Mint hétfőn hírül adtuk, Kovács Róbert eddigi másodedző vette át a Vasas irányítását, megbízása a Los Angeles-i olimpiáig szól. Az egykori Vasas-játékossal terveiről, edzői elképzeléseiről, a csapat helyzetéről beszélgettünk.
KOVÁCS RÓBERT (VasasPlaket) vezetőedző a vlv-nek:
– Gratulálok a kinevezésedhez, különösen ahhoz, hogy nem egy rövid távú megbízatásról van szó, gondolom, ennek te is komoly jelentőséget tulajdonítasz. Hogy fogadtad a hírt, milyen elképzelésekkel veszed át a vezetőedzői posztot?
– Először is köszönöm szépen a gratulációt. Nyilván örömmel fogadtam, azzal együtt, hogy meglehetősen zaklatott napok, hetek után vagyunk, és sajnos ez látszott az eredményeken is, nem sikerültek túl jól a mérkőzéseink.
Az már korábban biztossá vált, hogy Boban (Szlobodan Nikics – a szerk.) nem hosszabbítja meg a mostani szezon végén lejáró szerződését, így a klubvezetés megállapodott velem egy két évre szóló projekt, koncepció megvalósításáról. Úgy alakult, hogy ezt most időben kicsit előre hoztuk, és én irányítom már a következő, nem könnyű időszakban is a csapatot. Itt jegyzem meg, hogy Bobannal a legnagyobb egyetértésben és barátsággal válunk el egymástól, felhívott és sok sikert kívánt, ahogy én is neki.
Visszatérve a feladatokhoz: jelenleg kicsit le vagyunk maradva, az ötödik helyen áll a csapat, és mindenképpen szeretnénk, bejutni legalább a bajnoki elődöntőbe. Ehhez arra van szükség, hogy a hátralévő középszakaszmeccseken egy ponttal többet gyűjtsünk, mint a most előttünk álló Szolnok.
Az Eurokupa, ugye, nem sikerült, tehát onnan búcsúznunk kellett, viszont így csak egy célra kell fókuszálnunk az előttünk álló két hónapban.
– A csapat hogy fogadta az edzőváltást? Vagy ők már előbb tudták?
– Nem, a játékosoknak hétfőn lett bejelentve. Azt gondolom, hogy az elmúlt egy-két mérkőzésen már lehetett érezni, hogy ilyesmi várható, tehát a döntés senkit nem ért váratlanul.
Úgy gondolom, a játékosok most kapni fognak egy másfajta impulzust, akár a személyem miatt, akár a taktikai repertoárt illetően. Azt viszont szem előtt kell tartanom, hogy nincs idő, sorra jönnek a fontosabbnál fontosabb mérkőzések, ezért nem szabad felborítani a csapat eddigi működését. Az elképzeléseimet, a “dolgaimat” szép lassan, fokozatosan kell hozzátenni a csapat jelenlegi tudásához. Ebben Braniszlav Mitrovics fog segíteni és az összes többi stábtag, aki eddig is itt volt a csapat mellett.
– Össze tudod foglalni, hogy a “te dolgaid” kifejezést mit takar? Mik a fő elképzeléseid?
– Amit biztosan be fogok építeni, és be kell, hogy építsek, az az én mentalitásom, a vízilabdához való hozzáállásom – természetesen a mentális területről beszélek. Nekünk most ez a legfontosabb, hogy minél magasabb szintre juttassuk el a játékosokat. Mert csak így fogunk tudni eredményt elérni.
Még akkor is, ha most olyan időszakban vagyunk, amikor a játékosokkal a folyamatos készülés és meccselés közben le kell folytatnunk a tárgyalásokat is a jövő évről.
– Igen, a Vasas közleményében is van erre utalás. Ez akkor azt jelenti, hogy itt már neked beleszólásod lesz abba, hogy kik alkotják majd a csapatot…
– Igen. Zajlanak a tárgyalások, lesznek játékosok, akikkel hosszabbítunk, és megyünk a Los Angeles-i olimpiáig, lesz olyan is akivel nem folytatjuk a közös munkát. Akár így, akár úgy, most az a cél, hogy mindenki ugyanúgy beletegye a játékba a szívét-lelkét, tudását a csapatért, a klubért, ahol van aki kevesebbet, van aki több évet is eltöltött. És aki nem nálunk folytatja, az is emelt fővel távozhasson. Ez nyilván megint nem taktikai kérdés, hanem mentális, és sportemberi, karakter kérdése.
– Egy edzői pályafutás nagyon hosszú lehet. Te most az egyik legnagyobb múltú magyar csapatot veszed át. Milyenek a szakmai ambícióid, mi az, amit el szeretnél érni?
– Köszönöm ezt a kérdést. Mindenképpen el szerettem volna mondani: nekem óriási megtiszteltetés, hogy a Vasasban lehetek vezetőedző, annál a csapatnál, ahol a vízilabdás karrierem során a legnagyobb sikereimet értem el.
Ez nekem olyan, mintha hazaérkeztem volna, és azt kell, mondjam, ha csak a felét elérném annak, amit Földi Laci bácsiék elértek velünk anno, akkor már nagyon sikeres embernek mondhatom magam. Egyébként érzem a támogatásukat és a vezetőség bizalmát, nagyon köszönöm is nekik. Hálás vagyok, hogy ilyen lehetőséget kaptam, még ha egy nagyon nehéz időszak előtt is állok, és persze időre is szükségem lesz, de azt gondolom, hogy a stábommal megbirkózunk a feladatokkal.
Első körben azt szeretném elérni, hogy a csapat olyan legyen, amelynek teljesítményét akkor is megtapsolja a közönség, ha esetleg nem sikerül jól egy mérkőzés. De látják, hogy mindent megtettünk azért, hogy győztesen szálljunk ki a medencéből. Természetesen nem elégszünk meg a tapssal, szeretnénk mellé eredményeket is tenni.
Azt biztos, hogy tűzbe fogunk menni a győzelemért, meg egymásért, és ennek előbb-utóbb az eredményességben is meg kell mutatkoznia. A célunk az, hogy a négybe kerüljünk és elődöntőt játsszunk jövőre is, onnantól kezdve pedig azon is múlnak majd a dolgok, hogy miként sikerülnek az igazolások, s persze, hogy milyenek lesznek a riválisok.
Személyes edzői célom az eddig elmondottakon kívül az is, hogy azokat a játékosokat, akik a tehetségük alapján aspiránsai lehetnek a válogatottságnak, el tudjam juttatni a legmagasabb szintre, a felnőtt nemzeti csapat kapujáig.
– Köszönöm a beszélgetést és sikeres munkát kívánok!