Magyar bélyegen először 1953-ban jelent meg a vízilabdasport. Az első alkalom egészen különleges volt, hiszen a sportághoz semmiféle módon nem kötődő Népstadion sorozat 80 filléres darabján volt látható először vízilabdás jelenet. A bélyeg két év múlva Rómában nemzetközi bélyegművészeti díjat nyert. Erre az érdekességre is az Arcanum (adt.arcanum.hu) kincset érő adatbázisában akadtunk.
Mint ismert, 1953-ban, augusztus 20-án avatták fel a Népstadiont. Ebből az alkalomból a Magyar Posta 10 címletből álló bélyegsorozatot adott ki . Ennek 80 filléres címletén szerepelt első alkalommal a vízilabdasport magyar bélyegen.
Érdekes, hogy ezt megelőzően, Európában elsőként az 1952. évi helsinki olimpia alkalmából (tehát csak egy évvel korábban), Luxemburg postája adott ki olyan sorozatot, amelyben a többi között a vízilabdasport is szerepel.
Az első magyar vízipólós bélyeget Vertel József (1922-1993) grafikusművész tervezte. Az ő első sportbélyegei 1952-ben, a helsinki olimpia alkalmából jelentek meg. Azokkal egy, addig nem alkalmazott grafikai megjelenést vezetett be, amelyet a következő (Népstadion) sorozatnál fejlesztett tovább. A szakember szerint:
“A mélynyomású nyomdai eljárással gyártott bélyegek megfogalmazása, az egyes kompozíciók kialakítása finom árnyalatú impresszionizmusban foglalható össze. A bélyeg háttér eltérő a valós színvilágtól, egy árnyalt kékes-olívzöld, amely a fogazott szélektől a középpontban lévő cselekmény irányában árnyaltan erősödik. Ebben a térben a háttérben lévő kapu előtti jelenet a góldobás pillanatát ábrázolja a kapussal a középtérben emeltkarú védővel és elől a labdát dobni készülő, vízből kiemelkedő izmoshátú alakkal. Ez a kompozíciós megoldás a három alakkal ritkán fordul elő a vízilabda sportot ábrázoló bélyegeken. Gyakori a két alak, de egyetlen is előfordul a labdával a vízből kiemelkedve. Vertel kompozíciója azért is jelentős, mert nem szimbólumként ábrázolja az alakokat, hanem a lényegre törő pillanatban a góldobásra készülve.
Külön figyelmet érdemlő a központi kompozíción túlmenően, hogy a bélyegtér felületén, a már előbb említett keret nélküli megoldáson belül semmiféle dekoratív, vagy kiegészítő motívum, akár csak egy ritmusos vonalpár, nem szerepel a grafikában. Ezt azért érdemes megállapítani, mert a későbbi időszakban megjelent vízilabda, de a különböző sportok bélyegei eltérnek ettől a kifejező cselekményre összpontosító grafikai kompozíciós megoldástól. A minimálista redukált feliratok kívül kerültek a kompozíción, a felső és alsó szögletben kaptak helyet. Az alakokra visszatérve, azok színéről is szólni kell. A zöldes háttér előtt, amelyben nincs semmi eltérés a tér, a mozgó víz és a levegő között, csupán a tónus. Az alakok napbarnított testszíne a cselekvő alaknál az előtérben a leghangsúlyosabb, míg a mélységet kifejező középrészben lévők halványabbak.
Ez a grafikai és színbeli megoldás csak részben vált a sportbélyegeknél etalonná. 1960-70-es és a későbbi évtizedek bélyegeinél alapvető eltérés mutatkozik meg a háttér kialakításában, ahol egyre dominánsabbak lesznek a szimbólumok, jelvények, logók, összességükben térkitöltő dekoratív elemek. A színek harmóniáját egyfajta expresszív dinamika váltja fel, még a kései Vertel-kompozícióknál is. Ez a modoros hangsúlyozás szükségszerűen hozza magával a sportoló alakok ugyancsak a hátteret követő, egyfajta kiszínezését, ami természetesen csak látványában hatást keltő. Ez a bélyeg 1955-ben Rómában nemzetközi bélyegművészeti díjat nyert.
Áttekintve a későbbi magyar és európai vízipóló, és általában a sporttémájú bélyegeket, egyértelműen megállapítható, hogy Vertel ezzel a grafikájával a játék meghatározó döntő pillanatát a góldobást ábrázolta, a háttérben lévő védekező, figyelő harmadik alakkal. Kompozíciója és színvilága az ötvenes évek elején feltétlen haladó és stílusteremtő különösen, ha a bevezetőben leírtakat is figyelembe veszem, hogy első megfogalmazásáról van szó a vízilabdának a magyar bélyeggrafikában, ami feltétlen értékjelző mind a sportbélyegek történetében, mind Vértes József grafikai munkásságában.”
“A 
Mindezt dr. Molnár László írta 2001-ben, az Olimpiafila, a magyar olimpiai és sportfilatelisták lapja 4. évfolyamának első számában.
Vízilabdás bélyegek és postai pecsétek:
