A spliti Eb-csoportkör befejezése után összegző beszélgetésre kértük Jansik Szilárdot, a magyar férfi vízilabda-válogatott csapatkapitányát. A videó alatt a beszélgetés leírt változata is olvasható:
VLV-VIDEÓ:
– Szervusz, Szilárd! Jansik Szilárd, a magyar válogatott csapatkapitánya ül a vlv kamerája előtt, a fiúk szálláshelyén vagyunk. Véget ért a csoportkör, három mecccset lejátszottatok, három meccset megnyertetek – csináljunk egy kis leltárt, helyzetképet. Hogy álltok? Milyen volt az eddigi időszak? Hogy érzed magad?
– Szervusz, Geyza. Az utolsó kérésedre válaszolva: jól érzem magam. Azt gondolom, hogy sikeres volt a három csoportmeccs. Nyilván tudtuk már az elején, hogy a szerb mérkőzésen múlik, hányadik helyen végzünk a csoportban. Azt gondolom, nagyon jó, hogy arra a meccsre kihegyeztünk egy viszonylag jó formát és sikerült nagyon sok mindent megvalósítani. Ennek nagyon örültem és kértem is a srácokat, hogy örüljünk, mert tényleg nagy dolog ilyen különbséggel megverni a szerb csapatot. Tudjuk, hogy sokan visszavonultak a kétszeres olimpiai bajnok csapatukból, náluk is teljesen új a csapat, de én azt gondolom, hogy a szerb válogatottat bármilyen felállásban megverni mindig nagyon nagy dolog. Viszont, amiről közösen beszéltünk, nekem is ez volt a kérésem, hogy olyan óriási jelentőséget ne tulajdonítsunk ennek a győzelemnek, mert azért ez csak egy csoportmeccs volt. Igazából most kezdődik majd minden. Kedden lesz a negyeddöntőnk, egyelőre még ismeretlen ellenféllel szemben. Két-három opció is van, a nyolcaddöntők után derül ki, kivel kerülünk össze. Most van három szünnapunk, ezeket fel fogjuk használni, most tudunk majd egy picit keményebben edzeni és elkezdünk taktikailag felkészülni az adott csapatra.
– Ez egy teljesen új váloatott és nyilvánvaló, hogy ilyenkor minden egyes játékperc, amit éles, hivatalos meccsen vízben töltötök, az segíti az összeszokást, a fejlődést. A játékelemekben, a kapcsolatokban, a taktika megvalósításában mennyit fejlődtetek ez alatt a három meccs alatt?
– Igen, az előbb csak a szerbekről beszéltem, ugye, volt két könnyebb mérkőzésünk, ez pont erre volt jó, hogy a hat-hét újoncunk ilyen téthelyzetben kipróbálja magát. Még ha nem is volt olyan erős ez a két ellenfél, én azt gondolom, hogy tök jól beszállt mindenki. Lehet mondani, hogy átestek a tűzkeresztségen, mindenki megszerezte az első gólját, ki több, ki kevesett játékperccel, de mindenki kapott kellő lehetőséget, hogy felvegye ezt a ritmust.
Az a legfontosabb, hogy keddre olyan jó állapotban, annyira felkészülten, olyan akarással érjünk oda, hogy be tudjunk jutni a legjobb négy közé.
– Amikor még otthon voltunk, a Benu Kupa kapcsán, meg egyáltalán, utaltál bizonyos olyan jelekre, hogy a fiataloknak még szokniuk kell a légkört, hiszen közülük többen nem vettek még részt világversenyen. Mintha ettől egy kicsit tartottál volna. Hogy “viselkednek”, mennyire oldódtak fel, mennyire gátlásosak még?
– Az első mérkőzés első két negyedében lehetett azt látni, hogy kicsit mindenki meg van szeppenve, hogy húha…, tényleg, egy Európa-bajnokságon vagyunk. Nem is azt mondom, hogy tartottam ettől, hanem igazából nem tudtuk, hogy kiből mit hoz ki ez a téthelyzet. Mivel nem jártak még világversenyen, többen a Bajnokok Ligájába sem játszottak, tehát nem is tapasztalhatták ezt a legmagasabb szintet, így ez egy kérdőjel volt, hogy ki miként reagál az itt várható komoly stresszhelyzetre.
Ugye, az első ilyen téthelyzet a Szerbia elleni meccs volt és emelem kalapom mindenki előtt, mert iszonyatosan jól reagáltunk. És tényleg, amit megbeszéltünk, hogy maradjunk a végéig fegyelmezettek, egymásért játsszunk, tegyünk félre minden egyéni érdeket, ez maximálisan megtörtént. Ezért is mondtam, hogy lehet örülni aznap, még másnap is, de most, hogy véget ért a csoportkör, innentől kezdve az a feladat, hogy a pozitívumokat megtartsuk és a földön maradva, ugyanilyen alázattal menjünk tovább és így álljunk neki a következő időszaknak, a második hétnek, mert ezen a második héten dől el minden. Eddig csak bemelegítés volt, mostantól jön az éles helyzet.
– Nem tudom, mennyire figyeled a torna többi eredményét, körvonalazódik már a fejedben, hogy kik a nagy esélyesek, a nagy riválisok?
– Abszolút! Túl nagy titkot nem árulok el, ha elmondom: a spanyol-olasz-horvát-görög négyes. Itt vagyunk mi, itt van Montenegró, amely mindig veszélyes és Szerbia. Ez a hét csapat, amelyről el lehet mondani: köztük az dönt, hogy a negyeddöntőn, az adott napon éppen ki fog ki jobb formát. Ha már bent van egy csapat a legjobb négy között, onnantól kezdve bármi lehetséges. Fel lehet ülni egy olyan pozitív hullámra, minden összejöhet és végigmegyünk, bármi lehet. Te is régóta csinálod, tudod, hogy sokszor a négy közé bekerült esélytelenek is nyertek, de az is megtörtént, hogy az esélyes a negyeddöntőben elvérzett.
Én nagyon bízom abban, hogy fogunk tudni éremért játszani.
– Azzal, hogy így vertétek meg Szerbiát, jó, csoportmeccsen, de hogy ilyen nagy különbséggel, nem lehet, hogy előléptetek egy nagyon komoly esélyessé…?
– Nem szaladnék ennyire előre. Menjünk lépésről lépésre. Az elsődleges célunk bejutni a négy közé. Most várjuk meg, hogy ki az ellenfél, készüljünk fel belőle és azon a napon nyújtsunk nagyon jót. És még egyszer, ahogy mondtam: ha már négyben vagyunk, onnantól kezdve mindenki esélyes, már csak két mérkőzést kell nyerni.
Töb csapat is előrébb jár, régebb óta játszanak együtt, gondolok itt főleg a spanyolra, ők azért nagyon régóta ismerik egymást, lehet látni a játékukon, hogy annyira megvannak a játékoskapcsolatok, ilyen szintet nem lehet pár hét alatt elérni. Ők együtt nőttek fel, egy generáció és együtt játszanak egész évben a Barcelonetában. De bármi lehet, mindig pozitívnak kell maradni és pont ez a Szerbia elleni nagyobb arányú győzelem – lehet mondani, hogy egy üzenet. De a földön kell maradnunk, nem szabad elszállni. Láttunk már olyat, hogy valaki a csoportban brillírozik, minden szuper, aztán a negyeddöntőben elvérzik. Na, mi ezt nem szeretnénk, pont ezért maradunk a földön és csináljuk alázattal tovább a munkát és…, bízom a legjobbakban!
– Szili, köszönöm szépen és jó munkát kívánok!
– Köszönöm.
A VLV EB-ALOLDALA A TORNA PROGRAMJÁVAL, FOLYMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL, JEGYZŐKÖNYVEKKEL