Ötméteresekkel kikapott a Pro Recco az Olasz Kupa vasárnap délutáni döntőjében a Bresciától. Zalánki Gergővel hosszabb beszélgetést folytattunk a meccsről:
Nap közben üzenetet váltottunk Zalesszel, jeleztem neki előre, hogy a döntő után hívom. Visszaírt, hogy rendben. Aztán lement a meccs, vártam, vártam a telefonálással, úgy éreztem, korai, nyilván le kell higgadnia. Úgyhogy ő hívott, hogy “legyünk túl a dolgon”. Mondtam neki, hogy nem láttam a döntőt, mert csak a RAI Sport adta, interneten nem volt követhető. Visszakérdezett: “Ezt a meccset adták a tévében?? Az jó lesz a vízilabdának… Ezt látva biztos, hogy sokan fognak kijárni a meccsekre! Aki szeret színházba menni, az jöjjön!”
ZALÁNKI GERGŐ (Pro Recco) a vlv-nek:
– Ami itt volt, az egyszerűen hihetetlen. Nem tudom, hogy ez miért jó a sportnak.
Egy hónappal ezelőtt elvertük ezt a Bresciát 13:6-ra idegenben, nem hiszem hogy ők lettek ennyivel jobbak vagy mi estünk vissza. Idejön két olasz nemzetközi bíró és hülyére vesz minket, nem lehet mást mondani, elcsalja a meccset. És nem értem, hogy ez miért jó.
– Mi történt a meccsen? Ezt, amit most összefoglaltál, valamiből levontad…
– Egy órán át sorolhatnám, hogy mik voltak. Úgy kezdődött a mérkőzés, hogy Gitto az ő szokásos módján kiállítás után odaütött egyet Hallocknak. Persze a bresciások tiltakoztak, de hát, egyértelmű volt a négyperces büntetés, mindenki látta, holtidőben odacsapott, Hallocknak felrepedt a szája. Nem tudom, lehet, hogy ezt akarták kompenzálni később, de ha így van, inkább ne fújjanak nekünk négypercest soha!
– Ment tovább a meccs, mi történt?
– A négyperces emberelőnyben kihagytuk a lehetőségeinket, az ötméterest én lőttem, kapufára, majd a Brescia csavart egy gólt, talán döntetlenre jött ki ez az időszak. Mi is sokat hibáztunk a meccsen, nem azt mondom, hogy rohadt jól játszottunk, de ami ezután jött…, hogy legalább tízszer bedobtuk a centernek a labdát – semmi. Mi pedig kaptuk folyamatosan a labda nélküli kiállításokat. Ugranak át a fejünkön – egyből kiállítás. Ez az olasz vízilabda “szépsége”, amit három év után sem tudok megszokni.
Ha összehasonlítjuk a két csapatot, biztos, hogy a Recco erősebb, de nem ebben a vízilabdában. Ebben a Brescia a jobb.
– Ez volt a taktikájuk…
– … és ezt nekik engedik. A Bajnokok Ligájában nem így van, ezért állnak nulla ponttal a csoportjukban, mert ott normális bírók vannak. Állítom, hogy ha rendesen hagynak minket játszani, elverjük ezt a csapatot öt góllal. De úgy látszik, a bírók ebben a sportágban ilyen, ötgólos különbséget “ki tudnak egyenlíteni”, utána pedig az ötméterespárbaj már lutri.
– Milyen volt a rendes játékidő vége, a hangulat, a légkör?
– Teljes őrültek háza lett, a bírók elveszítették a kontrollt, mindenki ugrált a másik fején, parázs volt a hangulat.
– Használtad az elcsalták kifejezést. Elképzelhető, hogy megelégelték Olaszországban a Reccó egyeduralmát és így léptek közbe?
– Szerintem azt akarták, hogy legyen egy viszonylag szoros meccs, ne sok góllal nyerjünk meg egy kupadöntőt. Sorozatban dolgoztuk ki a tiszta kiállításos helyzeteket, amikre nem kaptunk ítéletet, a másik oldalon pedig…, csak egy példa: kint állt a centerük négy és fél méteren, mögötte Younger, aki feltartja mind a két kezét. Ekkor a bíró befújja – labda nélkül – a fórt, mondván, hogy a testével ráfeküdt az ellenfélre… És sok ilyen “apróság” volt. Nem játszottunk jól, kaptunk elkerülhető gólokat, de fizikálisan sokkal jobban bírtuk, ezzel a helyzettel viszont nem tudtunk mit kezdeni, mert ez nem vízilabda. És ezzel az olaszok becsapják magukat, nemzetközi színtéren ők is kénytelenek is normálisan játszani, mert ott nem megy az, ami itt történt.
– Hogy fogadták a csapattársaid a történteket?
– Mindenki teljesen ki volt borulva. Ezt nekünk meg kellett volna nyerni, ezt is várták el tőlünk. Biztos le fogják szedni a fejünket, Sandrónak (Sandro Sukno vezetőedzőnek – a szerk.) szintén, azért is vagyok még mindig ennyire ideges – itt mindenki tudja, hogy csak a győzelem számít, bárhol szerepelünk. Ráadásul tavaly a tavalyi Bresciához képest ez a mostani jóval gyengébb.
– Ezzel a vereséggel viszont az évad további döntői kapnak komolyabb jelentőséget, még nagyobb lesz a felelősségetek…
– Ennek is megvolt a kellő súlya, nem az történt, hogy csak úgy beugrottunk a vízbe, hogy ez biztos győzelem lesz. Nagyon komolyan vettük, ezért is bosszantó a dolog, hiszen, bár nem játszottunk tökéletesen, tényleg mindent megtettünk.
Most nyilván kielemezzük mindazt, ami zajlott ezen a meccsen. Szerintem a döntőben is velük találkozunk majd, biztos, hogy ki fogunk találni valamit erre. És az komoly lesz.
– Köszönöm a beszélgetést!
VLV-VIDEÓ (forrás: a Waterpolo Channel összefoglalója – az ötméterespárbajban lőtt Zalánki-gól nélkül):
Zalánki Gergő az Olasz Kupa döntőjében
Címlapfotó: F. Schenone