Varga Dénes, aki betegség miatt csak később utazott Dohába a csapat után és harmadik vb-meccsünkön mutatkozott be (a kimaradó Jansik Szilárdot csapatkapitányként is “helyettesítve”), a kazahok elleni pénteki fölényes győzelmet követően válaszolt a Magyar Rádió (MTVA) tudósítójának és a vlv munkatársának kérdéseire.
VARGA DÉNES a Magyar Rádiónak (MTVA) és a vlv-nek:
MR: – Ha lehet, egy értékelést kérünk ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban. Mit lehet elmondani?
– Majdnem mindent megtettünk azért, hogy ez a meccs tökéletes legyen, sőt, végül is, azzal, hogy lőttek egy gólt, tökéletes is lett, mert így nem tűnik úgy, hogy megalázóak lettünk volna velük szemben.
Én azt kértem a csapattól, törekedjünk arra, hogy nem kapunk egy gólt sem, mert ez mindig üzenet a riválisoknak: a sok lőtt gól mellett mi erősen koncentrálunk a jó védekezésre is. Meg különben is: a rangadókon mindig a védekezés lesz a kulcs, úgyhogy gyakoroljuk azt. De amikor láttam, hogy a kazah fiatalember mennyire boldog volt a lőtt góljától és megtapsolta őt még a magyar közönség is – azt gondoltam, ez így sokkal jobb volt, mintha nulla lenne a vége az ő részükről.
MR: – A tizedik világbajnokságodat kezdted meg, amikor vízbe ugrottál. Ilyenkor egy kicsit felsejlenek az emlékek vagy “egyik a másik után”?
– Is-is. Nem vagyok nosztalgiázó típus. Nemcsak azért, mert nincs miért a múltba révedni, hanem ezért sem, mert kicsit olyan a memóriám, mint az aranyhalé…, nem mindenre emlékszem már. Sokszor érzem három évvel ezelőtt történt dolgokról, hogy mintha 15 éves emlékek lennének. Nem minden “van meg”, bizonyos részletek, amelyekről úgy érzem, hogy szignifikáns momentumai voltak egyes periódusoknak, azok beugranak, de… Itt vagyok, a “most”-ban vagyok. A jelenben vagyok.
MR: – Most vagy, itt vagy, ez jó dolog. Mi az, ami miatt nem jöhettél korábban, akár a csapattal együtt?
– Nem tudom, hogy ezt most érdemes-e kommunikálni, de semmi komoly nem történt. Egyszerűen csak óvatosak voltunk, nehogy valami rólam átragadjon a csapatra. Az az igazság, hogy öt különböző orvossal konzultáltam és közülük csak kettő mondta azt, hogy ez valódi veszély, a másik három azt mondta, hogy nem az. Mi viszont úgy döntöttünk hogy inkább “biztonsági játékot” játszunk és jobb, ha később jövök. Onnantól, hogy zöld lett a lámpa, rögtön vízbe is ugrottam, egyébként addig szárazföldön edzettem, szóval nem az volt, hogy egy betegség legyengített és fizikálisan nem vagyok jó állapotban. Nagyon jól érzem magam, végre megérkeztem és az elkövetkező négy nap segít majd abban, hogy a taktikai feladatok szempontjából is felzárkózzak, ha egyáltalán szükség van ilyesmire.
vlv: – Ha minden igaz, ezen a vb-n kívül egy torna van még hátra a pályafutásodból, a párizsi olimpia. Hogy látod a társakat, akikkel az utolsó válogatottmeccseidet játszod, a csapatot, amely jelenleg két, egymástól még mindig kicsit elkülönült részre oszlik, a “zágrábiakra” és azokra, akik otthon készültek, s meccshiánnyal jöttek ide? Milyen esélyeket látsz itt és aztán az utolsó tornádon?
– Ez most egy nagyon érdekes együttállás és boldoggá tesz, hogy mi ezt megtehettük. Egyrészt, ugye, a már megszerzett olimpiai kvóta miatt volt erre lehetőség, hiszen nem volt győzelmi kényszerünk a zágrábi Európa-bajnokságon. Másrészt pedig: van olyan játékosállománya a magyar vízilabdának, hogy ki tudunk állni úgynevezett B csapattal egy Európa-bajnokságra és nem szerepelünk le, hanem nagyon jó élményekkel jöttek haza annak a csapatnak a tagjai. És csatlakoztak hozzánk, akik komoly, alapozás-jellegű munkát végeztünk és erőtől kicsattanóan vártuk a szereplést úgy, hogy nem voltunk a sűrűn lejátszott fontos meccsektől kiégve, mint ők – és persze az összes többi válogatott, mert hiszen mindenki más teljes csapattal ment az Eb-re.
Szóval úgy gondolom, hogy ez a fúzió ígéretes. Talán látszott is ez az olaszok elleni meccsen, például azon, hogy Vámos Marci milyen nagyot ment.
Állok a folytatás, az itt még lejátszandó három meccs elébe, nagyon várom már a nagy téttel bíró mérkőzéseinket, mert jó érzéseim vannak a csapattal kapcsolatban.
vlv: – Párizs?
– Most ez van. Az majd akkor lesz.
Egyébként nagyon zaklatott az életünk, amikor visszamegyünk, talán egy hetet kapunk Sünitől (Nyéki Balázstól, az FTC vezetőedzőjétől – a szerk.). Egy napra szerettem volna még elkéredzkedni, azt mondta, hogy hát…, két hét múlva az Olympiakosz ellen nyernünk kell…
Szóval, ahogy itt ennek vége, már rögtön a BL-re kell gondolni, elérni ott a négyes döntőt, aztán következik a final four, majd amikor az befejeződik, már az olimpiai felkészülés jön sorra.
Szóval egyelőre legyünk csak szépen itt és most, jelenleg ez a legfontosabb.
MR és vlv: – Köszönjük szépen.
A VLV VB-ALOLDALA FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL
A dohai vlv-fotók a Camera Kft. RF 100-300 mm / 2.8. L IS USM teleobjektívjével készülnek.