Az 1948-as londoni olimpia magyar célja a vízilabdában az volt, hogy a megelőző időszak kudarcai után visszaszerezzük a sportágban kivívott hegemóniát. Az eredmény ezüstérem lett. Egy helyszíni tudósítás megmutatja, mennyire más világ volt akkor. Forrásunk az Arcanum Újságok.
A Világ című lap helyszíni tudósításából idézünk:
A rendezőség két televíziós készüléket adott át a magyar tábornak. A távolbalátó masinákat felszerelték és azóta a magyar olimpikonok nem mennek ki minden versenyre, hanem szállásukról nézik végig a különböző pályákon lezajló versenyeket. Harmincan, negyvenen is állanak egyszerre egy-egy készülék körül. Ezt annál szívesebben veszik, mert nem kell fáradniok és költséget is kímélnek. Az a helyzet ugyanis, hogy a versenyzőknek is fizetni kell mindazokon a versenyeken, ahol nincsenek személy szerint érdekelve. Itt-ott “becsúszhat” egy-egy, de általában ez a szabály.
Világ, 1948, augusztus 5.
Forrás: Arcanum Újságok.
Az olimpiát Olaszország nyerte a magyar válogatott előtt.
Csapatunk:
Brandi Jenő
Csuvik Oszkár,
Fábián Dezső,
Gyarmati Dezső,
Győrfi Endre,
Holop Miklós,
Jeney László,
Lemhényi Dezső,
Pók Pál,
Szittya Károly,
Szívós István.
Szövetségi kapitány: Németh János