Donáth Leó nevét ma már kevesen ismerik, pedig az egyik legnagyobb magyar sportdiplomata volt. Szégyenkezve bevalljuk, csak most tudtuk meg, hogy 1948 és 1980 között az olimpiai vízilabda-torna győztese megkapta a Donáth Leóról elnevezett vándordíjat. E serleg különös sorsáról szokásos történeti forrásunkból, az Arcanum adabázisából (adt.arcanum.hu) tájékozódtunk.
Donáth Leó polgári foglalkozását tekintve irodalomtörténész volt, öt nyelven beszélő fordító. Úszóként magyar csúcsot is tartott, de komoly sportsikereket nem ért el. Ugyanakkor nyelvtudása és szervezőkészsége miatt könnyen tette magát nélkülözhetetlenné, és ahogy egyre bővült a kapcsolatrendszere, hirtelen a magyar, majd a nemzetközi sportélet irányítói között találta magát. A LEN alapítója, első főtitkára lett, majd a FINA-nál is ugyanezt a pozíciót töltötte be (továbbá pénztáros volt), mindkét szervezetben haláláig vezető tisztséget töltött be.
A két világháború közötti időszak vezető sportdiplomatájaként a vízilabdasport fejlődésének egyik motorja, a szabálymódosítások fő “illetékese” volt. Természetesen a magyar válogatottat minden téren segítette ebben az időszakban, amely a sportág aranykorának számít. Munkásságával minden bizonnyal még többször, részletekbe menően is foglalkozunk majd ebben a rovatunkban, ha hosszú életű lesz a vlv. Most azt a számunkra meglepő történelmi adatot “poroljuk le”, miszerint az 1941-ben, 52 éves korában elhunyt Donáth Leó emlékére vándordíjat alapított a FINA. A serleg tulajdonosa a mindenkori olimpiai bajnok.
A cikk, amiből idézzük a serleggel kapcsolatos részt, két évtizede jelent meg a “Sporhistória” című lapban, a szerző Kocsi Tibor.
Eltűnt a serleg
A FINA elnöksége dr. Donáth Leó munkája elismeréseként, nevével jelzett örökös olimpiai vízilabda vándordíjat alapított. 1948-tól az olimpiai bajnok válogatott őrizhette a következő ötkarikás játékokig a hatalmas, míves serleget. A Donáth Leó vándordíj sorsa azonban különös véget ért. Egészen az 1980-as olimpiáig az előző aranyérmes csapat elvitte az olimpiára, és ha történetesen nem nyerte meg újra – mint például a magyar válogatott egymás után 1952-ben és 1956-ban is aranyérmes lett, ezért megsétáltatták a serleget Budapestről Melbourne-ig és vissza – akkor átadta az új bajnokcsapatnak. 1976-ban a magyar válogatott nyerte meg az olimpiai tornát és annak rendje és módja szerint el is vitte Moszkvába. Az olimpián a szovjet válogatott lett az aranyérmes, azaz négy évig őrizhette a serleget. Igen ám, de 1984-ben a szocialista országok bojkottálták a Los Angeles-i olimpiát, így a trófeát sem vihették el a szovjetek az amerikai városba. (Mellesleg elküldhették volna.) Mindenesetre, 1980-ban látták utoljára a nemzetközi szövetség vezetői, azóta nyoma veszett a serlegnek. Ebbe zokszó nélkül beletörődtek a sportág vezetői, olyannyira, hogy azóta már a FINA kiadványában sem szerepel, mint az olimpiai bajnok jutalma. A sportág vezérkarának ennyit számított igen sikeres főtitkáruk. Ugyanis ha már eltűnt, készíttethettek volna egy másik, dr.Donáth Leó emlékét ápoló serleget.
Jól mutatja az “Így múlik el a világ dicsősége” szólásmondás igazságát az alábbi visszaemlékezés is:
Donáth dr. haláláig a budai Bertalan utcában volt a nemzetközi úszóélet központja és minden évben jöttek Budapestre versenyre, mérkőzésre, vagy ülésre nemzetközi úszóvezetők és versenyzők vagy játékosok. Sírjához azonban csak születésének hetvenedik évében az akkor Budapesten rendezett IX. Európa-bajnokságok alkalmával vonultak ki a FINA és a LEN itt járt vezetői és ők még szeretettel és hálával teli megemlékezéssel helyezték el a Mező Imre úti temetőben lévő sírra virágaikat. Azóta azonban olyanok kerültek mindkét helyen az élre, akik nem ismerték őt és a rohanó élet forgatagában meg is feledkeztek róla.
Úszósport, 1988. február 1.
Forrás: Arcanum adatbázis – adt.arcanum.hu
Az arcképet és Donáth Leónak a címlapképen szereplő aláírását a http://pex.sk-szeged.hu/nevek/donath_leo.html oldalról vettük.