Pótszékekről kellett gondoskodni a Duna Aréna tanácstermében – tulajdonképpen nem teljesen világos, hogy miért a változás, de a korábbiakhoz képest óriási érdeklődés kísérte az MVLSZ újabb, hétfői utánpótlás-konferenciáját. Jó hír, hogy az előadások hamarosan megtekinthetők lesznek az interneten. Helyszíni tudósításunk:
Megnyitójában Madaras Norbert, az MVLSZ elnöke felidézte, hogy a januári konferencián jelezte: évente két akalommal szeretnék összegyűjteni a szakembereket, hogy munícióval lássák el őket a hétköznapokra. A szövetség minden segítséget megad a szakmai munkához, hogy folytatódjon az a sikersorozat, amely az elmúlt két évet jellemezte mind az utánpótlás, mind pedig a felnőtt válogatott szintjén.
Az elnök tájékoztatást adott arról, hogy milyen területeken folyik intenzív munka a fejlődés érdekében.
Külsősök bevonásával megújul a sportág oktatási és képzési területe. Új licenszrendszer lesz, az edzők folyamatosan meghatározott feladatok teljesítésével tarthatják majd fenn státuszukat, vagyis a tudás aktualizálása, folyamatos bővítése alapkövetelménnyé válik. Több mint húsz szakember már dolgozik a sportág első tankönyvén, amelyhez videók, animációk is készülnek.
A Daikin cég jóvoltából – amely kifejezetten az utánpótlásképzést szponzorálja – olyan programokra vannak anyagi források, amelyekre eddig nem jutott pénz. Új átigazolási szabályzat készül, amellyek kapcsolatban kikérik a klubok véleményét. Átalakul a játékvezetők képzése.
Több tucatnyi olyan edző dolgozik ma Magyarországon, aki annak idején elvégezte a Magyar Vízilabda Szövetség edzőképzését, amely azonban nem volt és most sincs államilag akkreditálva, ami gondot jelent. A szövetség vezetése dolgozik azon, hogy ezt a helyzetet rendezze, állami szinten is egyeztet és a Testnevelési Egyetem vezetőivel is tárgyal a megoldásról.
Székely Bulcsú, az utánpótlásbizottság vezetője a nemrégiben megalakult oktatási bizottság összetételéről, tevékenységéről beszélt, s megígérte, hogy a műhelymunka eredményeiről folyamatosan tájékoztatják majd a klubokat. Szólt a licenszrendszerről is, amelynek nem az a célja, hogy a jelenlegi edzők életét megnehezítse. Az MVLSZ most kicsit elébe megy a folyamatoknak, mert tudott, hogy az állami sportvezetés minden sportágra szólóan előkészíti e rendszer bevezetését. A tervezet egyszerűsített változatát megismerhetik, véleményezhetik a klubok. A lényeg abban foglalható össze, hogy egy meglévő edzői diploma mellé évről évre meghatározott számú kreditpontot kell majd szerezni (konferencián való részvétellel, edzéslátogatással, publikációkkal stb.) ahhoz, hogy edzőként dolgozhasson a szakember. A cél a folyamatos továbbképzés megvalósítása.
Varga Zsolt, a férfi válogatott szövetségi kapitánya – akárcsak a Szakmai Testület napokban megtartott ülésén, részletesen, aprólékosan elemzett egy sor olyan jelenséget, amivel naponta találkozik edzésen vagy meccsen, s ami változtatásra szorul. Részben szemléletbeli kérdésekről, részben évtizedes szakmai beidegződésekről van szó. Mondandóját a szakmai testületi tanácskozásról készített helyszíni riportunkban részletekbe menően összefoglaltuk, itt most azt emeljük ki, hogy mind a játékosok, mind pedig az edzők munkáját tekintve komplexitást, rugalmas, a helyzetnek megfelelő, változtatásra képes munkaszemlélet alkalmazását sürgette.
A szövetségi kapitány a védekezés jelentőségét érzékeltette egész mondandójával, úgy, hogy e szakerület minden egyes elemét végiggondolva indokolta meg az általa szorgalmazott, részben szemléletbeli, részben taktikai, “elméleti szintű” változtatások szükségességét.
Stieber Mercédesz, a BVSC női csapatának vezetőedzője hosszú időn át – játékosként és edzőként – szerzett olaszországi tapasztalatait felhasználva hasonlította össze az itáliai és a magyar utánpótlásképzést. Beszélt edzésszámokról, versenyeztetési rendszerekről, ám előadásából az derült ki: igazából egyetlen területen van óriási különbség az olasz és a magyar viszonyok között. Ez pedig a mentális hozzáállás. Az olaszok sokkal könnyebben túlteszik magukat egy esetleges kudarcon, ha valami lezárul, nem rágódnak rajta, hanem előre néznek. A rosszul sikerült meccsekben is megtalálják a pozitívumot és ez a szemlélet nagyon komoly előnyt jelent a számukra. Az előadó jelezte, az olasz és a magyar “néplélek” különbsége lehet a titok nyitja, de azt is megjegyezte: érdemes lenne már fiatal korukban mentálisan felkészíteni a magyar vízilabdázókat a sportágban óhatatlanul mindenkit érő kudarcok elviselésére, megfelelő kezelésére, mert ennek hiányában nehéz beépíteni az “utódokat” a klubok és a válogatott felnőtt csapatába. Stieber Mercédesz azt érzékeltette, hogy az olasz nagyválogatottban éppen ezen különbség miatt lehetett húzóember a fukuokai világbajnokságon két, utánpótláskorú játékos, szemben a magyar válogatottal, ahol ilyen komoly szerepet nem tudtak betölteni fiatalok.
Pozsonyi Zsolt, a férfi válogatott erőnléti edzője olyan előadást tartott, amelynek videóváltozatát valószínűleg sokszor fogják elővenni, elemezni a fiatalokkal országszerte foglalkozó szakemberek. Hivatalosan “Az edzés és mérkőzés előtti bemelegítés” volt a téma, de egy sor más fontos ismerettel is gazdagodhattak az előadás hallgatói. Mi a magunk részéről azt szűrtük le legfontosabb mondandóként, hogy már a fiataloknál zajló szárazföldi edzéseken is nagy szükség lenne a játékosok személyes adottságaihoz igazodó egyéni képzésre. Nem valószínű, hogy az alsóbb korosztályokhoz tartozók hétköznapi munkáját a klubok többségénél külön erőnléti edző segíti, ezért lesz valódi kincs Pozsonyi Zsolt előadásának videóanyaga. Már-már ijesztő: egy-egy konkrét gyakorlat bemutatásánál következetesen elmondta azt is, hogy az adott fizikai paraméterekkel rendelkező srácnál a gyakorlásnak bizonyos módja nemhogy nem segít, hanem még árthat is. Alapként kezelte, hogy a “bemelegítés” ma már nem egyszerűen az adott edzésre, meccsre készíti fel a sportolót, hanem alkalmas általános (mint jeleztük, az érintett fiatal személyes adottságaihoz igazodó) fejlesztésre, a különböző izomcsoportok megmozgatására, erősítésére. Ezért ennek a sokak által talán mellékes munkafázisnak gondolt edzésszakasznak nagy a jelentősége.
Végezetül Varga Dániel, az OSC vezetőedzője tartott előadást a blokkolásról. Ha szokásunktól eltérően a ténytudósításban is megengedhetünk magunknak egy kis szubjektivitást, akkor: ugyanazt éreztük, amit Varga Zsolt és Cseh Sándor előadásai közben. Hogy itt valami hatalmas, szerteágazó, nem pusztán elméleti, hanem személyes tapasztalatokon alapuló tudás megosztásának vagyunk a tanúi. És ami még lényegesebb: egyetlen íve van a mondanivalónak, ugyanazt a szemléletet képviselik, a beidegződött (majdnem azt írtuk: begyepesedett), de ma már teljességgel korszerűtlen megoldások átalakítását, a személyes felelősség előtérbe helyezését, a komplexitás gondolati elsajátításának szükségességét – és még sorolhatnánk.
Mert már azon is túl vagyunk, hogy mindennek a védekezés az alapja, a sikeres támadásnak is – ez axióma. Ezen belül jelent óriási változást, hogy mindhárom szakember arra ösztönzi az edzőket: ne kötelességszerűen verjék bele tanítványukba a jó védekezéshez szükséges technikai, taktikai tudást, hanem vezessék rá őt arra, hogy a védekezésben sikerélményt szerezhet. És mindjárt más lesz az egész!
Itt van például a blokkolás. Fel lehet sorolni a játékelem biológiai, élettani alapfeltételeit, a lábmunka fontosságát, a különböző mozgási irányokat, a kar és az ujjak tartását – ezek mind fontos, elengedhetetlen részletek. De ezzel még mindig nem vagyunk sehol. Azt kell megérteni, hogy itt az adott helyzetben elérhető maximum kell, legyen a cél, a Varga Zsolt által testblokknak elnevezett műveletet úgy kell végrehajtani, hogy nemcsak a labda ellövését akadályozzuk meg, nemcsak a kaput takarjuk ki a lövő elől a testünkkel, hanem egyben üzenünk is neki: “Itt nem lövöd át!”
Varga Dani előadásának elején rosszallóan említette meg, hogy a szövetség hivatalos élő jegyzőkönyvében nem vezetik a sikeres blokkolás adatait, pedig, mint tudjuk, ez gyakran ugyanolyan fontos, mint a góllövés. Aztán az előadás vége felé saját magával keveredett ellentmondásba, ugyanis levezette, hogy ha valaki blokkol hármat, e mellett még elronthatott két hasonló helyzetet, viszont az a társa, aki egyetlen sikeres blokkot sem mutatott be, lehet, hogy azért “járt így”, mert olyan jól állt szemben az ellenfelével, hogy az megfutamodott, nem lőtt, mindig továbbadta a labdát. E ponton Dani is megfogalmazott egy, mostantól az ő nevéhez fűződő bonmot-t: “A jó blokk az, amikor el sem tudják lőni a labdát.”
És hát, ha a fiatal játékos azt látja, hogy sikeres blokkolásának hatására edzője úgy csap a levegőbe örömében, mintha a csapata gólt ért volna el – akkor azért abban a fiatalban jelentősen átértékelődnek a dolgok…