Kemény edzésekkel folytatódott csütörtökön a válogatott keret felkészülése. Helyszíni vlv-riport, három játékosunk megtekinthető és elolvasható videóinterjúja:.
Emlékeztetőül a hivatalos felkészülési keret:
Bányai Márk (Szolnok), Csoma Kristóf (Honvéd), Gyapjas Viktor (BVSC), Szakonyi Dániel (FTC) – kapusok;
Angyal Dániel (CN Marseille), Batizi Benedek (Vasas), Bedő Krisztián (Szolnok), Burián Gergely (CNA Barceloneta), Ekler Zsombor (BVSC), Fekete Gergő (FTC), Konarik Ákos (BVSC), Kovács Péter (BVSC), Manhercz Krisztián (FTC), Molnár Erik (FTC), Nagy Ádám (FTC), Nagy Ákos (FTC), Tátrai Dávid (BVSC), Varga Vince (FTC), Vigvári Vince (CNA Barceloneta), Vigvári Vendel (FTC), Vismeg Zsombor (FTC) – mezőnyjátékosok.
A munkában eddig két itthoni játékos nem tudott részt venni, Batizi Benedek és Konarik Ákos.
Varga Zsolt egy vízilabdázónak küldött pótlólag meghívót: Ekler Bendegúznak (Honvéd). A munkakezdésnél nélkülözni kellett két barcelonai idegenlégiósunk, Burián Gergely és Vigvári Vince jelenlétét is. Vince csütörtökön este csatlakozott a többiekhez, de vállfájás miatt könnyített edzést végzett (akárcsak Kovács Péter).
A kondi utáni délelőtti vizes edzés nagy részét (a Széchy-uszodában) egy felmérés tette ki, 12×200 métert úsztak a fiúk, meghatározott idő folyamatos elérése volt a célfeladat. Utána már csak játék, kiszorító következett, a veszteseknek estére kellett prezentálni a vereséggel járó réteseket.
Este (a Komjádiban) az úszás és a passzolgatás, valamint a négy kapura elvégzett lövések után már taktikai gyakorlás is volt a programban.
VLV-VIDEÓK:
A videóinterjú leírt változata:
– Fekete Gergőt köszöntöm, szervusz Gergő! Egy délelőtti válogatottedzésem vagyunk túl. Nem a megszokott munkát végeztétek. Kérlek mondd el, hogy mi volt ez és neked hogy sikerült.
Üdvözlöm a nézőket. Mit értesz az alatt, hogy nem a megszokott munkát? Azért ezt a munkát mostanában megszoktuk.
– A felmérőre gondoltam…
– Felmérő volt, igen. 12×200 méter felmérőt úsztunk. Utána már nem volt gyakorlás, az megmarad estére.
– Jó, hát utána azért még történt valami.
– Igen, nyomtunk egy kiszorítót. Nyertünk, szerencsére, így a másik csapatnak hoznia kell rétest estére.
– Jó, ez nagyon helyes. Na, hát hogy érzed magad? Milyen volt ez az év neked?
– Hűha. Hát elég hullámvasút volt, úgy érzem, ha visszatekintek az elmúlt egy évre. Voltak nagyon jó időszakok és voltak nehezebb időszakok is. A klubban sok jó időszak volt a válogatottban…, azt mondom, hogy nagyon jól kezdtük az évet, ugye, Zágrábban. Aztán Dohában mélyponton voltunk, az olimpia…, hát arról inkább nem is beszélek.
Most újra elkezdtük a munkát. Örülök, hogy itt vagyok, dolgozunk. És reméljük, hogy januárban újra jó formával tudunk előrukkolni.
– Nem játszottatok még az olimpia óta. De érzed a generációváltás szelét, hatását, következményeit? Akár itt az edzéseken?
– Persze, hogyne érezném. Szerintem a mostani csapat 65 százalékával sose játszottam még együtt. Ez furcsa érzés, főleg, hogy én egyébként 2022-ben debütáltam. Tehát ahhoz képest, hogy ez két éve volt, mennyire megváltozott minden. És ebben a csapatban én úgymond rutinosabb játékosnak számítok. Ez elég furcsa érzés, de jó, és várom a kihívásokat.
– Jó, hát akkor beszéljünk a kihívásokról. Jön egy Világkupa-torna, amit szerintem, bár nem értek hozzá, de szerintem csapatépítésre fogok használni Zsolt. És nyáron viszont lesz egy világbajnokság. Te hogy látod ezt az évet, mármint a következőt? Mire számítasz, mi a cél, amit szeretnél elérni?
– Nagyon sok feladat van előttünk. Új a csapat, nyilván át kell majd beszélnünk a célokat. Nekem az a célom, mert mindig az a célom, hogy egy világbajnokságon döntőt játsszak és aranyéremmel jöjjek haza. Ugyanúgy, mint Fukuokából. Lehet, hogy ez most egy irreális elvárás, hiszen tényleg annyira megfiatalodtunk, és nem tudjuk, hogy a többi válogatott mennyire fog. De ez a célom, ezért dolgozok, ezért megyek le az edzésekre.
Ha ez most így hirtelen irreálisnak is tűnik, de úgy gondolom, hogy hinni kell benne, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez akár így alakuljon.
– A szavaidból is kiderül, hogy ez a nagy generációváltás, ez következményekkel jár. Te személy szerint érzed-e a nagyobb felelősséget? Több szereped lesz, többet fogsz játszani. Szerinted rád bíznak olyan feladatokat, amiket eddig nem, hogy látod?
– Nem tudom, nem játszottunk még meccset, így nem tudom, én remélem. Fejben készülök erre, remélem, hogy erre sor kerül.
Egyébként nagyon örülök annak, hogy kisebb lett a pálya. Nekem ez személy szerint nagy megkönnyebbülés jelent. És ez már nemcsak teszt, hanem a nyári vébén is így lesz. Tehát ezeket a dolgokat ki kell majd tapasztalnunk. Sokkal kevesebb lesz a fór azáltal, hogy a támadóidő 20 másodpercről 15 másodpercre csökken.
Ezt már gyakoroltuk, nagyjából egy kör tudott menni a labda. És ha úgy volt, hogy megláttad a rést, akkor lőni kellett, hiszen a második körben már nem biztos, hogy olyan jó helyzet alakul ki. Tehát amit eddig súlykoltunk, hogy türelem és a végletekig játsszuk ki, az most egy kicsit talán ezzel át fog alakulni.
Nekem ez volt az első benyomásom ezzel kapcsolatban.
– Ez kedvez neked egyébként?
– Meglátjuk, remélem. Szerintem igen. De nagyon nehéz lesz, hiszen ha lesz most mondjuk felúszás közben egy kiállítás, mire a centerek vagy a bekk bemegy a helyére, utóbbi a kapufához, nagyon nehéz őket megjátszani.
Tehát tényleg brusztos és jó kis mérkőzések lesznek.
– Hát, Gergő, kellemes ünnepeket kívánok. Sok sikert a következő szezonra.
– Viszont kívánom!
A videóinterjú leírt változata:
– Vigvári Vendel áll a vlv kamerája előtt. Szervusz. Gratulálok a mai teljesítményedhez. Ahogy láttam – hivatalos eredményt még nem tudok, de – a felmérőben ketten voltatok elöl Tátrai Dáviddal. Ez elég látványos előny volt. Érdeklődöm is, hogy ilyenkor van valami versenyszellem bennetek, vagy csak az óra az ellenfél?
– Nyilván az óra, nyilván saját magunk valahol, mert az a legnagyobb korlát. Lehet, hogy látom, hogy ki hol úszik, de leginkább magammal igyekszem foglalkozni, kihozni, amannyi tudok.
Nem egyszerű feladat, de szerencsére nekem azért elég jól fekszik, általában tényleg az elsők között vagyok. De ettől függetlenül nekem is nagyon megtelelő. Sokan viccelődnek velem, hogy ez nekem semmiség, el sem fáradok, pedig nekik milyen nehéz, de ez nem így van, azért nekem is nagyon fárasztó. Akkor is, ha elöl úszom, és lehet, hogy az idő valamivel jobb, az nekem is erős, úgyhogy én is nagyon elfáradok benne.
– Ilyenkor egy ilyen eredmény, amit már ezek szerint a szavaidból kiderül, hogy a többiek is várnak tőled, vagy elismernek, jelent valami presztizst a közösségben, valamilyen tekintélyt?
– Minimálisan, legfeljebb. Az egy dolog, hogy ki hogy úszik. Tényleg jól úszom ezeket a teszteket, fontos is, hogy jól ússzon az ember, jó állóképessége legyen, de azért ez egy eléggé összetett sportá. Persze, a társak viccelődnek, meg elvárják, hogy én legyek mondjuk az első általában, főleg még fiatalon, ezt amúgy magamtól is elvárom, hogy általában mindig beleállok.
– Jó, hát egy új korszak kezdődött, itt vagy a válogatott keretében. Nem tudom, ez ilyen sablonkérdés, de mégiscsak érdekel, hogy mik a reményeid, mire számítasz, van-e benned valamilyen elhatározás, cél, amit kitűztél magad elé?
– Jó újra itt lenni, tényleg a múltat magam mögött hagytam, és teljesen új felfogással jöttem én is ide, meg azt gondolom, hogy a csapat is teljesen más, úgyhogy nagyon bizakodó vagyok mindennel kapcsolatban. Nyilván szeretnék előre lépni egyénileg mindenféleképpen, meg még inkább egyre inkább stabilabb tagja lenni ennek a csapatnak. Azt gondolom, hogy nagyon sok mindenben tudom segíteni a csapatot, nyilván sok munka kell, meg szeretném azt is, hogy jól jöjjön ki a lépés. Ezen vagyunk most, elindult egy teljesen új felkészülés, nyilván most a Világkupára is, de ez hosszabb távú is, Los Angelesre.
Bizakodó vagyok, jó kis társaság ez, fiatalos, élvezem. Várom vissza azért Vincét is, meg van még egy-két hiányzó, de jó kis csapat lesz. Jó a hangulat, ami szerintem nagyon fontos. Azon kívül, hogy motiváltak vagyunk, meg fiatalok, úgyhogy minket lehet terhelni, fontos, hogy a hangulat milyen, sokszor talán még fontosabb, és azt gondolom, hogy ez egyelőre nagyon jó.
– Örömmel hallom, Vendel, sok sikert kívánok, jó munkát! Köszönöm szépen!
A videóinterjú leírt változata:
– Tátrai Dávidot köszöntöm, a válogatott keret csütörtök esti edzése után vagyunk. Elég fárasztó napotok volt, kérlek foglald össze az eddigieket!
– Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Igen, fárasztó napunk volt, de bele kell állni a munkába. Reggel kondi, víz, aztán este ugyanaz ismét. Ez volt a program, megvolt a felmérő is. Gyakoroltuk az átúszásokat, a hátrányok egyes részeit is elkezdtük átvenni, úgyhogy szépen lassan haladunk előre.
– Hogy érzed magad, hogy mennek a dolgok? Egyáltalán, érdekel, hogy van-e benned szorongás, amikor reggel elindulsz ide.
– Nem tudom, mit értesz szorongás alatt?
– Egy kis félelmet, hogy a feladatok milyenek lesznek.
– Hála Istennek, szorongásról nem kell beszélni. Természetesen van bennem egyfajta izgatottság, hogy válogatottedzésekre mehetek, és hogy itt is bebizonyítom azt, hogy mit is tudok. És minden egyes edzés alatt próbálok száz százalékot nyújtani, és minden reggel így kerekkel is így próbálom eltölteni a napjaimat és eddig ez be is vált.
– A felmérő hogy sikerült neked?
– Hála istennek, jól. Ez a 12×200, ez mindig egy jó kis erőpróba, de álltam az akadályt.
– Hamarosan Horvátországba utazik a csapat, hivatalos meccs is lesz, utána jönnek az amerikai, aztán utazik a csapat a Világkupa-tornára. Hogy gondolkodsz minderről, mik a reményeid? Nyilván szeretnél bekerülni a csapatba… Hogy látod ennek esélyét?
– Hát az esélyekről még nem szeretnék semmit mondani. Próbálom a saját lelkiismeretemet tisztává tenni, száz százalékot nyújtani, és remélem, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy bekerüljek a csapatba, ahhoz, hogy helyem legyen. Sűrű a program, várom a horvátországi túrát is.
A horvát az egyik legerősebb csapat, az egyik legerősebb ellenfelünk, mindig jó velük készülni, mert betekintést nyerünk egy kicsit abba, hogy milyen is világversenyen egy komoly, fizikális csapat ellen játszani. És igazából tényleg ott derül ki, hogy kiben mi van ennek a hosszú szezonnak a végén.
– Köszönöm szépen, jó munkát!
– Köszönöm szépen!
