Mint beszámoltunk róla, Somogyi Balázs veszi át Kis Gábortól a vezetőedzői feladatokat a szentesi férfi csapatnál. Az egykori remek játékost kérdeztük eddigi edzői tapasztalatairól, terveiről, a szentesi vízilabda helyzetéről.
A VLV INTERJÚJA KIS GÁBOR EDDIGI VEZETŐEDZŐVEL
SOMOGYI BALÁZS (METALCOM Szentes) vezetőedző a vlv-nek:
– Gratulálok az új pozíciódhoz és kérlek, foglald össze olvasóinknak az eddigi pályafutásodat!
– Szentesen kezdtem a vízilabda-pályafutásomat, az utánpótlásban végig itt játszottam, majd az Újpesthez igazoltam, ahol négy évet töltöttem el. Ezután négy szegedi év következett ez volt a játékos-pályafutásom legsikeresebb időszaka, négy bajnoki bronzéremmel, két Magyar Kupa-győzelemmel. Sikerült egyszer-kétszer bekerülni a felnőtt válogatottba is. Aztán úgy éreztem, hogy egy kis szabadságra van szükségem, úgyhogy két évre Svájcba igazoltam. Hazatérve visszajöttem a nevelőegyesületemhez Szentesre, azóta itt dolgozom.
Vízilabdázóként már három éve befejeztem a pályafutásomat, azóta edzősködöm, sőt, már játékosként gyakoroltam ezt az új szakmát az utolsó két évben. Végigjártam a ranglétrát, voltam gyerekedző, serdülőedző, tavaly ifiedző is, most idén megint serdülőedző. E mellett egész évben másodedzői munkát végeztem Kis Gabi mellett.
– Hogy jött az edzőség az életedbe?
– Az az igazság, hogy fiatalabb játékosként meg sem fordult a fejemben, hogy edző legyek. Aztán ahogy idősödtem, értem, egyre többször fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mégiscsak szeretném magam kipróbálni ezen a területen, kíváncsi voltam, hogy érezném magam. Így az átmenet már játékosként, az utolsó két évemben elkezdődött.
– Mennyire volt szokatlan ez az új feladat, különösen úgy, hogy eleinte még játszottál is?
– Teljesen más, az biztos. Megmondom őszintén, játékosként soha nem tudtam olyan ideges lenni, mint edzőként. Egészen másként kell kezelni a nyomást, a stresszt.
– Na várjál, ennek mi az oka? Az, hogy tehetetlen vagy, nem tudod közvetlenül befolyásolni a történéseket?
– Pontosan. Játékosként nem stresszeltem annyira, hiszen ott volt a fizikai lehetőség a dolgok megváltoztatására. A parton csak utasítást adhatok, de a megoldás végrehajtása már nincs a kezemben.
– És akkor ezeket a stresszhelyzeteket hogy kezeled?
– Erősen dolgozom még rajta…
– Na és mi ad sikerélményt?
– Ezekkel a gyerekekkel, immár több korosztállyal két-három éve együtt dolgozom, és most érzem azt, hogy kezdenek automatizmussá válni bizonyos dolgok, amiket gyakoroltunk. Megjelentek a látható, kézzelfogható eredmények. Jó helyen állunk az összetett bajnokságban is, főleg a serdülő csapat eredményességének köszönhetően, van esélyünk az úgynevezett A2-es kvalifikációs minibajnokság megnyerésére.
– Kérlek, mondj konkrét példát, milyen szituációkra kell gondolni, amikor látod a munkád eredményét?
– Gyerekeknél nagyon nem egyszerű még egy-egy taktikai elem begyakorlása, sokszor nem sikerül úgy megoldani, ahogy kell. Aztán, amikor egy időkéréses emberelőnynél végre minden jól megy, az nagyon nagy öröm az edzőnek is.
– Beszéljünk a mostani szentesi csapatról. Kicsi elmondta, hogy milyen fontos a “szentesi jelleg”. Melyek a te személyes elvárásaid, terveid?
– Nagyon jó, hogy eljutottunk a mai szintre, és ez elsősorban Gabinak köszönhető. Nem csupán az eredményességről beszélek, hanem arról is, hogy amikor még játszottam, minden szezon után nagy volt a mozgás a keretben, legalább négy-öt játékos mindig cserélődött. Így nagyon nehéz tervezni, hosszú távra építkezni.
Most három játékos távozik tőlünk, tehát a gárda magja megmarad, és én abban bízom, vagy azt szeretném elérni, hogy az érkezőkkel tovább fejlődjön a csapatunk. Ami a helyezést illeti, úgy gondolom, a most elért 9., hellyel elégedettek lehetünk, hiszen régóta nem álltunk ilyen szinten. Egy kisvárosban vagyunk, viszonylag kisebb a költségvetésünk, elsősorban az kell, hogy legyen a célunk, hogy a fiatal játékosainknak minél több lehetőséget adjunk a fejlődésük érdekében.
– Ha már szóba hoztad: milyen most a vízilabda presztízse a városban? Hogy kell elképzelni a régi időkhöz képest, vagy országos szinthez képest?
– Én úgy gondolom, hogy Gabi jelenlétének, meg a csapat összetételének, szerethetőségének köszönhetően újra népszerű Szentesen a vízilabda. Az elmúlt években sok minden történt, negatív dolgok is, voltak bizonyos külső erők, amelyek próbálták megnehezíteni a szentesi vízilabda újraépítését, de én úgy látom, hogy ebben az évben újra jó irányba indultunk el. Egyre több néző van kint a meccseinken, amit ezúton is köszönünk nekik, egyben annak bizonyítékaként érezzük, hogy újra érdekessé váltak a hazai mérkőzések. És ahogy utaltam rá, a csapatunk most már nemcsak egy-egy eredményével okoz örömet, hanem kifejezetten szerethető társaság képét mutatja és ezt a város lakói értékelik. Remélem, ez a tendencia a jövőben is folytatódik.
– Személyes szakmai cél az első évedben?
– Szeretném, ha a fiatalok tudnának egy szintet lépni, ami a játékpercekben és az eredményességben is meg kellene, hogy mutatkozzon. Ez jó kezdet lenne az én szempontomból. Valóban az első évem jön, nyilván sok újdonság, váratlan helyzet ér majd, de magabiztos vagyok, felkészültnek érzem magam. Gabitól rengeteg támogatást kapok, plusz a klubvezetőségtől is, úgyhogy én úgy gondolom, ennél ideálisabb feltételek nem nagyon lehettek volna, hogy én ezt a munkát elvállaljam.
– Köszönöm a beszélgetést és sikeres edzői karriert kívánok!