Az állami sportvezetés és a sportág szakszövetségének irányítója is elégedett a két magyar válogatott szingapúri szereplésével. A hétfői budapesti sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a kormány ezen a héten tárgyalja a 2027-es budapesti világbajnokság terveit. “Jelenlegi ismeretek szerint” a torna a kieséses szakasztól kezdődően az MVM Dome-ban zajlik majd, ahol 18 ezer néző követheti a meccseket. A sajtótájékoztató teljes felvétele és a beszédek olvasható változata:
A Duna Arénában hétfőn előbb zárt körben köszöntötték az állami sportvezetés és a szponzorok képviselői a Szingapúrban ezüstérmet szerzett magyar női és férfi vízilabda-válogatottat, majd az összes érintett részt vett a szövetség hivatalos sajtótájékoztatóján.
Az alábbiakban közöljük az esemény teljes videófelvételét és a megszólalások leírt változatát.
VLV-VIDEÓK:
– Jó napot kívánok mindenkinek, köszönöm, hogy itt vannak velünk. A jelenlétünk oka az ünneplés és a köszöntés. Úgy gondolom, hogy ez a két világbajnoki döntő önmagáért beszél, négy olyan alkalom volt, hogy egy nemzet mindkét csapatdöntőbe be tudott jutni, ebből most már kettő a miénk.
Azt mondhatom így néhány nappal a döntő meccsek után, hogy 95 vagy 98 százalékban elégedettek lehetünk. Én mindenképpen az vagyok. Természetesen biztos, hogy van bennünk egy pici hiányérzet. Emlékszem, a világbajnokság előtt a csapatokat bemutató sajtótájékoztatóan azt mondtam, hogy mindenképpen cél a legjobb négybe jutás, illetve emellett az is cél, hogy legyenek olyan fiatalok, olyan új játékosok, akik a közvelemény számára kevésbé ismertek, de most már bemutatkozhatnak és nyomot hagynak, s a jövő válogatottjainak oszlopai lehetnek majd.
Én úgy gondolom, hogy mindkét célkitűzésünk megvalósult. Négybe jutottunk, feltűntek játékosok, akik a későbbiekben nagyon nagy szolgálatot tehetnek a magyar vízilabdának. A két kapitány kinevezésekor, illetve a mandátum meghosszabbításakor, a szövetségnek és az elnökségnek fontos célkitűzése volt, a jelöltekkel szemben pedig elvárás, hogy idén januártól, ebben az olimpiai ciklusban valami új induljon el.
Én azt gondolom, hogy ez megtörtént. Azt hiszem, hogy az út mindenképpen jó. Úgyhogy köszönöm mindenkinek, leginkább talán a stábtagoknak és a játékosoknak.
Ez a két világbajnoki döntő közös siker, és azt gondolom, hogy méltó a magyar vízilabdához, a magyar vízilabda hírnevéhez.
Ez az az alkalom, amikor mindenkinek köszönetet mondhatunk, amellett, hogy a játékosok nagyon sokat dolgoznak, és sokat tesznek azért, hogy ott legyünk mindig a végső elszámolásnál. Köszönöm az egyesületeknek, illetve a klubvezetőknek, amelyek, akik napi szinten foglalkoznak a játékosokkal. Köszönöm az állami sportirányításnak, mert nagyon jó kapcsolatunk, nagyon jó együttműködés van közöttünk. És tudom, hogy ők is kellenek ehhez.
Illetve meg kell köszönnöm a támogatóinknak, akik jó néhányan már évek óta velünk vannak. Jóban-rosszban, tényleg. És hozzárárulnak azoknak a körülményeknek a megteremtéséhez, amelyekben a játékosok készülni tudnak.
Mindenképpen kiemelném az EON-t és a Szerencsejáték Zrt-t, a két főtámogatót. Köszönjük a Benunak és a Seatnak, illetve…, ugyan még nem évek óta, csak néhány hete van velünk, az OTP-nek. Bízom abban, hogy az ezek az együttműködések folytatódnak majd, és a továbbiakban is segítik majd a munkánkat.
Végezetül pedig mindenképpen megköszönném a játékosoknak ezt a fantasztikus két hetet, ezt az élményt. Azt hiszem, hogy nemcsak a saját nevemben köszönhetem, hanem minden vízilabda-szerető nevében. Nagyon sok boldogságot okoztak nekünk. Én biztos vagyok abban, hogy azon fognak dolgozni a jövőben is, hogy hasonló boldogságot és hasonló pozitív élményeket kapjunk majd tőlük, illetve a magyar vízilabdától. Köszönöm.
– Az első gondolat, amit szeretnék most itt a sajtó nyilvánossága előtt is tolmácsolni, az a gratuláció. Őszintén mondom, hogy minden játékosnak, a szövetségi kapitányoknak és egyébként a szövetség vezetőinek is, és ha szabad, megemlíteném a játékosok családtagjait is, akik olyan támogatást nyújtanak ezeknek a kiváló sportolóknak, hogy ilyen hosszú időn keresztül a családtól, barátoktól távol legyenek, és ilyen eredményt tudjanak elérni. Az első gondolat tehát mindenképpen a gratuláció.
A második a köszönet. Volt lehetőségem személyesen is átélni három mérkőzést a helyszínen, az előzőket pedig itthon, a tévén keresztül láttam. Köszönöm sok tízezer magyar ember nevében azt az élményt, amit mind a két válogatott nyújtott ezen a világbajnokságon. És ha szabad, én egy picit visszanéznék az időben, nagyon jó érzés tekintek vissza arra, hogy 2022 őszén egy váltás eredményeképpen Madaras Norbert lett a vízilabdabda szövetség elnöke. Ahogy az elnök úr is elmondta, rendszeres hetente-kéthetente ismétlődő egyeztetés zajlik az állami sportvezetés és közte, illetve a vizilabda szövetség között.
És én nagyon hiszek abban, hogy az a munka, amit az ő irányításával az elnökség, a különböző bizottságok vezetői, az egyesületek végeznek, olyan eredményet fog hozni a magyar sport számára, ami mindannyiunk legnagyobb öröme lesz. És ebben volt egy nagyon nagy lépcsőfok ez a szingapúri világbajnokság. Nyilván nem én fogom ennél az asztalnál a szakmát képviselni, de laikusként is azt tudja mondani az ember, hogy akár a hölgyek, akár a férfiak, amilyen ágon keresztül eljutottak a döntőbe, az önmagában már hatalmas kalaplengetést kell, hogy okozzon mindenki számra, aki követi ennek a sportágnak a fejlődését. Mi a sportirányításban mindent csak és kizárólag Los Angeles-i szemüvegen keresztül vizsgálunk, és ha végignézi az ember, hogy milyen változtatásokat eszközöltek a kapitányok a párizsi olimpiát követően, akkor azt látja, hogy nem csak Los Angelesig, de akár Brisbane-ig is kitekinthetünk a most itt velem szemben ülő kiváló sportolókkal.
Ezen a szemüvegen keresztül én még boldogabb vagyok emiatt a szingapúri világbajnokság miatt. Varga Zsolttól kérdeztem a döntő után, hogy mi kellett volna még, és ő azt mondta: Ádám, ilyen vereségek kellenek ahhoz, hogy majd akkor, amikor a leginkább kell, akkor ez a csapat ezt képes legyen nyerni. Én semmi más nem kívánok mindannyiotoknak, mint jó egészséget, kiváló munkát. Ahogy az elmúlt napokban véget ért ifjúsági olimpiai fesztiválon sikerült a tíz aranyat elérni, nagyon remélem, hogy a vízilabdasport világa sok mindent fog tudni tenni annak érdekében, hogy Los Angelesben elérjük a közös céljainkat és meglegyen a tíz olimpiai arany. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt, jó egészséget és kitartást. Köszönöm szépen!
– Olyan sokat kérdeztek az elmúlt hetekben, vb előtt, vb alatt, annyira sok mindenre válaszoltunk, hogy kicsit ideges voltam, mit fogok most mondani. Alapvetően azt fogom most mondani, ami eszembe jutott az előző beszédek alatt.
Arra gondoltam, hogy amikor én kisgyerek voltam, mindig Gyarmati Dezsőék anekdotáit olvasgattam, az ágyam mellett ki volt rakva Faragó Tamás könyve, nyilván testközelből, egyidősként élhettem végig a háromszoros olimpiai bajnok csapat menetelését. Én nem lettem válogatott játékos, ugyanakkor minden napban benne volt a magyar vízilabdának a csodája, amit egy játékos átél, olyan, aki tudja, hogy ő magyar vízilabdás.
És hogy miben alakult ez át, amióta a női szakágnál vagyok? Biztos, hogy ennek a kilenc olimpiai címnek van nagy hatása a női vízilabdára is, a női válogatottra, ugyanakkor, amikor lemegyek egy válogatott-edzésre, vagy egy mérkőzésre, akkor ott azért más mozgatórugók is vannak. 15 sportoló nőt látok, lehet lányoknak, nőknek, bárhogy nevezni őket, én sportolónőknek szoktam nevezni, akik iszonyatosan sokat edzenek, nagyon-nagyon jól vízilabdáznak, nagyon szeretnek edzésre járni és nagyon szeretnek, imádnak együtt játszani. Ez az, amit én nagyon szeretnék a jövőben is.
Nagyon szeretnék Európa-bajnok lenni, világbajnok lenni, de nem ezt tudom kérni a keret egyetlen tagjától sem, hanem azt, hogy akarjanak minél jobb vízilabdások lenni.
Minden nap azért küzdjenek, hogy válogatottak legyenek, szeressenek válogatottnak lenni, akarjanak ehhez a csapathoz tartozni, és igen, mindenki próbáljon meg minél jobb vízilabdás lenni. Mert az már kiderült, hogy ebben a szakágban is jó játékosokból lehet minél jobb csapatot összerakni.
Nekem nagyon fontos az, hogy lejátszottunk egy Világkupát, lejátszottunk egy világbajnokságot, mind a két eseményen döntőbe kerültünk. És igen, a görögökkel nem bírtunk a döntőben, de nem minket vertek meg a görögök. A görögök mindenkit megvertek ebben a fél évben. Mi voltunk az egyetlen olyan csapat, amelyik tétmeccsen, a világbajnokság csoportkörében meg tudta verni idén a görögöket. Én azt gondolom egyébként, bár ez nem sakkozás volt, de jól sakkoztunk, amikor ott mindent beleadtunk, mert ha egy hajszállat is, ugye könnyebb volt a negyeddöntőnk. Aki ott volt, mindenki látta, hogy az ausztrál-görög mérkőzésen csak a csoda mentette meg a görög csapatot az utolsó két másodpercben, így jutott be a négybe. Az is lehet, hogy a spanyol meccs után mi egy picit kiürültünk, ők pedig pont a döntőre értek abba a fázisba, amiben mi voltunk az elődöntőben, ez most mindegy.
A lényeg az, hogy jobbak voltak a döntőben. Én ezt úgy kezelem, hogy nem azért kaptunk ki a döntőben, mert magyar vízilabda-válogatott vagyunk, hanem azért jutottunk el a Világkupában és a világbajnokságon is a döntőig, mert magyar vízilabda-válogatott vagyunk. Úgyhogy én azt szeretném, ha a játékosok nagyon büszkék lennének magukra.
A harc nyilván minden versenyen újra fog indulni. Meggyőződéssel mondom, hogy az ötödik-hatodik helyért játszó Ausztrália és Hollandia is lehetett volna világbajnok ezen a tornán.
Elmondtam most az ebédnél a játékosoknak is: nem akarok ünneprontó lenni, mert mindent nagyon köszönök nekik is, és a szövetségnek is, de semmit nem változtatok a terveimen. Tehát ez a csapat nem végérvényesen, és nem teljesen, de nyilván most egy kicsikét szétmegy, elkezd mindenki pihenni, edzeni, és én az egész jövő évet arra fogom használni, hogy keresem a játékosokat, keresem a csapatot. Mindenkinek sok sikert kívánok. Köszönöm szépen.
– Szeretettel köszöntök én is mindenkit. Úgy gondolom, ahogy Sanyi is említette, hogy ebben a döntőben a görögök jobbak voltak. A sportolóknak ezt el kell tudni ismerni, mert hogyha úgy kaptunk volna ki, ahogy az ausztrálok, hogy egy bírói ítéletből kettő a nullában lefordulnak az utolsó másodpercben, azt nagyon igazságtalannak tartottam volna. Viszont így azt gondolom, hogy el kell ismernünk: aznap nem mi voltunk a jobbak, hanem ők.
Majd ezt meg kell fejteni természetesen, hogy hogyan lehet ezt kijavítani, de szerintem nagyon büszkék lehetünk erre az egész utazásra, amin keresztülmentünk az elmúlt egy évben, és erőt kell, hogy adjon a folytatáshoz. Iszonyatosan motiváló volt az egész világbajnokság, meg az, ami munkát beletettünk, és ahogy igazi csapattá alakultunk. Ezen az úton kell továbbmennünk, fognunk egymás kezét, és hinnünk abban, hogy nagy dolgokra vagyunk hivatottak. És én úgy gondolom, hogy a legjobb kezekben van ez a női válogatott.
– Első szóként szeretnék így hivatalosan is gratulálni a lányoknak. Nagyon jó volt az, hogy előttünk álltatok egy nappal, és tudtunk örülni és büszkék lenni rátok. És ez egy nagyon-nagyon jó érzés volt, hogy ilyen jól és sikeresen zártátok. Úgyhogy így élőben is szeretnék nektek gratulálni, mindenkinek. Bár megtettük ugye, amikor tudtuk, de tényleg nagyon büszkék voltunk rátok.
Én úgy gondolom, ahogy elkezdtünk dolgozni ebben az évben, ugye még a Világkupa előtt, én azóta úgy érzem, hogy egy szó szoros értelmében is hosszú és nagy utazás volt, de úgy gondolom, hogy minden tekintetben az volt. Kijelöltünk magunknak egy sajátos utat, amin szeretnénk járni. És aminek úgy nagyon örültem az eredményesség tekintetében, hogy…, mindig kell azért egy visszajelzés ahhoz, hogy az út, még ha hiszünk is abban, hogy jó úton vagyunk, mégiscsak ad egy visszajelzést arra az eredmény, hogy ténylegesen az a hatalmas munka mentálisan, fizikálisan, amit ebben az időszakban a csapat beletett, a játékosok, hogy annak ténylegesen van eredménye. És ez a látható világban is meg tud nyilvánulni. Óriási büszkeség van bennem, emiatt az út miatt leginkább, amin elindultunk és amin ugye, járunk ebben az egész időszakban. És csak azt tudom mondani továbbra is, hogy fontos, hogy ezen az úton maradjunk. Fontos az, hogy pontosan lássuk azt, hogy a céljaink hol vannak, hova tettük őket és miket szeretnénk elérni. De talán a legfontosabb ténylegesen az a mentális és lelki háttér, amin minden nap dolgozunk kell ugyanígy tovább.
Nyilván most van pihenő, természetesen. Tudjátok, hogy fanatikus vagyok, legszívesebben holnap elkezdeném újra az edzéseket. De valójában tényleg meg kell adni a léleknek ezt a pihenőt, ami most jár, mert óriási volt ez a munka, a feszültség, a stressz, amivel az egész nyár járt. Tehát igenis jár a pihenő.
A következő időszakban viszont ténylegesen folytatni kell, hogy mindenki minél mélyebben és minél jobban hozzá tudjon férni azokhoz az erőforrásokhoz, úgyhogy nagyon köszönöm és nagyon büszke vagyok rátok ezért a munkáért, amit én láttam és tudom, hogy elvégeztetek. Szeretném megköszönni a stábomnak is, hiszen azért vannak új tagok is a stábban, vannak régiek is, és mindenki óriási lelkesedéssel és hatalmas erővel vetette bele magát ebben az időszakban. Úgyhogy köszönöm, köszönöm nektek is a munkátokat.
A családoknak szintén, akik otthon várnak bennünket, és tudom, hogy sokszoros teher hárul ilyenkor főleg a gyerekes családokra, de így igazából mindenkire ezekben az időszakokban. Nagyon fontos az, hogy hátulról milyen hátteret kapunk, hogyan tartanak meg minket néha, amikor esetlegesen nehéz pillanataink vannak, úgyhogy nagyon nagy köszönet nekik is. A szurkolóknak, akik távolról, én úgy gondolom, hogy maximálisan azt éreztették velünk, hogy büszkék ránk.
Amiért tényleg fontosnak gondolom, és ez egy küldetés is talán valahol, hogy talán egységesen lehet szurkolni valamiért, és egységesen lehet örülni itthon egy eredménynek, illetve egy csapatnak. Ezt nagyon fontosnak gondolom. Úgyhogy nagyon köszönöm, köszönöm a szövetségnek is a munkáját, és mindenkinek, aki támogat minket.
Mi azt tudjuk ígérni, hogy ezen az úton haladunk tovább, és mindent megteszünk azokért az eredményekért, amiket soroltál. Köszönöm.
– Üdvözlök én is mindenkit. Én is ugyanazzal kezdem, mint Zsolt, gratulálok a lányoknak. Keszinek már a vb közben mondtam, hogy hatalmas öröm titeket nézni. Az első naptól ez volt, úgyhogy tényleg hatalmas elismerés.
Kicsit mind a két válogatottról azt gondolom, hogy voltak rutinosabb játékosok, voltak első világversenyes játékosok, és mind a két csapat megtanulta ezen a vb-n, hogy lehetsz nagyon jó egy bizonyos mérkőzésen, két nap múlva ugyanúgy a nulláról kell tudni tovább építkezni, mintha semmi nem történt volna. Hatalmas csatákat játszottunk, tényleg nagyon hosszú utat jártunk be, a férfi csapattal biztos, egész nyáron vonatoztunk, buszoztunk, mindent csináltunk, tehát tényleg hosszú útjaink voltak.
– Elterveztünk egy célt januárban, hogy milyen utat szeretnénk bejárni, már a világbajnokságig, majd a januári Európa-bajnokságig, aminek a kifutása nyilván az olimpia lesz. És ahogy mondták, az most a legfontosabb, hogy ebből a világbajnokságból eltegyük azt, ami tud minket tovább építeni majd a januári Európa-bajnokságra, de azt kell, hogy mondjam, hogy most mind a két csapatnak fel kell tudni emelni a fejét. Mert tényleg megszerettettük azt gondolom a vízilabdát megint az emberekkel, jó volt nézni, ahogy mind a két csapat játszik, úgyhogy tényleg mind a harminc játékosnak elismerés jár szerintem, és a stáboknak is végig, gratulálok mindenkinek. Köszönöm.
Schmidt Ádám és Madaras Norbert a 202-es budapesti vb-ről
Hajdú B. István: Azt se hallgassuk el, hogy a következő világbajnokság Budapesten lesz. Ez milyen terhet ró esetleg, vagy édes terhet, vagy kellemes gondokat okoz, hiszen azért, no ha kétségtelenül a Los Angeles-i olimpiára figyel mind a két válogatottunk, azért egy budapesti világbajnokságot nyilván nem lehet félvállról venni.
Schmidt Ádám: Vélhetően a holnaputáni kormányülésen lesz döntés a világbajnoksággal kapcsolatos előterjesztésről, de amit tudok mondani, túl azon, hogy nyilván hatalmas nyomás lesz majd a játékosokon, hiszen ez egy kvalifikációs vb: remélem, ösztönző lesz, hogy a mostani tudásunk szerint a torna kiesési szakaszát, és az érmekért zajló mérkőzéseket az MVM Dome-ban, nagyságrendileg 18 ezer néző előtt fogjuk tudni megrendezni. Szokás a sport világában mondani, hogy ez plusz egy embert jelenthet a csapataink számára. Én remélem, hogy plusz kettőt, és akkor visszaadhatunk valamit a sorsnak azért, amit a hölgyek elszenvedtek a negyeddöntőben Amerika ellen, akik csak úgy tudtak gólt dobni az emlékeim szerint, hogy kettős emberelőnyben voltak. És akkor ilyen kettős emberelőnyt próbálunk meg a hazai rendezéssel előidézni.
Madaras Norbert: Nehéz ehhez mit hozzátenni, de én azt gondolom, hogy nemcsak a vízilabdázóknak, hanem minden sportolónak nagyon nagy dolog egy hazai világesemény. Nekünk a vízilabdában már több is megadatott az elmúlt 15-20 évben, úgyhogy én azt gondolom, hogy ennek motiválóan kell majd hatnia. Biztos, hogy nem fogjuk ezt elhallgatni, ez egy nagyon fontos esemény a magyar vízilabda, meg valószínűleg a játékosok életében is, főleg, hogyha ilyen körülmények között játszhatunk majd.