A tartalékos Szolnok kitett magáért, de a címvédő a döntő utolsó szakaszában meggyőző teljesítménnyel fordította a maga javára a meccset és ismét kupagyőztes lett. Helyszíni vlv-riport hét nyilatkozattal, a találkozó góljaival és sok fotóval:
Magyar Kupa, 2021
A NEGYEDDÖNTŐK EREDMÉNYEI, NYILATKOZATOK, GÓLOK
A NYOLCADDÖNTŐK KRÓNIKÁJA, EREDMÉNYEK, GÓLOK
A SOPRONI FINAL FOUR ELŐZETESE
A vlv szerkesztősége az olvasók segítségével tartja fenn magát. Kérjük, lépjen be támogatóink közé. RÉSZLETEK
Döntő:
FTC-Szolnok 12:9 (3:3, 3:2, 1:2, 5:2)
G.: Vámos 3, Varga Dénes, Fekete G., Vigvári Vendel 2-2, Jansik Sz., Merkulov Damonte, ill. Schmölcz, Zovics 2-2, Angyal, Kovács Gergő, Nagy Á., Teleki, Szeghalmi
VLV-VIDEÓK:
Köszönjük a képanyagot a szolnokiaknak.
1:0 – Vigvári Vendel első gólja
10:8 – Fekete Gergő második gólja
11:9 – Varga Dénes második gólja
12:9 – Vigvári Vendel második gólja
VLV-VIDEÓK:
– Szervuzs Zsolt! Gratulálok neked, egy újabb strigulát lehet behúzni, megint egy trófeát nyert a Fradi, a te csapatod. Hogy érzed magad most, ezután a döntő után?
– Köszönöm szépen a gratulációt! Szeretnék ma elsősorban a Szolnoknak gratulálni, mert nagyon jó mérkőzést játszottak ellenünk, és nagyon szeretnék gratulálni a játékosaimnak, mind a fiatalabbaknak mind pedig az idősebbeknek, mert maximálisan kivették a részüket a mai, a tegnapi illetve az egész kupasorozatban az egész játékból. Bízom abban, hogy az a munka amit az elmúlt hónapokban elvégeztünk erőt fog adni, hogy amit a továbbiakhoz, kitartást, új lelkesedést, hiszen eljutottunk idáig, tudtunk egy kupát nyerni.
Messziről indultunk, ebben az évben már lettek jó eredményeink, lettek olyanok is, amik egy picit hagytak hiányérzetet, például a Kragujevác-meccs, de összességében azt gondolom, hogy amennyire átalakultunk, amennyire más lett ez a csapat – én nagyon büszke vagyok a játékosaimra. Végigcsinálták a mai napot is, már lehetett látni a fáradtságot a karokban az izmokban a mozdulatokban, a lövésekben, de ennek ellenére mégis volt egy utolsó negyedünk, amelyben maximális koncentrációval, szívvel-lélekkel meg tudtuk nyerni ezt a mérkőzést.
– Ez a kupagyőzelem borítékolható volt annak ismeretében, hogy a döntőbeli ellenfél hiányos, tegnap egy nagyon kemény meccset játszott. Éreztél emiatt nyomást, feszültséget?
– Egy győzelmet sosem mondanék borítékolhatónak, mert ez a csapat tegnap megverte az OSC-t négy góllal, ha jól emlékszem, tehát azért azt gondolom, hogy akkor is megmutatták, hogy ők jók. Az év elejét nem kezdte jól a Szolnok, de én akkor is jó csapatnak gondoltam őket. Mi, amikor játszottunk velük, az döntetlenközeli mérkőzés volt. Tény és való, én is gondolkodtam rajta, ahogy tegnap megnéztem ezt a mérkőzést, hogy biztos sokat kivett belőlük, mert brusztos mérkőzés volt, nehéz mérkőzés volt, ugyanakkor talán az is igaz, hogy viszont ők egy picit máshogyan tudtak készülni mint mi. Nekik több idejük volt, kevesebb mérkőzést játszottak, mi meg egy mérkőzéssorozatból jöttünk. Soha nem gondolnék egy mérkőzést lejátszottnak, vagy borítékolhatónak, amíg le nem fújja a bíró az utolsó sípszóval. Maximálisan úgy éreztem, hogy nehéz feladat volt, egy döntő mindig nehéz, nagyon ritka, amikor utólag azt mondja az ember, hogy egy döntő könnyű. Ez most így alakult, örülünk neki.
– Köszönöm szépen, jó ünneplést, és holnap jó utazást!
– Köszönöm
(Lejegyezte: Kerbi)
– Szervusz Zsile!
– Szia Geyza!
– Ezüstéremhez tudok gratulálni. Ez is szép teljesítmény, sőt sokan azt mondták, hogy a négy elődöntőbe jutott csapat közül ebben a pillanatban ti vagytok a leggyengébbek. Ehhez képest ugyanaz az eredmény mint tavaly volt. Hogy értékeled ezt a meccset, az eddigieket, ezt a tornát, a teljesítményeteket?
– Köszönöm szépen először is a gratulációt.
Én természetesen edzőként máshogy látom ezt az egészet, mint ahogy mondtad, hogy a többiek mit mondtak a torna előtt. Nem is az a lényeg, az a lényeg, hogy úgy értékelem, hogy nagyon keményen küzdöttünk a tegnapi meccsen és a main. Először is szívből szeretnék gratulálni a Fradinak, mert százszázalékosan megérdemelte a mai győzelmet, viszont amit tegnap is mondtam, most is azt mondom, hogy az első nagyon erős érzés ami jön ki belőlem, az az, hogy nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert nem alibiztünk, se tegnap, se ma! Mindent beleadtunk. Természetesen igen, a körülményekhez képest muszáj volt egy kicsit máshogy játszanunk, kicsit bizonyos játékosoknak azért négy negyeden keresztül is akár, de ezzel semmi gond nincsen, ilyen a sport, nem lehet tudni, hogy mikor jönnek a sérülések, eltiltások.
Hogy tudtunk volna még egy picivel jobban játszani tegnap vagy a mai meccsen? Biztos, hogy igen. De azért tegnap fél tízkor lett vége a meccsnek, tizenegykor a vacsorának, ma már kettőkor kezdődött a döntő. Regenerálódni nem volt idő szinte semmi, egy éjszaka. Úgyhogy, azt kell, hogy mondjam, a mai meccsen ennyi volt bennünk, ez volt a maximumunk. Én azt kértem a játékosoktól, hogy mindent adjanak bele, ami bennük van. Ennyire volt elég, 12:9 vereségre.
Nem leszek elégedett soha a második hellyel, mert most se vagyok, mondtam is a csapatnak, hogy nem ezért jöttünk ide. De ha valahonnan lehet felfelé indulnunk, akkor ez a torna nagyon szép és nagyon jó út felfelé, úgyhogy innen még egy picivel feljebb kell mennünk formában, mindenhogy és szerintem idén is jól fogunk szerepelni.
– Köszönöm szépen. Gratulálok még egyszer.
– Köszönöm.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
– Szervusz Norbi! Egy újabb trófeát gyűjtöttetek be, azt láttam, hogy ugyanúgy idegeskedtél a kapu mögött, mint bármelyik meccsen. Hogy élted meg ezt?
– A döntő az döntő. Attól még ugyanúgy idegeskedek, meg kiabálok, mintha az első lenne. Nehéz volt, valahogy benne volt ez is, hogy ilyen nagyon nyögvenyelős lesz, de azt gondolom, hogy ott 6:3-nál, ott mi hibáztunk, én kimondom, főleg védekezésben, és utána ebből nem tudtunk nagyon megújulni, egy-másfél negyed kellett hozzá, hogy elöl jók legyünk. Mentünk, csináltuk, olyan igazi kupadöntő volt ez.
– Zsolt is utat többször, szerintem te is nyilatkozatokban, hogy ez a csapat még nemhogy nincs csúcsformában, hanem nem is állt össze, azt kell gyakorolni, ami majd az erőssége lesz. Ilyen szempontból nagy dolog, hogy mindjárt megvan a kupa?
– Igen, nagy dolog. Azért tavaly a bajnoki döntőbe se jutottunk, az nyilván jobb csapat volt, most ez félig más csapat, de itthon, a magyar mezőnyben mindig az a cél, hogy igenis győzzünk mindenki ellen, mindig. Most valahogy visszazökkentünk, nyilván ezt kell majd a lehető legtovább húzni.
– Egy utolsó kérdés: az átigazolási szezon után egy kicsit meglepő volt a Fradi néhány igazolása, és gondolom, mint szakosztályelnök, volt ebben szereped. Hogy értékeled a külföldieket, akik jöttek, és hát, most azért önmagáért beszélt az eredményességük, a teljesítményük. Hogy váltak be?
– Nyilvánvalóan nem olyan nagy nevek, mint akik előttük voltak, és nem olyan ismert játékosok, de cél volt az, hogy a csapat egységesebb legyen és csapat legyen. Azt gondolom, hogy ez a fele megvalósult. Vannak nálunk jobb csapatok, nem is egy. Ami akkor a célunk volt, az megvalósult és jól is játszanak, hozzáteszik a magukét.
– Köszönöm szépen!
(Lejegyzete: Kerbi)
Varga Dénes csapatkapitány a vlv-nek
– Szervusz Dumi! Gratulálok! Nagy itt az ünneplés, ott a kupa. Hogy értékeled a döntőt?
– Alapvetően jól játszott a Szolnok, mindent megtett azért, hogy meg tudja nyerni ezt a mecset. Sokszor zavarba hoztak minket és úgy látszik, hogy minket még mindig zavarba lehet hozni, sajnos. Azt akarom mondani, hogy lőtt olyan gólt a Szolnok amit szerintem nagyban mi ajándékoztunk nekik. Lőttek bravúros dolgokat is, de az meg döntőben mindig kell.
Ennek tükrében azért nagyon örülök, hogy végül sikerült behúznunk, illetve van egy személyes dolog is, az, hogy utoljára az Eb-n örülhettem a pódiumon csapattal, úgy, hogy előtte a vízben hozzátettem valamit, mert kimaradt a kupa illetve bronzért mentünk a bajnokságban. Érdekes módon a BL final eight-ezüstérem az elillant, senki nem nagyon foglalkozott vele. Úgyhogy ez a győzelem megint egy kicsit visszazökkent abba az érába, amikor sokat nyertünk, úgyhogy jó érzéssel tölt el.
– Köszönöm szépen. Gratulálok.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
Angyal Dániel csapatkapitány a vlv-nek
– Szervusz, Dani! Az ezüstéremért álltok most sorba, kérlek, mondd el, mit érzel, mennyire nagy csalódás ez?
– Egy döntőben kikapni sosem jó érzés, természetesen, de azért, ha a realitásokat nézzük, akkor nagyon büszkék lehetünk erre a két napra, meg arra, amilyen teljesítményt nyújtottunk most. Én azt gondolom, hogy még talán magunktól sem vártuk ezt. Örülök, tényleg úgy gondolom, hogy erőn felül teljesítettünk. Vannak hiányzóink, vannak betegeink, úgyhogy nagyon sok energiát beletettünk.
Ennyi volt bennünk, én büszke vagyok a csapatra, meg erre a teljesítményre.
– Köszönöm szépen.
– Szervusz Marci! Hányadik kupagyőzelmed volt ez?
– Szia Geyza! Te biztos tudod. Én nem tudom megmondani.
– Próbára akarlak tenni.
– Nem számoltam össze. Majd járj utána légy szíves!
– Jó (nos, a hatodik., kettőt a Szolnokkal, hármat a Fradival nyert eddig Marci – a szerk.) Gratulálok! Az biztos, hogy nagyon szoros meccs volt, hogy élted meg bent a vízben?
– Klasszikus döntőt láthattak a nézők. Talán mi voltunk egy kicsit az esélyesebbek. Már csak azért is, mert két fontos játékosuk hiányzott. Ebből látszik, hogy nincs olyan, hogy papírra leírod a neveket és akkor nyersz, hanem bármi lehet, főleg, ha egy döntőt játszol, akkor nincsenek esélyesek, mindenki tud szoros mérkőzést játszani, sőt akár nyerni is.
Boldog vagyok és úgy gondolom, hogy ennek a csapatnak a tagjai, annak ellenére, hogy nagyon sok új játékos lett, nagyon hamar egymásra találtak és nagyon hamar adaptálódni tudott a játék képe. Ugye, amit csak tudtunk, eddig ebben az idényben, azt megnyertük a kupa szempontjából. Ha jól számolom van még két vagy három komoly mérkőzésünk. Azokat próbáljuk minél jobb eredménnyel lehozni és akkor elégedettek leszünk.
– Köszönöm szépen és jó pihenést kívánok.
– Köszönöm szépen. Boldog karácsonyt kívánok!
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
– Szervusz Szili!
– Szervusz Geyza!
– Gratulálok a kupagyőzelemhez, és először is azt kérdezem, meg, hogy miért sántikálva jöttél ide?
– Sántikálva?
– Igen.
– Nem tudom, amúgy most jól vagyok, jól érzem magam, lehet, a fáradtság… Kicsit azért azt érzem, hogy a testem az kezd kifacsaródni. Nem is e miatt a két nap miatt, hanem igazából szériában most volt hat-nyolc nagyon kemény mérkőzésünk, mind a BL-ben, mind pedig a bajnokságban, pont úgy jött ki a lépés, hogy nagyon nehéz csapatok ellen játszottunk, de nagyon jól helytálltunk. Ezt mutatják is az eredmények. Idén nem kaptunk ki, belecsúszott elég sok döntetlen, de jó dolog nem kikapni.
– Mekkora nyomást éreztél ma reggel? Minden arra mutatott, hogy ti nyeritek ezt a kupát. A tegnapi másik elődöntő meglepetéseredménye, a Szolnok hiányos volt egy kicsit. Éreztél valami súlyt, felelősséget?
– Plusz súlyt nem éreztem, ezt kellett a fejünkben elültetni, hogy mindenki mondja, hogy ez simán megvan, behúzzátok, nyeritek. Ez nem így van, mert egy döntő az döntő. A Szolnok előtt emelem kalapomat, mert tegnap amit mutattak az OSC ellen, minden erejüket mozgósították, mínusz két emberrel, és lehet mondani, hogy a végére az OSC-t simán megverték. Itt is a harmadik negyedig döntetlen volt vagy vezettek. Bíztunk benne, hogy a végét jobban fogjuk bírni, mert náluk volt két hiányzó, nekünk hosszabb a sorunk. Ez így is lett, be tudtuk bizonyítani, hogy a végén jobban bírjuk. és végül is ma örülünk, de megyünk tovább, mert holnap már utazunk tovább Barcelonába, ott egy, a továbbjutás szempontjából élet-halál mérkőzésünk lesz.
– Jó, azért a ma estére nagyon jó ünneplést kívánok! Köszönöm szépen!
– Köszönjük!
(Lejegyezte: Kerbi)