A görög bajnokság második fordulójában, a hétvégén szerepelt először az Olympiakosz idegenlégiósaként Vámos Márton, aki nyáron igazolt a Fraditól a pireuszi csapatba. Marcit nemcsak az első ottani meccséről, hanem eddigi tapasztalatairól is kérdeztük.
A görög bajnok magabiztosan vette a hétvégi akadályt, simán győzte le a Chios csapatát.
Olympiakosz-Chios 19:5 (5:0, 3:3, 6:2, 5:0)
G.: Funtulisz 5, Kolomvosz 3, Dimosz, Vámos, Geniduniasz, Derviszisz 2-2, Murikisz, Papanasztasziu, Gillasz, ill. Hacisztefanu 2, Mimidisz, Jasinovics, Karakaszisz
VÁMOS MÁRTON (Olympiakosz) a vlv-nek:
– Gratulálok a győzelemhez, a bemutatkozáskor lőtt két gólhoz és kérek szépen egy kis tájékoztatást!
– Köszi.
Nem ez volt az első meccsünk az új bajnokságban, a múlt héten a Panioniosszal játszottunk. Görögországban csak két idegenlégiós szerepelhet meccsenként és Cerdevasz sérülése miatt akkor Bijac védett, Filipovics is játszott, ezért került át a második fordulóra a bemutatkozásom. 19:5-re nyertünk, nagy volt a különbség. Már az elején elmentünk és utána magabiztosan növeltük az előnyt.
Kicsit furcsa volt, nagyon régóta nem játszottam mérkőzést, három és fél hónapja, ilyen még sosem volt, úgyhogy még vissza kell szoknom. Természetesen elsősorban a Bajnokok Ligájára koncentrálunk, hiszen a görög bajnokság nem nagyon erős. Itt az a rendszer, hogy az előző bajnokság mezőnyét osztják két csoportra úgy, hogy az első az egyik csoportba, a második a másikba kerül és így tovább. A jelenlegi legerősebb ellenfelünk a Panioniosz, őket 14:3-ra győztük le az első fordulóban.
A BL-ben november 15-én kezdünk, rögtön az első játéknapon a Pro Reccót fogadjuk.
– A Chios ellen az első negyed végén, ötméteresből találtál be, esetleg a társak kínálték fel a lehetőséget, hogy rögtön góllal kezd az ottani pályafutásodat?
– Milanovics (Igor Milanovics vezetőedző – a szerk.) jelezte, hogy én végezzem el, igen, nyilván az volt a szándék, hogy essek át ezen a fajta tűzkeresztségen. Meccs után a többiek jelezték, hogy kell majd a sütemény…, itt is így működik ez a dolog…
– Hogy érzed magad? Milyenek az edzések, milyen a Milanovics-féle stílus, aminek azért nagy híre van…
– Igen, én is hallottam erről, de azt tartom, hogy a személyes tapasztalatok a legfontosabbak, ha már tartott edzéseket, megismertem a módszereit, akkor alkotok majd véleményt. Az első tapasztalataim nagyon pozitívak, kisugárzása van ennek az edzőnek. Tetszik az is, hogy gyakran fejezi ki életfelfogásának általa legfontosabbnak tartott elemét az “enjoy and smile” kifejezéssel, vagyis arra ösztönzi a játékosokat, hogy ne kínszenvedésként éljék meg, hanem élvezzék az edzéseket is.
Az edzések, a taktika elemei – mind tetszenek. Az is, hogy Milanovics maga beszél arról, hogy ő ugyan az edző, de a csapata nélkül nem érhet el semmit, ezért a taktikát is egyezteti, megbeszéli a játékosokkal, tulajdonképpen együtt találjuk ki, alakítjuk a különböző elemeket. Az edzések kemények, általában másfél órát vagyunk vízben, de azt erősen végigdolgozzuk.
Szép lassan sikerül beilleszkednem, teljesen meg kell szoknom a csapat játékát, a csapatnak is engem, ez nyilván nem egy meccs alatt zajlik le, de szerintem menni fog, jó csapatunk is lesz, jó szezonra számítok.
– Hogy fogadtak a többiek?
– Nagyon barátságos mindenki, ahogy egyébként általában a görög emberek is. Egyébként szeptember 4. óta vagyok itt, Milanovics vízumproblémák miatt csak hetekkel később érkezett, addig a másodedző, Delakasz tartotta az edzéseket.
– Látom, hogy hármas sapkában játszol…
– Igen. Én vagyok az idegenlégiós és ez a sapkaszám maradt. Már csak azért sem ragaszkodhattam az 5-öshöz, mert az Funtuliszé és egyébként amikor a Fradiban játszottunk együtt, akkor én “birtokoltam” ezt a számot…
– Utaltál a szokatlanul hosszú nyári pihenőre. Ennek okáról azért beszéljünk: nem voltál ott a válogatottban a spliti Európa-bajnokságon és természetesen a tornát megelőző felkészülésen sem. Mit szólsz az Eb-ezüstéremhez?
– Természetesen követtem a meccseket. Látszott az elszántság, az, hogy a fiúk mindent megtettek és nagyon motiváltak voltak. Én is többször átéltem, hogy amikor új edző érkezik, megnövekszik a motiváció ereje mindenkiben. Nyilván Zsolt (Varga Zsolt szövetségi kapitány – a szerk.) személye eleve olyan, hogy az elszántság, a tűz “átragad” a körülötte lévőkre.
Hallottam, hogy a felkészülés során voltak nehézségek, akadályok, amiket a csapat elé gördítettek, de a játékosok ebből is erőt tudtak formálni és onnantól kezdve felfelé ívelő volt a teljesítmény képe. Jó volt látni, hogy olyan magyar válogatott szerepelt az Eb-n, amelynek tagiai átmentek volna mindenen, akár a falon is. Szurkoltam nekik nagyon a tévé előtt, ami furcsa volt, mert ilyesmit legutóbb a 2012-es londoni olimpia alatt éltem meg… Örültem és többeknek, akikkel közelebbi jó viszonyt ápolok, gratuláltam is.
– Gondolom, hogy vágysz vissza a válogatottba és “látod a helyedet”?
– Persze, az van a fejemben, hogy válogatott akarok lenni, de ugye, ez nem az én döntésem, ha olyan lesz a teljesítményem, akkor nyilván számítanak rám.
– Köszönöm a beszélgetést és további sikeres, élvezetes és mosolygós munkát kívánok az új csapatodban!
Fotók: Olympiakosz