Sztorizás a Kádár-korszak közepén, a “hivatalos vicclap” kalendáriumában. Forrásunk a szokásos, az Arcanum (adt.arcanum.hu) kincset érő adatbázisa.
A múlt század közepétől évtizedeken át volt Magyarország egyik legismertebb, legnépszerűbb humoristája Tabi László. A Ludas Matyi című humoros hetilap főszerkesztőjeként hatása volt a társadalmi közbeszédre, az emberek hangulatára.
A szatirikus hetilap évkönyvet is megjelentetett. Az 1973-as kiadvány tartalmazott egy nagyon érdekes fejezetrészt. Különböző embereket kértek meg arra, hogy röviden, lehetőleg humoros sztorit is az olvasó elé tárva beszéljenek a munkájukról, arról, hogy miért szerelmesei annak, amit csinálnak. Színész, meteorológus, nyelvész, fodrász, szocialistabrigád-vezető, a GELKA vezérigazgatója, a nagy bűvész, Rodolfó és még sok más foglalkozású ember élt a felkínált lehetőséggel. Volt köztük egy vízilabdázó is, Szívós István, a kétszeres olimpiai bajnok, a fantasztikus Szívós (István)-Szívós (István)-Szivós (Márton)-dinasztia első tagja. Az ő kis színesét idézzük:
…az embert gyakran víz alá nyomják
Milyen pálya a vízipóló-pálya? Olyan pálya, amelyre nem lép az ember, hanem amelybe beleugrik.
Szegeden kezdtem hatéves koromban. A gőzfürdő 15 méteres medencéjében tanultam úszni. Nyolcéves koromban jelentkeztem a SZUE-ba, de kétszer is elzavartak. Nemhiába hívnak azonban Szívósnak, addig szívóskodtam, amíg 1932-ben Pestre költöztünk, már a MUE-ban úszkáltam, de csak addig, amíg nem sikerült valahogy labdát kerítenünk.
A vízipólózás mellett a BSZKRT kölyökcsapatában is futballoztam, ahol minden tréning után kaptunk fél liter tejet és egy karéj kenyeret. Akkoriban így tettünk szert a kalóriára. A sportolónak járó szabadidőt meg a pihenést pedig a szaktársak biztosították. A Ganz 545-ös műhelyére, ahol vasesztergályosként dolgoztam, mindig hálával emlékszem, mert rendszerint az éjszakai műszakban a szakik fedezésével aludhattam 2-3 órát, hogy másnap pihenten játszhassak.
Bizony, nem könnyű pálya a vízipóló-pálya. Az embert gyakran a víz alá nyomják, kell bírni levegő nélkül, akár csak — sokszor az életet. Én bírtam, s ennek köszönhettem, hogy túléltem a háborút, s újra kezdve… No, de nem dicsekszem. Játszottam a játék kedvéért, s most is játszom, s játszani tanítok.
Nagy élményem volt Egyiptom, ahol két évig edzősködtem. Az arab fiúk jól úsztak, szerettek labdázni, én a technikára tanítgattam őket, mégpedig olyan eredményesen, hogy egyszer engem is igen technikásan kicseleztek. Történt, hogy Pestre hoztam a csapatot. Délután elváltam tőlük, a lelkükre kötöttem, hogy pihenjenek, mert másnap mérkőzés. Nyugodtan hazamentem a lakásomra. Másnap délelőtt meg is jelent a csapat pontosan az uszodában, de bizony csak lézengtek. Azt mondták, hogy nekik szokatlan a hűvös idő (28 fok volt árnyékban!), és a víz hideg, meg ez, meg az. Jó néhány héttel később azután Kairóban egyikük mutatott egy sorozat fényképet Siófokról. Kiderült, hogy akkor délutántól másnap délelőttig ott szórakozott a csapatom.
Szívós István
Milyen 