Papírforma Pro Recco-győzelem az Olasz Kupa döntőjében. Leinweber Olivér a Savonával ezüstérmet szerzett. Megmutatjuk elődöntőbeli négy gólját és értékelést is közlünk tőle a kupahétvégéről:
Olasz Kupa
Pro Recco-Posillopo 21:6 (3:2, 6:3, 8:1, 4:0) – elődöntő
G.: Granados, Cannella, F. Condemi 4-4, Pavillard 3, Di Fulvio, Fondelli, Gyurik, Iocchi Gratta, R. Burics, Dimarchi, ill. Renzuto Iodice 2, Cuccovillo, Bertoli, Rocchino, Valle
Brescia-Savona 17:18 (4:3, 5:3, 3:4, 2:4 – 3:4) – ötméteresekkel – elődöntő
G.: Ferrero 5, Guerrato, Alesiani 3-3, Popadics 2, Viskovics, Giri, Balzarini, Del Basso, ill. Leinweber 4, Damonte 3, Figlioli, Bruni, A. Condemi, Occhione, Marini 2-2, Gullotta
VLV-VIDEÓ (RaiPlay):
Posillipo-Brescia 6:16 (2:6, 1:2, 1:2, 2:6) – bronzmérkőzés
G.: Nagy N., Rocchino 2-2, De Florio la Rocca, Rocchino, ill. Ferrero 4, Del Basso 3, Gianazza, Casanova, Balzarini 2-2, Guerrato, Lodi, Viskovics
Pro Recco-Savona 13:7 (4:3, 4:1, 1:1, 4:2) – döntő
G.: Irving 3, Cannella, Iocchi Gratta, R. Burics, F. Condemi 2-2, Pavillard, Cassia, ill. Figlioli 4, Damonte, A. Condemi, Guidi
LEINWEBER OLIVÉR (RN Savona) a vlv-nek:
– Nyilván az volt a terv, hogy minél tovább meneteljünk, persze mindenki az aranyéremért jött a négyes döntőbe, mi is. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de úgy gondoltuk, hogy meg lehet csinálni. És hát, ugye, az első lépést szombaton meg is tettük.
A Brescia ellen játszottunk egy ki-ki meccset. A bajnokságban is nagyon szoros, egygólos mérkőzésen maradtunk alul, itt mindenféleképpen vissza szerettünk volna vágni. Sajnos nem jól kezdődött, gyorsan berámoltak hármat és aztán igazából az egész meccsen futottunk az eredmény után. Az első félidő vége előtt már 9:5-re is vezettek. Aztán az öt percig tartó nagyszünetben taktikát váltottunk. Még nagyobb erőbedobással kezdünk játszani és ennek meg is lett ez az eredménye. Ők meg, úgy gondolom, kicsit belekényelmesedtek abba, hogy előnyben vannak, és majd valahogy lemenedzselik ezt a két negyedet. De hát, a harmadik negyedben kettőre tudtunk zárkózni, a negyedik negyedben meg már vezettünk is. De utána sajnos a végen mi kihagytuk az időkéréses emberelőnyüket, ők pedig belőtték. Úgyhogy így lett iksz. Aztán az ötmétereseknél szerencsére jobbak voltunk egy kevéssel.
A döntőnek úgy álltam neki, hogy egy meccsen bármi lehet. Igen, a Pro Recco talán a világ legjobb csapata, de akkor is meg lehet őket verni, vagy meg lehet őket szorongatni. Hát…, a véleményemet inkább nem mondom el teljes formában, mert ez talán nem ide illik, de mi kitettük a szívünket, lelkünket. Bizonyos külső tényezők nem engedték, hogy szorosabb legyen a meccs. Bárki, aki nézte ezt a mérkőzést, szerintem nem tudta eldönteni, hogy egy MMA-meccset néz, vagy itt éppenséggel vízilabda zajlik.
Egy negyedig sikerült csak megszorongatni őket. Addig még jól tartottuk magunkat, volt még erő is, de hát, nyilván hosszabb a padjuk. Többet tudtak pihenni a játékosaik, míg nálunk a legfontosabb játékosok három-három és fél negyedet voltak vízben, én is. Felváltva ütött-vágott Fondelli, Irving és Cannella, láthatóan az volt a cél, hogy ne jussak lehetőséghez. Amikor az egyik ebben elfáradt, jött a másik a padról, pihenten, majd a harmadik… A tavaly nyári korosztályos vb-n nyilatkoztam egy alkalommal, hogy ennyire még soha nem fáradtam el életemben, na ez a mostani meccs ezt felülmúlta. Hajtottam, mentem, csináltam, de jóval nehezebb volt ilyen “nagy figyelem” közepette játszani. De nem baj, találkozunk még velük a bajnokságban, ebből a meccsből pedig tanulni kell.
Megnyert ezüstéremnek tekintem ezt, búslakodni egyébként sincs idő, hiszen csütörtökön már Eurokupa-meccset játszunk, vasárnap pedig bajnokit.
Fotó: Andrea Masini / DBM