Tizenöt játékos képviseli Magyarországot a podgoricai Világkupa-szuperdöntőn. A névsor, a torna programja, videóbeszélgetés Varga Zsolt szövetségi kapitánnyal és Manhercz Krisztián csapatkapitánnyal s a két videóinterjú olvasható változata:
Világkupa-szuperdöntő, Podgorica (Montenegró), április 11-12-13.
A magyar csapat:
Csoma Kristóf, Gyapjas Viktor – kapusok,
Batizi Benedek, Bedő Krisztián, Burián Gergely, Fekete Gergő, Kovács Péter, Manhercz Krisztián, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Tátrai Dávid, Varga Vince, Vigvári Vendel, Vigvári Vince, Vismeg Zsombor – mezőnyjátékosok.
A fenti 15 játékos közül meccsenként 14-en szerepelhetnek, két mérkőzés között indoklás nélkül cserélni lehet.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Varga Zsolt szövetségi kapitányt köszöntöm. Szervusz Zsolt. Először is arra kérlek, hogy egy kicsit foglald össze, mi történt a csapattal Olaszországban. Hány kétkapu volt? Milyen teljesítményt nyújtott a csapat? Hogy értékeled az edzőtáborozást?
– Én is köszöntök mindenkit szeretettel. Az olaszországi edzőtábor mindig nagyon hasznos. Az olasz az egyik legjobb csapat a világon. A legdinamikusabb, leggyorsabb, legintenzívebb játékot játszó csapat, az egészen biztos. Így nekünk is a ritmusnak, az egész intenzitásnak, ahogy ők játszanak, fontos szerepe volt a felkészülésben, ebben a rövid felkészülésben, annak, hogy egy ilyen ellenfélet tudtunk készülni. Én azt mondtam a játékosoknak, hogy mi mindenhonnan tudunk hazahozni tanulságot, gyöngyszemeket, azokat gyűjtsük be, és tegyük be abba a tudástárba, ami a miénk.
Mert vannak nagyon hasznos dolgok, amiket meg lehet tanulni az ilyen kétkapukból, azt gondolom, most is voltak. Folyamatosan fejlődő tendenciát láttam az első naphoz, ahhoz képest, hogy megérkeztünk és lejátszottuk az első kétkaput. Fokozatosan javult a csapatjáték, a határozottság, a védelem, a védekezés. Ott is voltak még fázisok, hullamzások, de úgy érzékeltem, hogy az is egy természetes folyamat, hiszen együtt dolgozzunk napról napra, ennek egyre jobb a képe.
Aztán láttam a végére nyilván a fáradtságot is, de ez mind a két csapatra igaz volt, lehetett látni, hogy nemcsak mi, hanem az olaszok is elpáradtak. Három ilyen kemény kétkapu volt, egy közös edzés volt még, ami emberhátrány volt, meg egy edzés volt, ahol magunkban voltunk. Így nézett ki az edzőtábor.
– A eredmények…? Nyilván nem számszerűleg kérdezem, csak mégis: mennyire volt kiegyenlített, ki az, aki jobb volt?
– Teljesen kiegyenlített volt. Az elején talán ők voltak egy-két góllal eredményesebbek, utána mi voltunk eredményesebbek egy-két góllal. Igazából az utolsó kétkaput már abszolút gyakorlásra használtuk fel. Az volt ott a fontos, hogy tudjuk még azokat az elemeket gyakorolni, amiket használunk kell majd most a Világkupán.
– Reggel közölted a játékosokkal a podgoricai Világkupa-szuperdöntőre utazók névsorát. Fűzöl-e valamit a 15 névhez?
– Lehet látni, hogy fiatal csapattal megyünk erre a Világkupa-szuperdöntőre. Úgy gondolom, fontos, hogy ténylegesen lehetőséget kapjanak, tudjanak fejlődni ezek a játékosok, tudjanak nőni, megerősödni, úgy, ahogy az előző napokban is megfogalmaztam, ehhez helyet teret, időt, fényt kell biztosítani, hogy tudjanak nőni, erősödni.
Lássuk azt is, hogy ez a csapat így ebben a felállításban mire képes, hol tart. Én abszolút jó dolgokat látok vissza, egyfajta fegyelmezettséget, nagy tüzet, nagy akaratot. Én is kíváncsi vagyok arra, hogy ebben a három napban, ezen a három mérkőzésen ez most mire elég.
Azt is fontos látni, hogy nyilván állomásokon vagyunk. Fontos állomás, kapjunk egy tükröt, hogy ténylegesen miben vagyunk jók, miben kell még fejlődnünk, hogy a következő időszakban azon tudjunk dolgozni.
– Az első meccsről mit tudsz mondani? Hollandia mennyire erős? Ismeritek-e egyáltalán őket?
– Azt nyilván elmondhatjuk róluk, hogy hárman Magyarországon játszanakközülük. Ketten pedig Barcelonában. Fontos elmondani, hogy ezek a játékosok tudnak vízilabdázni. Az edzőjük 15 évig játszott Olaszországban. Nekem is volt csapattársam a Harry van der Meer. Egy okos ember, jó edzőnek gondolom. Mindenféleképpen megtanulta azt, hogy a vízilabdának most mik az alapjai, a fontos részei. Látszik is ez a játékukon.
Nem szabad túldimenzionálni, helyén kell tudnunk kezelni ezt az ellenfelet. Fontos meccs, és minden mérkőzés előtt azt kérem a csapattól, hogy tiszteljük meg őket azzal, hogy százszázalékosan komolyan vesszük az ellenfelet, így megyünk be most is, mint bármilyen nagy csapat ellen. Megfelelő alázattal, megfelelő intenzitással.
– Jó utat és sikeres szereplés Podgoricában!
– Köszönöm szépen!
– Manhercz Krisztián csapatkapitányt köszöntöm, szervusz, Manó! Kérlek, hogy adj egy kis úti beszámolót a nápolyi kirándulásról!
– Szia, üdvözlöm a kedves olvasókat! Összességében azt gondolom, hogy elég hasznos három napot töltöttünk Nápolyban. Az olasz válogatottal tudtunk együtt készülni, két és fél nap alatt öt edzésünk volt, abból ráadásul három kétkapus egy pedig emberelőnyös edzés volt.
Azt gondolom, hogy tányleg magas minőségű edzések voltak. Úgyhogy, szerintem amit tehettünk, hogy felkészüljünk erre a Világkupára, az sikerült.
– Milyennek az olaszok? Ott is sok új név volt, ha a listát nézem.
– Sok új név volt, igen, bár fúleg azért, emrt a Reccón jelenleg átmegy egy betegséghullám, így azért az olasz válogatott több vezéregyénisége most betegség miatt nem volt jelen. Ez két-három hiányzót jelent. De ezen kívül a teljes olasz válogatott ott volt, majdnem mindenki, aki szerepelt az olimpián. Úgyhogy tényleg jó partnerek voltak.
Egy mérkőzést elvesztítettünk, kettőt megnyertünk. Nyilván nagyon-nagyon sok gól volt, hiszen azért két rendkívül dinamikus, lefordulós csapatról beszélünk, olyanokról, akik között mindig van hirig. Abszolút hasznos volt.
– Ma reggel Zsolt kijelölte az utazócsapatot. Ezt érdekesen csinálta most, mert ugye, először egy szűkítés volt, aztán még egy, és így végül tulajdonképpen, mire a csapatot kihirdette, már nem nagyon volt meglepetés, különösen egy betegség miatt. Milyen a csapat, hogy értékeled?
– Azért nagyon nem volt egyszerű, hiszen az egész válogatottidőszak most tíz napot ölel fel. Tehát nagyon-nagyon kevés időnk van felkészülni erre a tornára. Így a szövetségi kapitánynak is valamelyest a klubokban nyújtott teljesítmény alapján kellett kialakítania a véleményét. Nyilván ez a csapat, amely most így kiment Oroszországba, ez tudta a jelenlegi taktikákat a legjobban átismételni. A mostani játékoskapcsolatok érik el a legnagyobb fordulatszámot, úgyhogy én optimista vagyok.
– Na, Hollandia!
– Videóztunk már róluk, megnéztük azokat a mérkőzéseiket, amelyekkel kivívták a szuperdöntőbe jutást.
Szerencsékre több olyan játékos is játszik náluk, aki a magyar bajnokságban szerepel. Mások Spanyolországban játszanak. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű ellenfél, de oda kell figyelnünk saját magunkra, és azt gondolom, hogy magabiztosan meg kell tudnunk őket venni.
– Egy mondatban, vagy egy-két mondatban el tudod mondani, hogy mi jellemzi őket, mi a legnagyobb erényük?
– Nyilván az, hogy mint említettem, többen topbajnokságban játszanak. Tehát egyrészt van megfelelő taktikai repertoárjuk is, másrészt egyfajta rutinjuk, amit a második divizióban nagyon könnyen ki lehetett használni, de azért itt is egy nagyon fiatal csapatról beszélünk. Tehát biztos, hogy nagy ritmust fognak diktálni, és ezért fizikális párharcra számítok. Legfőképpen a gyorsaságunkra kell majd támaszkodnunk.
– Jó utat kívánok, sikeres szereplést, és egészséges visszatérést!
– Nagyon szépen köszönjük!
A program
Április 11., péntek
Negyeddöntők
14.00 Spanyolország-Németország
16.10 Magyarország-Hollandia
18.20 Görögország-Japán
20.30 Montenegró-Horvátország
Április 12., szombat
Elődöntők, helyosztók
14.00 HUN-NED vesztese-GRE-JPN vesztese (az 5-8. helyért)
16.10 ESP-GER vesztese-MNE-CRO vesztese (az 5-8. helyért)
18.20 HUN-NED győztese-GRE-JPN győztese (elődöntő)
20.30 ESP-GER győztese-MNE-CRO győztese (elődöntő)
Április 13., vasárnap
Döntők, helyosztók
14.00 A 7-8. helyért
16.10 Az 5-6. helyért
18.20 Bronzmérkőzés
20.30 Döntő