Hétfőre virradó éjszaka hazaérkezett a magyar válogatott keret, amelynek tagjai a horvátokkal, öt közös edzéssel, kétkapuval, illetve hivatalos mérkőzéssel készültek a januári Világkupa-selejtezőre. Nem kell komolyabb következtetéseket levonni az eredményekből, de azért jól esik rögzíteni: csapatunk valamennyi párharcban legyőzte a horvátokat. A vlv szinte végig a helyszínen követte az eseményeket, vasárnap két visszatérővel beszélgettünk.
A közös munka utolsó napjának délelőttjén nem edzőmeccset játszott a horvát és a magyar csapat, hanem – a szombat esti meccs fáradalmait elűzni hivatott – hosszabb úszás után előny-hátrány gyakorlása szerepelt a programban.
Előbb a horvátok támadtak és mi védekeztünk, majd jött a szerepcsere. Mindkét keret nagyon bő még, ezért a játékot gyakran szakította meg teljes sorcsere – így viszont mindenki teljes erőbedobással harcolt a rendelkezésére álló rövid idő alatt. A kapu mögött a két szövetségi kapitány folyamatosan instruálta sajátjait, rámutatva az elkövetett hibára.
Este újabb edzőmeccs zárta a közös felkészülést. Itt a horvátok kezdtek jobban, de aztán szép lassan átvettük a kezdeményezést és a legvégén ezt a meccset is sikerült megnyerni.
Mondom, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a sikeres edzőmeccsekből, többen elmondták azt is, hogy a horvátok csak épphogy elkezdték a munkát, a mieink pedig már egy ideje folyamatosan dolgoznak. Mégis, ami a krónikás számára szembetűnő és örömteli tény volt: a magyar játékosok kirobbanó erőben voltak, nemcsak mozgásukban, hanem gondolkodásukban is rendkívüli gyorsaságot mutattak és feltűnő volt, hogy mennyire jól bírták a meccsek utolsó, többnyire döntő fontosságú szakaszát. Hadd engedjünk meg annyit magunknak, hogy mindez komoly bizakodásra ad okot.
A fiatalítás azonnali látványos következményekkel járt, és itt nemcsak azokra utalunk, akik számára most nyílik meg az út a válogatottba való beépülésre. Azoknak a játékosoknak is jelentősen megváltozott a szerepe, akik már eddig is csapattagok voltak, de “zongoracipelőkből”, keveset játszó reménységekből máris vezérekké, a csapat arculatát meghatározó vízilabdázókká váltak. És a csapatépítésnek még csak az elején tartunk!
Különlegesnek gondoltuk, hogy a korszakváltást nemcsak a fiataloknak jutó nagyobb felelősség, több játékidő kíséri. Bekerült egy 32 éves és egy 31 éves játékos is a keretbe, sőt, fontos szerepük volt a győztesen megvívott hivatalos mérkőzésen.
Csoma Kristóf kapus 2018-ban, majd 2019-ben is egyetlen hivatalos meccsen szerepelt (a Märcz Tamás által irányított válogatottban), érdekesség, hogy mindkétszer Málta volt az ellenfél. Azóta semmi, mígnem a jelenleg a Honvédban szereplő kapusra most felfigyelt Varga Zsolt és meghívót küldött neki.
A másik nagy visszatérő, Bedő Krisztián világbajnok, annak idején kirobbanthatatlan volt Benedek Tibor csapatából, ahol Hárai Balázzsal alkotott hatékony centerpárost. Krisztián 2018-ban még 30 meccsen szerepelt, 2019-ben már csak nyolcszor, 2020-ban pedig már csak egyszer, 2021-ben egyszer sem. 2022-ben két meccsen még dobott három gólt, de ezt követően már nem érkezett válogatott-meghívó a számára. Mint a vele készült, nemrégiben közölt vlv-interjúból kiderült: egyértelműen jót tett neki, hogy Budapestről a Szolnokhoz igazolt. Formája nagyot javult, nyilván ennek köszönheti a mostani meghívást.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Csoma Kristóf áll a vlv kamerája előtt, szervusz! Gratulálok a tegnapi győzelemhez, és ahhoz, hogy visszatértél a válogatottba. Most megnéztem a vlv archívumában: 2018-ban egy meccset, és 2019-ben szintén egy meccsen játszottál, mind a kettőt Málta ellen.
– Igen.
– Hogy telt azóta az időd? 🙂
– Hát igen, öt-hat éve volt, ha jól számolom, üdvözöm az olvasókat. Azóta megjártam talán a Vasast, majd Miskolcra igazoltam, onnan Kaposvára. Egy év litvániai kitérő után most a Honvédnál vagyok, ami a anyaegyesületem. Úgyhogy… ez történt azóta.
– Nem játszottad be magad tartósan a válogatottba. Meglepett, hogy most behívtak?
– Örültem a hívásnak, úgy érzem, hogy egy egész jó első félévem volt a Honvédban, úgyhogy reménykedtem, hogy kapok meghívót. És így lett, úgyhogy most próbálok bizonyítani.
– Na, beszéljünk akkor a mostani felkészülésről. Itt vagyunk Zágrábban, tegnap volt egy hivatalos meccs. Végigvédted mind a négy negyedet, és hát, elég parádés teljesítményt nyújtottál. Hogy értékeled ezt a mérkőzést, és térj ki a saját szerepedre is, légy szíves!
– Köszönöm szépen. Örülök, hogy tudtunk nyerni. Azért nagyon jól működött a védekezés is, rengeteg blokkunk volt, sok labdaszerzés is volt, úgyhogy megkönnyítették a többiek a dolgomat.
Örülök, hogy nyertes meccsen újra bemutatkozni, vagyis újra védeni. És viszonylag magabiztosan tudtunk nyerni, úgyhogy ennek külön is nagyon örülök.
– A meccs után kaptál valamilyen értékelést a kapusedzőtől, vagy esetleg a Zsolttól?
– Meccs közben beszélgettünk Bandival, mert nem úgy indult igazán a meccs nekem, ahogy szerettem volna. És adott pár tanácsot, hogy olyan tudok “belepörögni” a mérkőzésbe. És ez sikerült is.
– Volt olyan egyetlen védés, ami emlékezetes, fel is tudod idézni?
– Volt pár védés közelről, amikor feladták a labdát a fásnak, vagy itt egyes pozíciójátékosoknak. És ez jó volt, le tudtunk fordulni, gólt is tudtunk lőni. Úgyhogy ez dobott egyet a csapaton.
– Beszéljünk a jövőről! Mik a terveid?
– Szeretnék bekerülni a Bukarestbe utazó keretbe, úgyhogy ezért dolgozom.
– Jó munkát kívánok, és azt, hogy teljesüljenek a terveid.
– Köszönöm szépen.
A videóinterjú leírt változata:
– Bedő Krisztiánt köszöntöm, szervusz, Krisztián! Hát…, nagyon-nagyon régen találkoztunk a válogatott mérkőzése után. Kérlek, mondd el, hogy mi történt veled azóta, és mit szóltál most, amikor megkaptad erre a meghívást?
– Szia Geyza! Mi történt velem azóta? Hát, sok minden történt, de alapvetően örülök, hogy visszakerültem, nem vagyok elfelejtve.
Úgy gondolom, hogy annak is köszönhető, hogy itt vagyok, hogy jól döntöttem, és elmentem Szolnokra. Jó hatással volt rám mindenféleképpen, sokat játszom, szeretek is ott lenni, jó a hangulat, és egy kicsit fiatalabbnak érzem magam ott. És tök jó, hogy ezt át tudom hozni egy kicsit ide, a válogatottban is.
Itt is sokkal fiatalabb a csapat, mint korábban. Hirtelen én lettem itt a negyedik legidősebb. Nem volt ez mindig így, ugye…? 🙂
De szerencsére ebben a félévben Szolnokon sikerült ebbe a szerepbe egy kicsit beilleszkednem, vagy hozzászoknom ehhez az új szerephez. Úgyhogy megpróbálom itt is érvényesíteni azt, amit ott. Megpróbálok ugyanolyan jól játszani, jó hangulatot teremteni, esetleg.
Úgyhogy örülök, hogy itt lehetek.
– Tizenegy évvel ezelőtt lettél világbajnok. Mennyit változott azóta a sportág? Különös tekintettel arra a posztra, ahol te játszol?
– Mindig változik. Szerintem majd minden évben változik a vízilabda. Főleg centerposzton.
Ugye, láthattuk, hogy az utóbbi években már nem volt olyan hangsúlyos a centerjáték. Egyre több csapat esetleg egy centerrel játszott, klubcsapatok is. És inkább ez a “beúszkálós játék” volt a jellemző. Most én azt látom, hogy a trend egy kicsit kezd visszatérni a korábbi vízilabdához. Tehát megint centerközpontúbb lett a játék, valahogy. Annak ellenére, hogy rövidebb lett a pálya, rövidebb lett az idő. Azt gondolná az ember, hogy több gyors emberre van szükség. Ez való igaz is.
Pörgősebb sokkal, az biztos. Pláne, hogyha az új szabályokat vesszük, sokkal fárasztóbb szerintem. Nincs az az átúszási lehetőség, hogy kicsit csalok, kicsit pihenek. Hanem rögtön élesnek kell lenni támadásban és védekezésben is. Próbálunk ehhez alkalmazkodni. Ezért is tök jó szerintem az, hogy most ide eljöttünk. Ezek mindig a leghasznosabbak, az ilyen kétkapuk. Ki tudjuk próbálni, hogy mi az, ami fizet, mi az, ami nem annyira. Pár nap alatt is kiderülnek ezek a dolgok, tisztán látható, hogy mi az, ami működni fog. Úgyhogy dolgozunk tovább. Nem egyszerű, de csináljuk, nem volt sok idő pihenni, de ezt bírni kell.
– Elmúlt 11 év alatt mennyit fejlődtél, mennyire szereztél rutint? Akkor nagyon fiatal voltál, a világbajnok csapatban. Sok tapasztalatot összegyűjtöttél azóta? Vannak olyan dolgok, amiket másképp csinálnál a mai tudásoddal?
– Hogyne. Szerintem ezzel mindenki így van. Ha csak egy három évvel ezelőtti meccsét megnézi valaki, szerintem úgy van, hogy úristen, milyen hülye voltam, mennyire másképp csinálnám… De ez lehet egy olyan meccs esetében is, amit tegnap játszottál. Visszanézed és azt mondod, hogy csinálhattam ilyet…
Hát persze, hogy fejlődsz ennyi idő alatt. Már egy csomó dolog rutinból jön. Amin korábban esetleg gondolkodni kellett, ma már nem kell, rutinból csinálja az ember. De szerintem ez teljesen természetes.
– Ami most találod, vár rád, az az, hogy bekerülj a Világkupa-csapatba. És lesz nyáron egy világbajnokság is, amiben neked a rutinod van… Hát…, mi a terved?
– Mi más? Mi más lenne, mint hogy ott legyek. Azért is vagyok itt, hogy megmutassam azt, hogy tényleg itt a helyem. Ezért dolgoztam az elmúlt három évben is. Az eddigi utolsó válogatottmeccsem után azt hittem, mivel jól ment, hogy még lesz ott esély. Akkor másképp alakultak a dolgok. Most próbálok tényleg úgy játszani, hogy sikerüljön bebiztosítani a helyemet. Ha most rögtön esetleg nem megy, de nyárra mindenféleképpen, úgy, hogy ne is legyen kérdés, hogy én ott legyek.
Persze mindenkinek ez a célja. Dolgozok rajta.
– Köszönöm szépen.
Csoma Kristóf
Bedő Krisztián