Hétfőn lesz az első mérkőzés, az olaszok ellen, Nápoly, Scandone és nagyon készülnek, nekik ez a visszatérés a hivatalos életbe. Hogy vélekedsz erről a meccsről? Fontosabb, mint az “átlagos” barátságos meccsek?
– Ha önmagában nézném, akkor szerintem nem, hiszen most is voltunk kint náluk, és teljesen normális, nagyon jó kétkapukat játszottunk velük, ugye, a Világkupa előtt. Örülök, hogy lesz egy nagy mérkőzés, egy jó hangulatú mérkőzés, minél forróbb, minél nagyobb a hangulata, annál nagyobb az értéke. Szerintem egyébként hasonló lesz majd Horváthországban, csak talán az olimpiai történések miatt lesz a milánói meccs. Én örülök, hogyha nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Két jó csapat találkozik, és bízom benne, hogy egy jó mérkőzés is lesz.
Mind a két csapat az elején jár, tehát azt nem állítom, hogy hibamentes lesz bármelyik csapat játéka, de összességében azt gondolom, hogy azért csak egy jó mérkőzésre lehet számítani.
– Köszönöm szépen, jó utat kívánok!
– Tátrai Dávidot köszöntöm, szervusz Dávid! Az a kérés, hogy mivel te a kezdetektől itt vagy, ennek a felkészülésnek az elejétől, amikor még kevesebben voltatok, mondd el légy szíves, hogy az a felkészülés hogy zajlott? Milyen jellegű munkát végeztetek?
– Sok szeretettel köszöntök mind a kedves nézőt! Egy fizikálisabb jellegű, főleg konditermi edzésekből álló kisalapozást végeztünk az elmúlt hetekben. Néhány közepesen hosszú úszással, de főleg a kondikon és a fizikális munkán, illetve az állóképességi edzéseken volt a hangsúly. Igazából hasznosan töltöttük az időt addig, ameddig a többiek a Final Four-on “töltötték az idejüket”. Innen is gratulálok a Fradi-nak a győzelemhez!
Visszatértek a többiek is, és most már belevágtunk közösen a munkába, és nagyon élvezem, hogy itt vannak a többiek, mert egy nagyon jó csapat és brigád állt így össze.
– Nagy változást jelent ez, tehát nem csak létszámban, hanem gondolom a munka tartalmában is?
– Létszámban mindenképpen, mivel négy mezőnyertékosunk volt eddig, úgyhogy sok gyakorlásra nem volt lehetőség. 🙂
Jó, hogy itt vannak a többiek, és végre tudunk gyakorolni kis előnyhátrányt, átúszásokat, végre egy kicsit a vízilabdán van a hangsúly. Vártam már ezt, igazából mindenkinek nagy megtiszteltetés, hogy itt lehet, és mindenki százszázalékosan dolgozik.
– Holnap elutaztok Olaszországba. Hétfőn lesz az első hivatalos meccs, aztán utána a horvátokkal, aztán egy torna Olaszországban, aztán itthon egy torna. Ez nagyon komoly felkészülési terv. Hogy készülsz erre, mik a reményeid, mit vársz magadtól?
– Unatkozni nem fogunk, az biztos…, lesz bőven program. Én is láttam, hogy a következő időszakban rengeteg helyre utazunk, nagyon sok felkészülési meccset játszunk, sok csapattal készülünk, de hát ez nagyon pozitív, mert igazából tényleg így lehet ráedződni arra, hogy a külföldi csapatok hogyan is működnek és hogyan tud összeállni ez a magyar válogatott. Jó reményekkel állok én is a világbajnoksághoz, magamból szeretném kihozni a maximumat a felkészülés alatt, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy bekerüljek a nemzeti csapatba.
– Ez teljesen nyilvánvaló, de úgy a helyedet mennyire érzed biztosnak?
– Hát erről nem szeretnék nyilatkozni, mert úgy gondolom, nem az én tisztem, hogy ezt megítéljem. Majd a következő négy hét munkája, fogja megadni, hogy pontosan ki kerül be a csapatba, én százszázalékosan fogok teljesíteni.
– Na, hát sok sikert kívánok! Jó munkát!
Várható: a videóinterjúk leírt változata és vlv-fotók az edzésekről