Szombaton megkezdődik az egyik fél harmadik győzelméig tartó bajnoki döntő a címvédő FTC és a Honvéd között. Interjút készítettünk a két vezetőedzővel. Nyéki Balázs után most a Szivós Mártonnal készült beszélgetést adjuk közre.
OB1, döntő, 1. játéknap
Május 23., szombat
20.45 FTC-Honvéd – Komjádi, M4 Sport
SZIVÓS MÁRTON (Endo Plus Service-Honvéd) vezetőedző a vlv-nek:
– Óvatosan kell fogalmaznom, hiszen 0:0-ról indul a döntő, de hát…, nem lehet megkerülni, hogy a Honvéd a fináléba jutással már eleve hatalmas eredményt ért el és a Fradi háromszori legyőzése gigantikus, nehezen végrehajtható feladatnak tűnik…
– Tiszteljük a Ferencvárost, a csapatuk eredményeit, de ettől függetlenül szeretnénk nagyon megnehezíteni a dolgukat a döntő során. Tény, hogy mi nemcsak elértük, hanem túl is szárnyaltuk a velünk kapcsolatos elvárásokat ebben a szezonban és ez valóban elégedettséggel tölthet el minket.
A BVSC legyőzésével legalább másodikak leszünk, aminek nagyon örültünk, de ezen már túl vagyunk, ezt az örömöt “félre tesszük”, majd később vesszük elő, ha szükség lesz erre.
Hogy milyen nehéz feladat előtt állunk, azt egy hasonlattal tudom érzékeltetni. A döntőbe jutásunkat olyannak tekinthetjük, mint ha felmásztunk volna a Mount Everestre oxigénpalackokkal úgy, hogy két serpa segített minket, tolt felfelé. Most pedig, hogy szembe jön velünk a Fradi, ahhoz, hogy legyőzzük, légzőpalack nélkül kell meghódítanunk ugyanezt a magasságot, serpák nélkül, fürdőgatyában…
Éppen ezért az én legfontosabb feladatom most az, hogy kiverjem a realitásérzéket a játékostársaim fejéből.
– És hogy megy? Milyen módszereket használsz?
– Azt nem árulom el, de azt gondolom, hogy jól megy. És mivel már év közben is párszor elő kellett venni ezt a szemléletet, azt látom, hogy a játékosok abszolút vevők erre.
– Jó, hát nem szeretném elkeseríteni a játékosokat sem, meg téged sem, de valószínűleg ti is tisztában vagytok azzal a tényel, hogy itt most nem egyszer, hanem háromszor kellene megcsinálni a korszakos bravúrt…
– Ez így persze borzasztóan reménytelennek tűnhet. De ha megvertük őket egyszer…, sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy ha nyerünk ellenük egy negyedet, aztán nyerünk ellenük még egy negyedet, és utána játszunk ellenük két döntetlen negyedet, akkor az már egy meccs. Nekünk most nem kell távlati célokat kitűznünk, hanem támadásról és védekezésről kell gondolkodnunk, ennyire lebontva az első mérkőzés egészét. A cél az, hogy egy szép döntőt játsszunk a Ferencvárossal és mivel a realitásérzékünket elvesztettük, vagy már kezdjük elveszíteni, ezen a meccsen már bármi benne lehet.
– Mi a szakmai feladat? Amit eddig is jól csináltatok, azt kell tökéllyel megvalósítani a Fradi ellen is, vagy váratlan megoldásokkal lehet esélyt teremteni?
– Nagyon új dolgokat nem lehet kitalálni. Amiket jól csináltunk az egész évben, azokat most nemcsak jól kell csinálni, hanem szinte tökéletesen, hogy legyen esélyünk.
Azt gondolom, hogy a Ferencváros az elmúlt években olyan teljesítményt nyújtott, ami majdhogynem egyedülálló, és ezt nem lehet a véletlen számlájára írni. Az, hogy egy csapat ennyire győzelemre van trenírozva, a kiváló szakmai munkának, és természetesen a játékosok hihetetlen képességének köszönhető.
Megmondom őszintén, mi nem is készülünk a Fradira, mert jelen pillanatban a Fradira nem lehet készülni. Mi magunkkal foglalkozunk, az lehet az egyetlen fegyverünk, hogyha saját magunkra figyelünk. Ha a Ferencváros játékát kezdenénk el felkészülés céljából ízekre szedni, akkor elvesznénk a részletekben. Olyan sok mindenre, olyan sok mindenkire kellene figyelni egyszerre, hogy ennek különösebb értelmét nem látom.
– Várható, hogy a meccsek során alkalmazol valamilyen Szivós-féle rafinált, váratlan húzást?
– Ezt az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
– Mennyire vagytok fáradtak? Komoly terhelés alatt voltatok két fronton is, az utolsó időszak pedig nyilván mentálisan is elég megterhelő lehetett mindenkinek.
– Abszolút jó állapotban vagyunk. Bármennyire is fárasztó volt ez az év, sok szép sikerélmény ért minket, és azt gondolom, hogy ezek rengeteg energiát tudnak adni, ahogy természetesen egy megélt negatív szituáció is képes plusz energiákat mozgósítani. Ezt is megéltük ebben az évadban. Jól vannak a játékosok és azt látom rajtuk, hogy nagyon élvezik ezt a helyzetet, amibe eljutottak. Azt, hogy a kis színpadról most felkerülnek a nagy színpadra, és a fő előadó mellé állhatnak, azt remélve, hogy a koncert róluk is szól majd.
– Tőled is megkérdezem, hogy a következő szezon csapatát érintő “játékoskeringő” nincs-e kihatással a mostani hangulatra, csapategységre?
– Természetesen lesz átalakulás a mi csapatunkban is. Ezek a mi számunkra már tisztázott dolgok, nem okoznak problémát.
A játékosok pedig, ahogy látom, jó közösséget alkotnak, jelen pillanatban nem érdekli őket semmi más, csak az előttük lévő nagy hegy, amire szeretnének feljutni…
– Köszönöm a beszélgetést és azért megkérdezem: van-e még olyan mondanivalód, ami nem került szóba?
– Még annyit mondnék, hogy bár egyelőre nincs vége a szezonnak, szeretném megköszönni a támogatóinknak, a klubunknak az eddigi támogatást. Ugyanígy a szurkolóinknak, akikre nagyon számítunk a döntőben is. Szükségünk lesz rájuk, mert nélkülük nagyon nehéz lenne.