Makacs sérülésből épült fel a Fradi csapatkapitánya, Vogel Soma, aki szerdán este a Komjádiban vízbe száll a Pro Recco elleni Szuperkupa-döntőben. Soma az esemény keddi sajtótájékoztatója után nyilatkozott a vlv-nek. Közöljük a vezetőedző, Nyéki Balázs és Jansik Szilárd gondolatait is a csúcsrangadóról.
A SZUPERKUPA-DÖNTŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA
VOGEL SOMA (FTC-Telekom Waterpolo) csapatkapitány a vlv-nek
A videóinterjú leírt változata:
– Vogel Somát köszöntöm, a szerdai európai Szuperkupa-döntő sajtótájékoztatóján vagyunk, és nagy örömmel láttam, hogy itt vagy, csapatkapitányként. Ez kicsit azt sejteti nekem, hogy esetleg talán vízbe is szállsz és játszani fogsz. Nem tudom, ezt megerősíted-e?
– Köszöntök minden kedves nézőt és hallgatót. Megerősíthetem. Az a terv, hogy fogok játszani. Megnyugtathatom a vízilabda-rajongókat, hogy jól vagyok és újra medencébe ugrok. Hosszú volt az út, de nagyon jó érzés ezt kimondani: újra tétmérkőzésen vehetek részt.
– Azt tudni, hogy nem műtöttek meg végül, eredetileg műtétről volt szó. Ez konzervatív kezelés volt? Mit csináltak veled és érzed-e azt, hogy meggyógyultál?
– Fú, hát most ebbe csak röviden mennék bele, mert talán nem ebből a célból vagyunk ma itt, és nem is ebből a célból beszélünk. Igen, nem műtöttek meg. Injekciót kaptam, egy speciális injekciót mindkét oldalra a csípőmbe.
Ez igazából annyira jónak bizonyult, hogy a panaszaim már az injekció után fél perccel, ha nem is teljesen, de mondjuk 90 százalékban csökkentek. Egy hétre rá már szinte teljes körű munkát tudtam végezni a vízben. Nyilván ez nem azt jelentette, hogy akkor egyből belecsaptunk és szét lettem terhelve, hanem ez szépen lassan lett felépítve és rengeteg gyógytornával, kezeléssel és óvatossággal jutottunk el arra a pontra, hogy a holnapi meccsen vízbe ugorhatok.
– Védtél már a Barcelonata ellen a sajtónyilvános edzésen, sőt a New York-i tornán is a kétkapuknál. Hogy érzed, jönnek vissza a dolgok?
– Még azért furcsa. Az edzések olyanok nekem, hogy mindig van valami újdonság, ami úgy újdonság, hogy azért megvan az érzés, csak már rég volt. Vissza kell szokni a kapuban mozgáshoz, a védésérzethez. Ezt kicsit nehéz megfogalmazni, aki kapus volt, biztos, hogy tudja, miről beszélek.
Van az egésznek egyfajta menete, egy olyan érzés, ami belülről jön, és ami akkor optimális, ha természetes. Most még ezt nem érzem teljesen természetesnek. Sok olyan mozgás van, vagy olyan apró mozdulat, amire egyelőre jobban oda kell figyelnem, nem automatikusan jönnek. Hát majd akkor lesznek újra automatikusak, hogyha ismét sok edzésen, mérkőzésen veszek részt, ehhez tényleg idő kell.
– Kívülről milyennek láttad ezt az új Fradit? Sok változás nem történt a keretben, de azért mégiscsak eltelt egy év, nagyobb a felelősség, meg minden. Mindenki a ti skalpatokra hajt. Hogy látod őket a vízben?
– Én magabiztosabbnak és határozottabbnak látom magunkat, mint mondjuk tavaly ilyenkor. Bár elég sok minden történt azóta, de azért erre vissza tudok emlékezni. Nyilván, hogyha holnap megnyerjük a Szuperkupát, akkor ez hatványozottan igaz lesz.
Az biztos, hogy nagyon jó kis kezdőlökés lenne a szezonunknak, és hát, nyugodtabban tudnánk az őszi szezont befejezni. Szerintem az, hogy nem változott nagyban a csapatunk, mindenféleképpen azt segíti, hogy az alapvető játékos-kapcsolatok – annak ellenére, hogy volt azért egy hosszabb nyári szünet, – jobban működnek, és ez kamatozni fog majd. Ha nem is most a szezon elején – bár holnap, remélem, igen! -, hanem hosszú távra nézve, a szezon végére biztosan.
– Jó, hát azért végül beszéljünk néhány mondatot a holnapi meccsről. Olyan híreket lehetett hallani, hogy a New Yorki közös munkában azért voltak feszültségek, ellentétek, kicsit rányomta a bélyegét talán a közös munkára ez is. Most itt a sajtótájékoztatón is szóba volt erről. Ez mennyire fog számítani holnap? Ugye tétre fogtok játszani, méghozzá elég komoly tétre. Ez egy nagy prestízsmeccs. Mire számíthatunk ilyen szempontból?
– Azt gondolom, hogy ezt talán olyan kontextusban érdemes említeni, hogy azt a feszültséget és agresszivitást, ami mondjuk a kinti meccseket jellemezte, ott, az edzőmérkőzés keretein belül lehetett olyan módon kezelni, mint ahogy az kint történt. Most direkt nem mondok semmi konkrétumot. De ezek a dolgok nem férnének bele egy hivatalos mérkőzés során, ahol komolyabb büntetés, eltiltást vonhat maga után egy-egy ilyen akció. Ezt nekünk úgy kell kezelni, hogy az ebből adódó feszültséget, idegességet át kell valahogy transzformálni egy olyan energiába, ami mondjuk a csapat játékát viszi előre és tényleg erőt ad nekünk, bosszúvágyat és még nagyobb küzdeni akarást – leginkább egymásért. Hogyha ez meglesz, akkor, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó mérkőzés vár ránk.
– A hazai pálya mennyire fog számítani? Azért elég komoly szurkolásra lehet számítani így előre.
– Biztos vagyok benne, mindig is így volt, és remélem így is lesz és ez nagyon sokat fog számítani. Nagyon szeretünk a Komjádiban játszani, szinte már hazai pályának érezzük, és ez nyilván azért lehetséges, mert remek szurkolóink vannak, akik egyre nagyobb számban jönnek ki a mérkőzéseinkre és otthonos hangulatot varázsolnak a Komjádiba.
– Köszönöm szépen, holnap este találkozunk.
– Köszönöm, holnap találkozunk!
NYÉKI BALÁZS vezetőedző a vlv-nek a szerdai meccsről:
– Mi a jelentősége a szuperkupa döntőnek?
– Szerintem a klubvízilabda, meg a klubélet csúcsa a Bajnokok Ligája. Azt megnyerni mindig a legnagyobb dolog. Én a Szuperkupát nem helyezném elé, viszont a nevében benne van, “szuperkupa”, ami különlegességet ad az egésznek.
Különleges lesz a körítés, és szerintem különleges amiatt is, mert a Ferencváros és a Recco, papíron a világ két legjobb csapata találkozik. Úgyhogy mindenképp érdekes lesz, a világ legjobb játékosai jönnek, amiatt is érdekes lesz, mert már nincsen jegy. Aki ide tud jönni most, az azt gondolom, hogy nagyon szerencsés lesz, mert olyan játékosokat láthat vízilabdázni, akiknél nincsen jobb a világon jelen pillanatban, és olyan színvonalú meccseket láthat, amire nyilván éhesek a nézők. Úgyhogy az eredményt semmiképp sem mondanám mellékesnek, minden trófeát szeretnénk megnyerni, elmondjuk, hogy fontos lesz a Szuperkupa, talán azt is mondhatom, hogy most ennek a fél évnek ez a legfontosabb mérkőzése.
JANSIK SZILÁRD a vlv-nek a szerdai meccsről:
– Mennyire fontos ez a Szuperkupa-döntő? Arra gondolok egyrészt, hogy itthon van, tehát nyilván eleve borzasztóan fontos a közönség miatt, de ugye egyáltalán, a nemzetközi vízilabda-életben ez egy ilyen vízválasztó lesz, hogy most ki van akkor elöl?
– Azt mondom, hogy ilyen vízválasztó nem lesz. Ha esetleg nekünk nem úgy sikerül, – nem lesz ilyen, mert meg fogjuk nyerni, megnyerjük!, – azt azért tudni kell, te is tudod, mert elég régóta a szakmában vagy, hogy mindenki ránk vadászik, és nem egy hónapja, nem két hónapja, hanem évek óta. Én 12 éve vagyok itt és mindig is ránk vadásztak, mindig is ránk fognak vadászni. Ugye, ez azért van, mert nagyon sokat nyertünk mind nemzetközi szintéren, mind magyar szintéren, és emiatt mindenkinek kevesebb a vesztenivalója.
Tavaly a Recco azért indult az Eurokupában, mert kicsit rossz helyzetbe került a klub, de hál’ Istennek, én nagyon örülök, hogy ebből kimásztak, és újra ott vannak az élen, mert azért lehet mondani, hogy a Pro Recco a világ egyik legnagyobb hírű, múltú csapata. Azért az, hogy milyen magyar játékosok játszottak ott, mindig megsüvegelendő, nem véletlenül játszottak ott, hanem azért, mert ez volt akkor a világ és Európa legjobb csapata. És most ők ide látogatnak. Azt gondolom, hogy nagyon megerősödtek, ott van ugye az olasz válogatott magja, van nagyon jó amerikai, horvát, ausztrál, lehet, hogy valakit kihagyok, meg hát ugye a legjobb spanyol játékos, Granados, szóval nagyon egyben vannak. Voltunk most velük edzőtáborozni, ott is felemásan sikerültek a kétkapuk, néha mi nyertünk, néha ők.
Én azt gondolom, hogy ez a Szuperkupa-döntő simán lehet egy “utolsó labdás” mérkőzés. Tehát, ezért is jó, hogy a kupadöntőnk sem volt sima, plusz ezek a barcelonetás kétkapuk is szorosak voltak. Előfordult, hogy a harmadik negyedben döntetlen volt, vagy épp vezettek, és mi kitűztük célul, hogy oké, egy negyedünk van, meg kell fordítani. Simán lehet, hogy az utolsó negyedben a Pro Recco is vezetni fog, s nekünk ezt is valamilyen szinten gyakorolni kell edzéskörülmények között. Itt sikerült megfordítanunk, tehát ez adhat nekünk önbizalmat.
Szóval én azt gondolom, hogy most eldől: jelenleg ki van jobb formában, de azért ez egy mérkőzés, nagyon hosszú a szezon. Én bízom abban, hogy ők is, és mi is odaérünk a BL Final 4-ra, és azért igazából ott dől el, egy teljes szezon végén, hogy ki a jobb. Hogy most október 8-án éppen ki lesz jobb formában? Én nagyon bízom abban, hogy mi leszünk, mindent megteszünk ezért, és hát, itthon leszünk, rengeteg szurkoló nekünk fog szurkolni, itt lesznek a szeretteink, a családtagjaink, a barátaink. Bízom abban, hogy október 8-án megnyerjük a Szuperkupát, és utána nyugodtabban készülhetünk a hátralévő idényre. Úgy értem ezt a “nyugodtabbant”, hogy nyilván mindenki picit még azért idegeskedik, mert azért ez tényleg nagyon fontos mérkőzés.