Peterdi Pál ezúttal nem humorizált. Az akkor 35 éves Jeney László példáján keresztül elemezte a kapusok különleges feladatának, a vízből kiemelkedésnek a hátterét, a képesség elsajátításának módszereit. Meglehet, hogy a Sport és Tudomány folyóiratban 1958-ban(!) megjelent cikkből még a mai kapusok is tanulhatnak. Forrásunk most is az Arcanum Újságok.
Kit ábrázol, ez a kép?
Nem túlságosan nehéz rejtvény, a vízilabda-mérkőzések látogatói még erről az arcanincs felvételről is könnyen megismerik Jeney Lászlónak, az FTC kétszeres olimpiai bajnok kapusának elegáns mimikáját. A Magyar Népköztársasági Kupa döntő mérkőzésein Jeney újra a mezőny legjobb Cerberusának bizonyult, jó néhány “hihetetlen” védése is akadt.
Mivel is emelkedik túl a már nem poétikusan ifjú (35 esztendős kapus) a nála jóval fiatalabbak mezőnyéből? Talán, éppen a kiemelkedésével. Szóviccnek hat, pedig combtőig a közismerten puha elem, a víz fölé emelkedni és mi több, ott is maradni, ez egyáltalán nem tréfa dolog.
Közhiedelem, hogy elsősorban jó mellúszó válhat klasszis kapussá. Erre számtalan példa volt a magyar vízilabda-sport történetében. Barta István, Hild László, Mezey Ferenc, Mezey István dr. valamennyien mellúszóként ismerkedtek a vízzel, Hild és Mezey Ferenc annak idején az ország legjobb mellúszója volt, sokszoros bajnok mindkettő. Ez természetesen nem véletlen. A vízilabda-kapus tulajdonképpen egy mellúszó lábütem segítségével emelkedik ki a vízből.
Jeney sosem volt mellúszó. Ez az úszásnem, saját beismerése szerint is, valósággal „kínt” okoz neki. Gyorsúszóként kezdte pályafutását, tizenhat éves korában már 1:05 mp-ге úszta a 100 métert, pedig akkoriban ritka volt az 1:10 mp-en belüli ifi gyorsúszó. Megfontolásaink szempontjából ez csak annyiban érdekes, hogy a gyorsúszó mozgásnak egyszerűen semmi köze sincs a vízilabda-kapus technikájához.
Fontos a jó vízfekvés is. Természetes, minél magasabban fekszik a kapus a vizen, annál kevesebb erőt kell a kiemelkedésre fordítania, azonos erőkifejtéssel okvetlenül magasabbra emelkedik. Nos, Jeney vízfekvése tagadhatatlanul rossz. Még ma, jóval túl a harmadik X-en, amikor a megnövekedett testsúly javít a vízfekvésen, még ma is úgy süllyed el a lába, ha a faltól elrugaszkodván hosszan kicsúszni próbál, mint az a bizonyos jancsiszeg.
És mégis, kétségtelen, hogy ma ő a „legkiemelkedőbb” kapusunk. Ennek több oka van. Az egyik Jeney speciális edzésében keresendő. Még kezdő korában tanult Bródy Györgytől — nem rossz iskola — egy igen hasznos gyakorlatot. Kinyújtott karral megfogta a korlátot és gyors egymásutánban számtalan apró, de nagyon erős mellúszó lábütemet végzett. Az ilyenfajta rövid, villámgyors lábtempó a kiemelkedés mozdulata. Mai kapusaink nemigen végeznek ilyenfajta gyakorlatokat, az ő edzésük főként a „kinnmaradást” szolgálja. Jeney természetesen ezeket a gyakorlatokat is elvégzi. Tarkóra tett, vagy feje fölé emelt karokkal számtalanszor „átgyalogolja” keresztben a mélyvizet. Node — gondoljátok meg, fiatalok — ahhoz hogy valaki „kinnmaradhasson’’, ki is kell jönnie. A kiemelkedés és a „kinnmaradás” technikája között óriási különbség van. A kiemelkedés a két kéz rövid és gyors lefelé irányuló mozdulata után a pároslábú mellúszó lábütemre következik be. A „kinnmaradás” terpeszállásban végzett, gyors kerékpározó mozdulatok eredménye.
De beszéljünk ezúttal csak a kiemelkedésről.
Nagyon fontos a helyes szög eltalálása. A kapus könnyed, guggoló testhelyzetben áll hálója előtt, felsőteste a súlypontja előtt, lábai valamivel a súlypont mögött helyezkednek. A kiemelkedésihez szükséges legjobb testhelyzet, vagyis ez az optimális szög egyénenként változik és csak annyi bizonyos, hogy sem függőlegesen, sem egyenesen előre nem szabad kiugrani a vízből. A függőleges kiemelkedés gyors elsüllyedéssel folytatódik, vízszintes kiugrással pedig nem lehet a kívánt magasságot elérni. A kiemelkedés tehát előre és felfelé történjék. A megfelelő szög megtalálása és beidegzése után az ilyenfajta kiemelkedés biztosítja azt, hogy a kapus mindvégig „támaszban” képes maradni, lábai könnyedén válthatnak át a kiemelkedés mellúszó lábüteméből a “kinnmaradás” kerékpározó mozdulataiba.
A kapusmunka többi összetevője, a gyorsaság, a jó reflex, ruganyosság , csiszolható adottság.
A kiemelkedést és a kinnmaradást azonban meg kell tanulni. És, hogy ez már nagyrészt komoly munka kérdése, azt Jeney László példája igazolja. Akinek rossz a vízfekvése, aki sohasem volt mellúszó és aki mégis „egész jó” kapussá serdült.
Peterdi Pál
Sport és Tudomány, 1958 – Forrás: Arcanum Újságok
Címlapfotó: Képes Sport