Jelentős szabályváltoztatásokat tesztel a vízilabdavilág, s az első versenyek után összegyűlt tapasztalatok már értékelhetők. A magyar szövetség Szakmai Testülete hétfői tanácskozásán elemezte a módosítások miatt megváltozott játék jellegzetességeit, az új, mindenkit alkalmazkodásra kényszerítő elemeket. vlv-riport:
Mint ismert, a legfontosabb változás az, hogy a férfiak játéktere 30 méteres hossza 25 méteresre szűkült. Csökkent a támadóidő (30 másodpercről 25 másodpercre) és az emberelőnyök, valamint a “második támadás” befejezésére rendelkezésre álló játékidő (15 másodpercre). A kapus státusza némileg megváltozik és meccs közben az edzők – meghatározott feltételek teljesítése mellett – két alkalommal kérhetik a meghozott bírói döntés megváltoztatását. (Ha az első kérés alaptalan, elvész a második lehetőség.)
Idézet a vlv 2010-es Faragó Tamás-interjújából:
Valamikor húsz évvel ezelőtt beadtam a LEN-nek egy javaslatot, hogy legyen 25 méteres a pálya. Tudod, mit mondtak? Azért nem lehet ezt megoldani, mert akkor kevesebb reklámtábla fér el. Ennyi eszük van, ennyit tudnak magukból kihozni!
A hétfői fórum két vezető előadója, Faragó Tamás, az SZT elnöke és Molnár Tamás, a szabálymódosításokat bevezető, a felsőbb döntéshozó fórumok számára döntésre előkészítő testület, a World Aquatics Vízilabda Technikai Bizottsága (TWPC) elnöke egyaránt emlékeztetett arra, hogy a magyar szövetség évtizedek óta a sportág korszerűsítésének élharcosa. Nálunk próbálták ki újra és újra az egyes módosításokat komolyabb utánpótlás- és felnőtt versenyeken. (A vlv megjegyzése: amikor csaknem 15 évvel ezelőtt erről a témáról interjút készítettünk Faragó Tamással, azt írtuk, hogy 20-25 éve harcol szenvedélyesen a sportág megreformálásáért.)
A Komjádi Kupa utánpótlástorna évek óta kispályán zajlik, a legutóbbi Magyar Kupa-meccsek is a szabálymódosítás kipróbálásának terepéül szolgáltak. A Világliga januári selejtezőtornái már az új szabályok szerint zajlottak és az áprilisi Világkupa-szuperdöntő, valamint a nyári szingapúri világbajnokság is a módosított szabályrendszer szerint zajlik majd.
Az ülés végén Faragó Tamás bejelentette, hogy a több évtizede általa alapított testület irányítását átadja Kovács Istvánnak.
Faragó Tamás bevezetőjében felidézte az immár évtizedek óta zajló, nagyjából teljesen eredménytelen harcot a vízilabdasport versenyképessé tételéért. Rámutatott, hogy sok szó esik a szabálymódosítások hasznosságáról vagy haszontalanságáról a szakemberek között (még a szövetség elnökségének ülésén is), de mivel egyre csökken az uszodákba kijárók száma, a meccsek nézőinek 80-85 százaléka tévéképernyő előtt ül, elsősorban a közvetítések alapján kell megítélni, hogy egy-egy szabálymódosítás “átüt”-e.
“Ha átüt, akkor mehet a dolog, ha nem, akkor azt el kell felejteni” – tette hozzá.
Molnár Tamás felidézte, hogy voltak már jelentős módosítási kísérletek (1995, Dunkerque, 2016 Bergamo), de különböző okok miatt (elsősorban azért, mert egyidejűleg túl sok változás lett kipróbálva) az ötleteket elvetették a döntéshozók. A sportdiplomata most úgy látja, hogy 1995-ben hoztak rossz döntést az akkori vezetők, ha akkor bevezetik a 25 méteres pályát, akkor talán nem hagyta volna állva sportágunkat például a kézilabda. (Ezt az értékelést a később hozzászóló Fodor Rajmund, az egyik 1995-ös “kísérleti alany” is megerősítette.)
A szakemberek folyamatosan tárgyaltak erről a témáról az elmúlt évtizedekben, azonban Papesz megítélése szerint a sportág jövőjéről elsősorban azok véleménye kellene, hogy számítson, akik kívülről látnak rá a vízilabdára. Ilyen szempontból a most bevezetett módosításoknak információi szerint nagyon jó visszhangja volt.
Ez érthető, ha megnézzük a számokat: a pálya középső, eddig csak úszásra használt részének “kiszedésével” nőtt az akciók és a gólok száma. Érdekes, hogy a mintegy 10 százalékos növekedés ellenére nem változott a kiállítások száma, a súlyos hibák mennyisége nagyjából ugyanannyi maradt, ami azt bizonyítja, hogy a kontakt kevesebb lett, a támadóidő szűkülése miatt a csapatok gyorsabb labdamegjátszásra kényszerülnek.
A világszövetség vezetése kedvezőnek ítéli az unalmas úszás kivételét a játékból, szinte biztos, hogy a 25 méteres pályaméret maradni fog.
Az első hozzászóló, Kovács István – aki tévékészülék előtt nézte a Világkupa-meccseket – rögtön a közepébe vágott: szerinte bár a játék valóban jobban pörög, a challenge intézményével “sikerült” tovább lassítani az egyébként sem nagyon látványos meccseket. Újra és újra állt a játék, vizsgálgatták az adott szituációt és sokszor még a közvetítő riporternek és a szakkommentátornak sem volt fogalma arról, hogy mi történik. Szerinte ennek hatása elsősorban a női meccsek során volt katasztrofális.
Molnár Tamás elárulta, hogy gondolkodnak a felvetett probléma megoldásán, elképzelhető, hogy limitálják a vitás kérdés eldöntésének idejét és ha ezen belül nincs bizonyosság, akkor érvényben marad az eredeti bírói döntés. Hozzátette, hogy a challenge egy új, egyelőre kísérleti intézmény, bevezetése összefügg azzal, hogy megszűnt a mérkőzés utáni óvás lehetősége, egy esetleges hibás bírói döntés korrigálására ez az új “intézmény” lesz hivatott. Hozzátette: a bukaresti torna döntőjében háromszor challenge-eltek az edzők és mindhárom kifogásuk jogosnak bizonyult, nagy jelentősége van tehát ennek az új lehetőségnek. Természetesen feladat, hogy a keletkező holtidő ne távolítsa el a meccs nézőit, marketinges és médiaszakemberek segítségével lehetne ezt elérni.
Horváth János rögtön hozzáfűzte, hogy számára a legnagyobb gond a bírói döntések megmagyarázásának hiánya. Az NFL- és az NBA-meccsek megszokott jelenete, hogy a játékvezető röviden, mindenki számára érthető módon megindokolja az adott döntést. A vízilabdában pedig csak áll a játék és sokszor senki nem tud semmit.
Molnár Tamás erre reagálva azt mondta, nem biztos, hogy erre a feladatra minden játékvezetőnek megvan a kommunikációs képessége, viszont követheti a fejleményeket egy szpíker, akinek kihangosított magyarázata segíti a nézőt az eligazodásban. (Elképzelhető, hogy a szingapúri világbajnokságon már így lesz.)
Godova Gábor azt szorgalmazta, hogy szakemberek készítsenek szoftveres megoldást, a VAR-ral kombinálva automatizálni kellene a kétes helyzetek megítélését – a teniszhez hasonlóan.
Faragó Tamás a játék gyorsulását, átalakulását azzal a szlogennel minősítette, hogy “A kamuvízilabdának vége!”. Kizárólag azzal már nem nagyon lehet nyerni, hogy tönkretesszük az ellenfél játékát. Megfigyelhető az is, hogy változik a center-bekk harc szerepe, kevesebb a kísérlet arra, hogy a középcsatár kiállítást harcoljon ki, inkább akcióznak a csapatok.
A női vízilabda szempontjából fontos változásokról Cseh Sándor beszélt. Mint elmondta, tetszettek neki az új szabályok és talán kevésbé is borították fel a játék eddigi rendszerét, mint a férfiaknál. Készültek a rövidebb támadóidőre, némi meglepetést az okozott, hogy az újra kezdődő támadások (szöglet, emberelőny, stb.) esetében mennyire kevés a 15 másodperc. Női szövetségi kapitányunk is megjegyezte viszont, hogy zavaróan sokat állt néha a játék, volt, hogy úgy érezte, négy-öt perc után már talán újra bemelegítésre lenne szükség a folytatás előtt…
Varga Dániel szerint majdnem minden szabálymódosítás jó. Kétségbe vonta viszont, hogy a sportág felemelkedését szabálymódosításokkal el lehet érni. Ő úgy látja, hogy különböző területek szakemberei, marketingesek, a gazdasághoz értők, sportközgazdászok, média- és kommunikációs szakemberek, generációkutatók, médiafogyasztást mérő hozzáértők közös munkájára lenne szükség. A sportágban dolgozó szakemberek egyrészt nem értenek a felsorolt területekhez, másrészt túlságosan elfogultak a vízilabdával kapcsolatban.
Molnár Tamás Vanja Udovicsicset idézve hozta fel, hogy a vízilabdából eltűntek a szupersztárok. Most is vannak ismert játékosok, de szupersztárok nincsenek, őket “meg kellene teremteni”. Ha pedig felpörög a játék, több a lehetőség, sokkal nagyobb az esély arra, hogy kimagasló egyéniségek válnak ismertté. Példaként említette a bukaresti döntőt, ahol a spanyol Granados nyolc gólt lőtt. Ilyesmi egy nemzetközi torna döntőjében szinte soha nem fordul elő.
Az új szabályok jóvoltából a támadások száma egy-egy meccsen a korábbi 80-85-ről 90 fölé nőtt, de nem volt ritka a száz feletti támadásszám sem. A kiállítások száma mintegy 10 százalékkal csökkent, viszont a korábbi átlaghoz képest kétszer annyi büntetőt ítéltek a meccseken. Ezek az ötméteresek nem elsősorban centerposzton, hanem mozgásos játék velejárójaként “keletkeztek”.
A gyors játék megváltoztatta egy-egy meccs hagyományos menetét, lefolyását. Korábban egy mérkőzés közben megszerzett négy-ötgólos előny gyakorlatilag eldöntött mindent. Ez megváltozott, most már ekkora előny birtokában sem lehet biztosra menni, ahogy például a spanyolok az utolsó negyedben négygólos hátrányból jöttek fel úgy, hogy a végén majdnem egyenlítettek ellenünk a bukaresti csoportkörben.
A kapus is aktívabb szereplő lett, gyakoribb, hogy gólpasszt ad, de egyáltalán: 8-10 másodperccel a befejezés előtt is többször történhetnek olyan drámai események is, amelyek eldöntik a meccset.
Nyéki Balázs azt emelte ki az általa leszűrt tapasztalatokból, hogy ha egy csapat sokkal jobban játszott, mint ellenfele, akkor az olló nagyon gyorsan, látványosan kinyílt. Szerinte ezen a téren várható valamiféle kiegyenlítődés, a játékosok fejben “átállnak” és ismét gyakoriak lesznek a szoros meccsek. Kifogásolta a 15 másodperces emberelőnyt, mint fogalmazott, érthető a cél, de ez a megoldás gyakorlatilag teljesen leszűkíti a taktikai lehetőségeket. Szerinte látványos, ahogyan egyes taktikai variációk szinte teljesen eltűntek a játéktér gyors átjátszása miatt. Ezt nem feltétlenül bírálatként mondta, viszont a 15 másodperces támadáslehetőséget nem tartja elfogadhatónak. Arra kérte Molnár Tamást, hogy az edzők időben kapjanak információt a jövőbeni változásokról, hogy azokra megfelelő módon fel tudjanak készülni.
Szlobodan Nikics 27 méteres pályaméretet javasolt, mert a 25 méter szerinte túl rövid. Indítványozta azt is, hogy a versenynaptár ne kényszerítse szezononként 80 meccs lejátszására a játékosokat, mert ez nagyon megterhelő, felborítja a felkészülés rendes menetét is, hiszen jóval több idő kell a regenerálódásra. Ez a szabályozás már egy nagyobb csomag része lehetne. A szabálymódosítás szerinte csak egyetlen lehetőség a sportág fejlesztésére, további 10-15 jelentős lépést kellene tenni egy ütemben.
Visszatérve a bevezetett szabályváltoztatásokra, Molnár Tamás megerősítette, hogy a változtatásokat tartós tesztelés nélkül bevezették, de szavaiból az derült ki, hogy a hivatalos bejelentés után is lehet mód korrekciókra. Mint mondta: ha csak rajta múlna a döntés, 27 másodperc lenne a rendes támadóidő, 17 másodperc emberelőnyös, illetve a második támadás mind a férfiaknál, mind a nőknél. Ennek megvalósításához újabb javaslat, majd döntés szükséges.
Új problémát vetett fel, hogy a sok (átlagosan meccsenként nyolccal több) gól miatt jelentősen megnőtt a játék közbeni holtidő időtartama. Bizonyos időszakok teljesen “feldarabolódnak”, s egy-egy ilyen szünet a cserék befejezéséig gyakran 35-40 másodpercig is eltart. Ez önmagában mintegy négy perccel hosszabbít meg egy-egy mérkőzést. Alessandro Campagna már javasolta, hogy limitálják a cserére rendelkezésre álló időt. (Molnár Tamás szerint erre 25 másodperc elegendő kell, hogy legyen.)
Fontos új gondolatként említette Papesz, hogy célszerű lenne, ha egy-egy vízilabda-világversenyen nemcsak egy, hanem két helyszín, versenymedence lenne. Ezzel elkerülhetnék, hogy reggeli, délelőtti időpontban kelljen vízbe szállniuk a csapatoknak, csekély sportszakmai értékű meccseket vívni.
Molnár Tamás azt is elárulta, mi okozta, hogy a jelenleg zajló Komjádi Kupa meccsein további két, elég jelentős módosítást tesztelnek. Ő személyesen attól tartott, hogy ha ez a két újdonság is bővíti a módosítási csomagot, akkor a végeredmény egy kusza összkép lesz és inkább marad minden a régiben. Eredetileg Udovicsics javasolta, hogy a nyolc méterről elért gól dupla pontot érjen. Mi azért hoztuk előre hét méterre tesztüzemben ezt a határt, mert a nyolcméteres lövés nagyon ritka (különösen a lányoknál). A másik ötlet két nagy híve Rudics és Bukics, ők a kiállítás reformját sürgetik, e szerint a kiállítottnak ki kell úszni a szögletzászlóig és onnan rögtön visszajöhet. (Erről egyébként már két évtizeddel ezelőtt is volt szó…)
Hangay Zoltán a Komjádi Kupa meccsein azt tapasztalta, hogy a 25 másodperces támadóidőben még nem, viszont a 15 másodperces játék során valóban jelentősen szűkül a taktikai variációk alkalmazásának lehetősége. Ilyenkor viszont jelentősen felértékelődik a játékosok egyéni alkalmazkodó, döntéshozó, improvizációs képessége.
Erre reagált rögtön Kovács István, hangsúlyozva, hogy el fog tűnni a “beszari játékos”, az, aki csak tovább tolja a labdát alibiből, nem vállalja fel a megoldás végrehajtását. Tehát rákényszerülnek a játékosok az aktív cselekvésre, a gyorsabb döntésre, ugyanakkor a rövid idő miatt kevesebb lesz a trükkös megoldás, nem valószínű, hogy újabb és újabb Dumik megjelenését hozza magával ez a helyzet.
Faragó Tamás e ponton felidézte régi vesszőparipáját, a rendezetlen védelem elleni támadásbefejezést. Mint mondta, ez az utóbbi években visszaszorult, most azonban az idő kényszere is arra ösztönzi majd a csapatokat, hogy ne várják meg, amíg valamennyi társuk felúszik az ellenfél kapuja elé, hanem minél előbb próbálják meg befejezni az akciót. Ebben szerinte nagy lehetőségek rejlenek a magyar vízilabdasport számára.
Földi László azt vetette fel, hogy a játékvezetők esetleg kaphatnak-e valamilyen segítséget, hogy a megváltozott, felgyorsult játék során nagyobb eséllyel lehessen megelőzni a bírói hibákat. Szóba jöhet-e harmadik játékvezető szerepeltetése? (Volt itt egy hangos megjegyzés, miszerint a kettő is sok…)
Molnár Tamás szerint a kisebb pálya könnyebb átláthatóságot jelent a bírók számára, s néha még a két spori közötti együttműködés sem zökkenőmentes, nem volna célszerű ezt egy további szereplő beépítésével tetézni. A játékvezetőkkel kapcsolatban Molnár a következetesség követelményét hangsúlyozta. Mint mondta, fontos, hogy amire a meccs elején kiállítást ítélnek, arra a meccs végén is ugyanazt fújják.
Nyéki Balázs kérdése után megtudhattuk, hogy a mostani bajnokság végén már lesz VAR a döntő meccseken!
Fodor Rajmund a technika jobb alkalmazását szorgalmazta. Mint mondta, nagy könnyebbséget jelentene, ha bíróként kapna a fülére egy jelzést “gól nem gól” esetében, nem kellene megállítani a játékot, nem telnének el percek a VAR-ozással.