Tervezett edzőváltás az OB1 9. helyén végzett METALCOM Szentesnél: Kis Gábor helyet cserél az eddigi másodedzővel, Somogyi Balázzsal, aki átveszi a csapat irányítását. Először az olimpiai bajnok Kicsit kérdeztük a részletekről.
KIS GÁBOR (METALCOM Szentes) a vlv-nek:
– Emlékezetes meccs utáni nyilatkozattal zártad jelenlegi vezetőedzői teendőidet, bejelentve, hogy Somogyi Balázs veszi át a munkádat a csapat mellett, s a jövőben másodedzőként leszel jelen a kispadon. Egy kicsit bővebb indoklást szeretnék kérni.
– Igazság szerint már a bajnoki szezon kezdetekor ez volt a terv. Hála istennek, nyugodt szívvel adhatom át a csapatot Balázsnak. Ugye, én eleve szakmai igazgatónak jöttem a klubhoz, közben változtatni kellett, s most visszatér minden a rendes mederbe. A célom az volt, hogy a szentesi körülményekből, a szentesi edzőkből megpróbáljam kihozni a maximumot. Somogyi Balázs most nagy lehetőséget kap és én látom benne azt az edzőt, aki ebből a közegből érkezve méltó irányítója lehet a város csapatának. Igyekeztem úgy előkészíteni a váltást, hogy minél könnyebb dolga legyen.
– A most zárult szezont hogy értékeled?
– Őszintén mondom: csodálatosnak! Nem gondoltam volna, hogy így lesz, már csak azért sem, mert nincs mögöttem két évtizedes edzői múlt, emiatt voltak kétségeim a saját szerepemet illetően is. De aztán a szezon elég jól sikerült, azt kell, hogy mondjam, felülmúlta minden várakozásomat. Az első jel az volt, hogy a Magyar Kupa kvalifikációs köréből úgy jutottunk tovább veretlenül csoportelsőként, hogy a mi négyesünkben az UVSE mellett a Szolnok és az OSC szerepelt. Akkor kezdett el kicsit körvonalazódni, hogy más lesz ez az év, a játékosaink idővel képesek lesznek stabilan olyan teljesítményt nyújtani, amely jobb eredményekre is elég lehet. Ez aztán a tervet is megváltoztatta, meg persze a csapaton belüli hangulatot is. Innentől kezdve az összes játékos gyakorlatilag mindenkit meg akart verni, vagy ha erre nem volt esély, például a Ferencváros esetében, akkor az volt a cél, hogy addig, ameddig tudunk, tartsuk a lépést az ellenféllel és a lehető legmagasabb szinten játsszunk. A Fradi ellen az első fordulóban még a harmadik negyedben is döntetlen körüli volt az állás.
Szóval összességében: az én célom az volt, hogy sikerüljön visszatérni ahhoz a mondáshoz, ami a régi időket jellemezte, “Szentesen játszani mindig nehéz”. És nem azért, mert fizikailag agyonverjük az ellenfelet, hanem azért, mert itt mindig meg kell küzdeni a jó eredményért. Az alapszakasz végén egyetlen győzelemre voltunk attól, hogy bejussunk a legjobb nyolc közé, a Szolnokot kellett volna megvernünk, ami nem sikerült – bár sokáig megvolt erre is a remény, – de hogy ilyen mérkőzéseket játszhattunk ebben a szezonban, az mindennél többet mond.
Amikor elmaradt a felsőházba jutás, látszott a csapaton, hogy nagy álmok törtek össze, de szerencsére ez az időszak nagyon rövid ideig tartott. Vissza tudtunk kerülni a korábbi állapotba és végül magabiztosan szereztük meg a 9. helyet.
Többször mondtam, hogy nálam jobban senki nem akarja a csapat sikerét. Nos, a szezon végére kiderült: lehet, hogy a játékosok még nálam is jobban akarták. Ez akkor lett világos, amikor a Miskolc elleni helyosztó utolsó negyedében háromgólos hátrányból tudtak fordítani. Ezzel azt is bizonyították: nem volt véletlen, hogy a felsőházba jutás küszöbén voltunk.
Szentesre érkezésemkor a csapat egy meccsre volt a kieséstől, a következő évben már 11.-ek lettünk, most pedig 9.-ek. Ez még mindig egy fejlődőképes csapat, s az is a rangunk emelkedését mutatja, hogy nálunk sokkal komolyabb célokat kitűző klubok innen igazolnak. Szakmailag olyan munka folyik Szentesen, amivel hozzá tudunk járulni a magyar vízilabda értékeihez.
Meccs előtti pacsizás a csapatkapitánnyal, Szatmári Kristóffal. Jobbra az új vezetőedző, Somogyi Balázs
– Amit mondasz, abból az is következhet, hogy gyengül a csapat. Távoznak a kulcsemberek?
– Nem viszik el a legjobbakat, hála Istennek. Én azt gondolom, hogy nagyon jó vízilabdázók maradnak Szentesen. Nem gyengülünk, lesznek érkezők és tovább folytatódik az a folyamat, hogy elsősorban szentesiekre építsünk, hiszen a város ezt megérdemli, az itt élők számára fontos, hogy ebből a szempontból is magukénak érezhessék ezt a gárdát. Tavaly Tóth Gyuszi tért vissza, most is jön majd haza egy szentesi és megvan a tervünk a továbbiakra vonatkozólag is, amennyiben az anyagi lehetőségeink ezt lehetővé teszik. Folyamatos az itteni utánpótlásból érkező játékosok beépítése is.
Természetesen még nem ismerjük a riválisok új összetételét, de az biztos, hogy Szentesen jövőre is olyan csapat lesz, amely izgalmas meccseket kínál az egyre gyarapodó szurkolótábornak.
– Köszönöm a beszélgetést!
Várható: vlv-interjú Somogyi Balázzsal, az új vezetőedzővel.